A Gólya Közösségi Házban rendezett kiállítás három térben zajlik: a földszinten helyet kapott alkotásokon túl a pincében Lepsényi Imre "hangszerével", illetve a padláson Katarina Šević és Tehnica Schweiz közös munkájával is találkozhat a befogadó. A kurátorok érzékeny szelekciójának köszönhetően ezek az alkotások, annak ellenére is, hogy három térben vannak installálva, szoros kapcsolatokat, összefüggéseket képeznek meg.


Olyan munkákat sikerült összeválogatni a kurátoroknak, amelyek önmagukban is rendkívül erősek és megállják a helyüket, viszont egymásmellettiségükben újabb jelentésrétegeket rajzolnak ki a befogadó előtt. Ott van például Lepsényi Imre: Valóban kellemetlen helyek című munkája, amely során az alkotó Fukusimába és Pripjatyba küldött üres képeslapokat, lakmuszként használva azokat, azonban a posta rendre visszairányította ezeket a lapokat a feladóhoz, hiszen e kellemetlen városokat már a katasztrófa utáni napokban nemlétezővé nyilvánították. E kitörölt helyek felelősségteljes gondolkodásra késztetnek minket, ahogyan Kaszás Tamásnak az udvarban elhelyezett Sci Fi Agit Prop címet viselő plakátjai, melyek azt a kérdést feszegetik, hogy mi történhet akkor az emberiséggel, ha végleg kifogy a fosszilis energiahordozókból. Szépen rímel ezekre a munkákra Katarina Šević News from Nowhere című alkotása is, amely mindennapi életünk jelentést vesztett szimbólumaival dolgozik, azok asszociatív és narratív jelentését vizsgálja, miközben a craft fogalmának társadalmi vonatkozásait is körbejárja.

Több munka is foglalkozik az individuum válságával. Baglyas Erika Edzőtábor címet viselő sorozatán kővé dermedt vívó alakok jelennek meg, arctalanul, az üres térbe vetve. Az alakok nem is egymással, hanem inkább saját magukkal folytatnak küzdelmet, így Baglyas munkája az egyén saját prekoncepcióival és múltjával történő vívódását jeleníti meg. Lepsényi Niasonoja is értelmezhető az individuum mivolta felől, miközben ez a hangszer az egyén és a hatalom viszonyát is felveti, hiszen a hangok csak a sokaságból kiemelt személy önkényes döntései során jönnek létre. Kaszás Tamás Vandalizált Aldo Leopold padja a természet és az ember viszonyát taglalja, miközben felhívja a figyelmet a természeti környezetben töltött szemlélődés fontosságára. Erre az állításra erősít rá a "vandál" eszközökkel kisajátított "Do Nothing Man" felirat is, amely implicite megfogalmazza azt a Rousseau-hoz kapcsolható gondolatot, mely szerint az utópia az emberre és nem a világ és társadalom megmentésére koncentrálódik.

A kiállítás egészen a végig világos koncepció szerint halad előre, végül pedig a padláson elhelyezett installációban teljesedik ki: a Stummer Diener azt a biedermeier korszakban megjelenő és még ma is fellelhető középosztályt idézi meg előttünk, amelynél erős hangsúllyal szerepelnek az olyan motívumok, mint a változástól való félelem, a szűklátókörűség és az erős múltbaágyazódás.



Végezetül még érdemes megjegyezni azt is, hogy a Gólya Presszó átalakított terei ideális terepet biztosítanak ennek a kiállításnak, ez a helyszín önmagában is kiválóan alkalmas arra, hogy elgondolkodjunk az utópia fogalmáról, illetve a hatalom kritikus megközelítési módjairól. A három kiállítótér egymáshoz való viszonya is rendkívül érdekes, a földszinten, a pincében és a padláson kialakított terek izgalmas kapcsolatot hoznak létre, lehetőséget adnak hangsúlyosan reflektív kiállítások megrendezésére, ugyanakkor egymástól való távolságuk alkalmas arra is, hogy a művészet be-beszűrődjön a mindennapokba, hogy az a presszó életének szerves részévé váljon.

A Terra Nova című kiállítás megtekinthető a budapesti Gólya Közösségi Ház és Szövetkezeti Presszóban (VIII. Bókay János utca 34.) 2014. június 26-ig. 

Fotó: Herbert Aniko