A sok komor és komoly író után frissitően hatott a mindig-vidám, örök-mosoly arcú, a magyar gyerekirodalom egyik legjobb szerzője, Nyulász Péter felbukkanása a Nagyszínpadon. Jöttek is sorra a szabad helyeket elfoglalni a meseéhes felnőttek és gyerekek. Nyulász  megérdemelné – ha létezne ezen a néven díj, -- a Magyar Legendák Mentője díjat. Új regényében folytatja a Helkában is fel-felbukkanó, életre varázsolt legendák és különleges lakók történetét, hadd ivódjon bele a gyerekekbe, hadd ismerjék meg a föld alatt és a valóság mögött rejtőző Magyarországot, a világ másik, az ország szebb, élhetőbb otthonát. Nyulász nem keveset tesz, lenyúl a mélyben nyugvó történetek, legenda-morzsák és mítoszok alá, s szépen felszínre hozza, felszínre-menti azokat.

A beszélgetés alatt hosszan és lelkesen beszélt a Ciprián-történetről, a könyvben előtűnő eseményekről. A hétköznapi beszédben létező, a hagyomány és szokás beemelte, egyszerűnek látszó szavakba vájt alagutakat Nyulász, s ezekből a szavakból nem egy történet és legenda árad, mint Heltai Jenő írásaiból a szivarfüst. Ide tartozó szavak például a kövidinka (régi magyar szőlőfajta), vagy a Kilenclyukú híd és a hozzájuk kitalált történet. Nyulász Péter elmeséli, hogyan járt a szavak nyomára, hogyan játszott-zsonglőrködött velük.

Besze Barbarának könnyű dolga van, alig tesz fel néhány kérdést és Nyulász Péter válaszai mintha egyszerre két-három kérdést válaszolnának meg. A beszélgetés végén egy kis reklám, itt és itt, a Betűtészta Kiadónál vásárolható meg a könyv. (A Könyvhét ideje alatt kedvezményes áron). 

A beszélgetés közben jönnek-mennek az emberek, és a fejünk felett a felhők hol forróságban, hol hideg levegőben térnek nyugovóra.

Nyulász Péter a pódium-beszélgetés utáni mini-interjúban arra a kérdésre, hogy terveznek-e filmet a kötetekből elmondta, hogy sok minden múlik a pénzen, s a gyerekeknek általában kaland, izgalom kell, s ha elmesélünk nekik a magyar mondavilágból egy történetet, ahhoz sem árt némi friss vért és kalandot kevernünk, egy pörgő, izgalmas történetet kerekítenünk-gombolyítanunk, különben a legjobb történetet is unni fogják, ha nincs kellőképpen jól előadva. A régi időkben, a magyar gyerekfilmgyártás fénykorában valamivel könnyebb volt, a külföldi filmek nehezebben jutottak el hozzánk, s összesen egy csatorna jutott minden gyerekre, ellenben most vagy kilencven csatorna van, és ezek között vagy húsz gyerekcsatorna közül választhat felnőtt és gyerek. A magyar gyerekek szerinte jobban ismerik a Kárpát-medencén túli varázslókat, például Merlint, s a legendák közül az Artúr-legendát, mert mindenhol találkoznak vele, s nekünk is fontos lenne a mi manóink, a mi varázslóink és legendáink megismertetése.  Fontos vonzóvá, érdekessé tenni egy gyermek számára a történetet, belevinni a sűrűjébe már az első oldalakon, mert a filmek és a sikeresebb gyerekkönyvek is ezt teszik, s a gyerekek fel vannak készülve a gyorsan változó képekre és sodró történetekre. 

Ne aggódjon, aki a Helkát még nem olvasta, a Ciprián önmagában megállja a helyét, az előző kötet ismerete nélkül. Bár, és ez a valószínű, aki elolvassa a Cipriánt, az utána nyomban beszerzi a Helkát. E cikk szerzője magából indul ki.
Itt a nyár, forr az aszfalt és virágzik a beton, irány a Balaton és a legendák!