bezár
 

film

2014. 06. 22.
Véres nyergek
Seth MacFarlane: Hogyan rohanj a veszTEDbe
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A Family Guy szerzője, Seth MacFarlane meglepően nagy sikerrel debütált az élőszereplős mozifilmes színtéren a Ted alkalmával. Második játékfilmje, a Hogyan rohanj a veszTEDbe – ahogy arra nehezen kommentálható honi címe is utal – hasonló poénokat kínál, azaz spirituális sequel.

Nem titok, hogy mostanában divattá vált a honi moziforgalmazásban, hogy szándékosan “annyira rossz hogy már jó", trashfilmhez illő címmel kerekítenek gerilla reklámkampányt egy olyan mozinak, ami érdemei ellenére máskülönben nem sűrűn keltené fel a multiplex-mozik közönségének figyelmét. E stratégiának köszönhetjük a Börni az eszelős temetős és a Franciadrazsék, avagy francia Borat robbantani Eiffel-torony!, és most e mozi (eredetiben: A Million Ways to Die in the West, Milliónyi halál a Vadnyugaton) magyar titulusát. Pedig e film honi keresztelői közel jártak egy tisztességes címhez, hisz e mondatból (azon belül a veszted szóból) a West (mint Vadnyugat) betűket is könnyedén ki lehetett volna emelni. A tökéletes magyar cím viszont egy nyersfordítás lett volna, hisz e film pontosan azt adja, amit titulusa ígér. Sokféle halálnemet a Vadnyugaton, azaz morbid és véres, felnőtt korhatáros gegparádé-maratont a western műfaj díszletei közt, minőség helyett mennyiségben ambiciózus humorral.
Hősünk Albert (MacFarlane), egy anyámasszony katonája farmer, akinek életét alaposan felforgatja, hogy a városban ver tanyát a hírhedt bandita, a sokatmondó nevű Clinch Leatherwood (Liam Neeson) és karakán asszonya (Charlize Theron). A sztori tipikus underdog karriertörténet, férfivá, felnőtté válás krónikája (lásd az indián beavatási rituálét), és annak is meglepően vékonyka és sablonos. Viszont a Tednek sem a történet volt az erőssége (a Family Guy tévés szitkomjáról pedig ne is beszéljünk). MacFarlane első mozifilmje is szituációs komédia volt abszurd, de egyszerű alaphelyzettel: egy szintén gyermeklelkű lúzer lakik együtt ifjúkori jóbarátjával, egy játékmackóval, aki egy gyermekkori kívánságnak köszönhetően csodával határos módon életre kelt. Debüt-filmje kizsákmányolása, paródiája, felnőttfilmes verziója egy alacsony korhatáros zsánernek (a gyerek buddy filmnek), új filmje alkalmával pedig a western műfajával teszi ugyanezt. A Ted során azzal a morbid gondolattal játszadozott el, hogy hogyan viselkedne egy felnőtté érett eleven játékmaci, ezúttal pedig arról fantáziál, hogy milyen lehetett valójában a Vadnyugat és népe ahelyett, ahogy a romantikus, nosztalgikus és eszképista álomgyári westerfilm ábrázolja. És ha már arra járt, rátett még pár lapáttal, szennyfilmbe fordítva a koncepciót, megalkotva egy barbár, romlott, ostoba, babonás és főleg életveszélyes Vadnyugatot. A poénok forrása tehát nem a történet, hanem a műfajparódiára épülő szitkom alaphelyzet.

Tedhez hasonlóan Albert sem mindennapi karakter. Nem szokványos westernhős, épp ellenkezőleg. Ahogy az E.T. ihlette Ted, ő is egy másik világból származik: a sci-fitől és fantasytől nem idegenkedő MacFarlane figurája olyan, mint egy 21. századi időutazó a Vadnyugaton (nekiáll rasszizmusról beszélni 1882-ben). Így aztán e film nem is az (alkotója egyik inspirációját is jelentő) western-paródia klasszikus Fényes nyergekhez, hanem a Vissza a jövőbe 3. részéhez áll a legközelebb. Ted mocskos fantáziájú és szexualitású fiatalember egy plüssmaci testében, Albert mocskos szájú stand up komédiás egy farmer alakjában. A szitkom zsáner humora ezúttal is főleg a főhős vígjátéki karakterének jellemhibáiból fakad: a Vadnyugat elsősorban a gyáva, hipochonder, neurotikus Albert számára veszélyes különösen.

