Habár az események a könyvekkel szépen belakott színpadon zajlanak, mégsem érezzük, hogy feszengenünk vagy viselkednünk kellene, a gálaestből mellőzve van minden hivatalosság. Alföldi is lazára veszi a figurát, műsorvezetőként pimasz, vicces és szórakoztató figura, aki rendezői mivoltáról sem feledkezik meg; a köszöntés után Lovasiéknak odaszól: “Felvezető zene". A zenész kicsit túljátssza karakterét, talán izgul?, mégis igazán felemelő a kispálos Volume-ot ilyen tisztaságban hallani, így megbocsátjuk neki a bántó színpadiasságot. A hangulat megteremtve, Alföldi felhívja Sárközi Bencét a színpadra, aki beszél röviden a kiadóról, méltatja Dunajcsik Mátyást, a szépirodalmi főszerkesztőt, aki egyébként épp távozóban Izland felé, ám mégsem hagyják, hogy teljesen elhagyja a kiadót, ugyanis a Sárközi Bence és Halmos Ádám alapította Dunajcsik Mátyás Lehetőség alkalmat ad arra, hogy Izlandról irányítva minden évben kiválaszthasson egy kortárs irodalmi anyagot, amit a kiadó megjelentet. Dunajcsiké most a színpad, köszöni a Lehetőséget, majd elmondja, hogy úgy érzi magát, mint Zsákos Bilbó a születésnapján: a jelenlévők felét se ismeri fele olyan jól, mint szeretné, és a fele részüket se szereti fele annyira, mint megérdemelnék.

A bevezetést követően Alföldi kettessével szólítja a résztvevő szerzőket a színpadra, kicsit évődik velük, kulisszatitkokra vadászik, majd olvastat az adott műből vagy a szerzővel vagy a Katona felkért színésznőivel, Rezes Judittal, Fullajtár Andreával, illetve Pálmai Annával. Az első pár Lévai Balázs és Simon Marci, színpadra érve Lévait azonnal olvasásra inti - “nincs ilyen oldódós rész?" - így a szerző, majd engedelmeskedve a rendezői szándéknak, türelmesen várja az oldott beszélgetést. Alföldi jól kérdez, Lévai azonnal anekdotázni kezd a kötet születéséről, a Lovasival közösen végrehajtott disznóölésekről, a zenész is hozzá-hozzászól a témához, majd a tévés megunva, hogy a figyelem központjában van, gyorsan Simon Marcira irányítja a figyelmet, kijelentve, hogy mennyire összeöltöztek a fekete felsőjükkel és farmernadrágjukkal. Alföldi csipkelődik, neki más átvezetése lett volna, de ám legyen, Simon kötete következik. Ő pedig elmondja, új könyvében öt év versei olvashatók, a 2010-es kötet átdolgozott munkái, amiket már túl érzelmesnek, idegesítőnek és túlbeszéltnek érzett, így sokat formált rajtuk. Megtudjuk még azt is, hogy Simon gyakran olvassa fel készülő műveit is hangosan, ez hozzátartozik számára a munkához, majd ő is olvas, a Fehér zaj és a Még ma is című verseket.

Egy Kiscsillag szám után Rezes Judit olvas fel részletet Szélesi Sándor: Szörnyeteg a hajtóműben című művéből, majd a szerző is érkezik a színpadra, Lanczkor Gábor kíséretében. Alföldi elárulja, hogy viszolyog a sci-fi műfajától, Szélesi munkáját ennek ellenére rendkívüli módon élvezte. Mi ebben a sci-fi, teszi is fel a kérdést, a szerző kész a válasszal: az ő könyve nem mainstream sci-fi, inkább csak egy tudományos-fantasztikus keretre felépített, díszletbe ágyazott történet, mely visszafelé tekint, az ősi ösztönöket kutatva. Ilyen szempontból párhuzamban áll Lanczkor könyvével, ami ősi mítoszok átformálását, újraírását vállalja magára. Lanczkort az érdekelte, hogy miként “vérzik át a múlt a jelenen", hogyan másznak bele a múlt mítoszai a mindennapi életünkbe. Alföldi gyorsan rákontráz: hátrafelé nézünk és nem előre? Szélesi pedig: “Aki a múltját nem ismeri, annak nincs jelene". Fullajtár Andrea olvas a Folyamistenből, majd újra a Lovasi-Dióssy duó zenél, Sziasztok fecskék, Lovasi szöveget felejt, újrakezd, majd megint ront, végül ráhagyja (a rendező úr pedig csak ül és vár).

A szünet előtt van még egy páros, Térey és Csányi Vilmos, Csányi szövegét Rezes Judit olvassa, Alföldi a szerzővel a holokauszt tragédiájának lehetséges feldolgozásáról beszél, ami Csányi szerint csak 30-40 év múlva lehetséges. Ki kell halni két generációnak, teszi hozzá, hogy felismerjük, az egyéni tragédiákon túl lehet lépni. Térey esetében a téma a papírhoz kötöttség, megtudjuk, hogy sokat jegyzetel, még nyaralásra is tollat-papírt visz magával laptop helyett. És ha látsz valamit, felírod, kérdez Alföldi. Fel én, jön a válasz. De mindent? Mindent bizony. Majd szó esik az átírásokról, a hosszú éjszakák nem mindig klassz terméseiről, ezután pedig Pálmai Anna olvas részletet Térey új kötetéből.

A második felvonást a színésznők hármasa nyitja meg, Nemes Z. Máriótól olvasnak, majd a szerző és Bartók Imre kerül a színpadra. Nemes Z. nagyon laza, félmondatokban válaszol, de azért megtudjuk, hogy a mostani kötetében az interszubjektív, az egyetemes foglalkoztatta, majd elárulja, hogy hajlamos ezeket a verseket túlsűríteni, pedig szeretne még ennél is lazább lenni. Bartók viszont nem sűrít, ugyanakkor Alföldi szerint hasonló könnyedség árad az ő prózájából, mint Nemes Z. verseiből. A szerző ennek örül, majd azt is elárulja, hogy viszonylag hamar tudta, hogy trilógiát fog írni, hiszen egyszer elképzelte, hogy “Martin Heidegger él és láncfűrészt forgat a feje felett", ami benne egy csomó kérdést felvetett.

Pálmai olvas, Lovasi énekel, Rezes Bíró Zsófi könyvéből vesz egy részletet, majd a hentesfeleség és Farkas Tiborc lép színpadra, a beszélgetés pedig a húsok felvágásától, az emberek darabolásáig halad.  A blokkban inkább Alföldi befogadói reakciói kerülnek előtérbe: megtudjuk, hogy Bíró történeteit rendkívül élvezte, “ilyen jót még nem röhögtem valaki magányán", és azt, hogy a Vadidegen olvasása közben szinte alig jutott ideje levegőt venni. A felolvasás-zene után már csak Kukorelly van hátra. Az Országházi divatokról esik szó, amit a politikusok vagy elolvasnak vagy nem, Kukorelly szerint csak az a fontos, hogy vegyék meg. Egyébként elég sokan szerepelnek ebben a könyvben, valószínűleg lenne is sértődés, ha olvasnák, azonban Kukorelly édesanyjának tanácsát szem előtt tartva - “viccelni lehet velük, mert azért ez egy eléggé torzonborz társaság" - írta meg tapasztalatait.

Az est keretes szerkezetét Dunajcsik újbóli színpadra lépése biztosítja, aki elmondja, hogy a Libri Kiadó olyan, mint egy szülészet, ahol évente 250 gyermek lát napvilágot. Az itt dolgozók talán bele is fásulnának ennyi születendő világra segítésébe, ha nem dolgoznának csapatként együtt, és ha nem szentelnének különös figyelmet minden egyes darab életre keltésének.

A Libri Kiadó zenés gálaestje, Katona József Színház, 2014. 06. 10. 

Fotó: Bach Máté (A Térey Jánosról és Csányi Vilmosról készült fotót Molnár Dániel készítette)