MacFarlane le sem tagadhatná, hogy az animációs színtérről érkezett. A rajzfilm alkotója bármikor könnyedén megidézhet egy színészt, sőt a mozi-kozmosz egy kultikus karakterét is egy-egy cameo erejéig. A rendező ezen  a Family Guy alkalmával is sokat használt  poéntípust ültette át élőszereplős filmre, a legendás mozihősök megidézése mellett a színészeket is meginvitálva, akik az adott karaktert életre keltették. Mindez a star power miatt hatásosabb és viccesebb élőszereplős filmen, mint animációban. MacFarlane újraértelmezi a cameo fogalmát, hisz nem csak színészt invitál meg, hanem annak leghíresebb karakterét is. Továbbra is épít azért a jó öreg celeb-kultuszra is: az indián nyelvű dialógokban sztárok neveit rejti el.

A visszautazás a poros és primitív Vadnyugatra szimbolikus. A szokásos szerzői MacFarlane-humorhoz ezúttal múltidézés is párosul, hisz a film csordultig van a némafilmkorszak börleszk és slapstick gegjeivel. E mozi nem is szimpla vígjáték, hanem szándékosan lepukkant, tapló trashfilm. Komikuma a szabad asszociációs geghumor mellett az “annyira rossz, hogy már jó" stratégiára is épül. Illik a képbe MacFarlane  ezúttal teddy bear kosztüm és számítógépes animáció nélküli  főszereplése is. Nem ez az első szerepe, jópár performansz van már mögötte (pl. egy Oscar-gála), és hangját is bőven volt alkalma próbálgatni, de a színjátszásban már jóval kevesebb a tapasztalata, magát A-kategóriás sztár főszereplőként pláne nem rendezhette még. A  vezető szerepet tehát amatőr játssza, statisztaként viszont  immár klasszikus cameóként  egy ismerős arc is feltűnik, a geg már-már dadaista szinten öncélú és véletlenszerű. MacFarlane az ex- és drugsploitation-filmeket is megidézi, gondoljunk csak a pszichedelikus szcénára, amikor hősünk indiánokkal kábítózik.

Az underdog hős felemelkedéstörténete rímel MacFarlane karrierjére: rajzfilmesként kezdte, most viszont westernhős-szerepben Theron partnere, kegyeiért Seyfried esedezik, fegyverhordozói Sarah Silverman és Giovanni Ribisi, és a nőnemű hozzátartozóinak elrablására általában erőszakosan reagáló, akciósztárrá érett Neesonnal akasztja össze a bajszát. A film példaértékű posztmodern vígjáték, ugyanakkor lerí róla, hogy MacFarlane elbízta magát a Ted sikere után (volt képe könyvként is piacra dobni a filmet, azaz íróként is debütálni). Le kell szállnia a magas lóról, mert az underdog csak a mozikból kerekedik ki mindig győztesen, a valóságban csak egyszer volt Budán kutyavásár.


Hogyan rohanj a veszTEDbe (A Million Ways to Die in the West)
Színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 116 perc, 2014
Korhatár:

Rendező: Seth MacFarlane
Forgatókönyvíró: Seth MacFarlane, Alec Sulkin, Wellesley Wild
Zeneszerző: Joel McNeely
Operatőr: Michael Barrett
Producer: Jason Clark, Scott Stuber
Vágó: Jeff Freeman
Szereplők: Seth MacFarlane (Albert), Amanda Seyfried (Louise), Charlize Theron (Anna), Liam Neeson (Clinch)

Bemutató dátuma: 2014. június 12.
Forgalmazó: UIP-Duna Film

prae.hu

nyomtat

Szerzők

-- Csiger Ádám --


További írások a rovatból

Michael Sarnoski: Hang nélkül – Első nap
Sírtunk Cannes-ban az Un Certain Regard izlandi nyitófilmjén
Emberpróbáló filmnézés a cannes-i filmfesztiválon
George Miller: Furiosa – Történet a Mad Maxből

Más művészeti ágakról

Gimesi Dóra: Amikor mesélni kezdtek a fák
Bemutatták Sárkány Tímea első, Boszorkányok nyara című verseskötetét


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés