A Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett sajtótájékoztatón a szokásos köszöntések és a hirtelen jött kánikulára történő heves utalások után Zentai Péter László és Kocsis András röviden felvázolta az Ünnepi Könyvhét születését, illetve annak történetét. 1927-ben Supka Géza a MKKE Miskolcon tartott éves közgyűlésén javasolta egy könyves esemény léttrejöttét, amely “az írót és a közönséget közvetlen kontaktusba hozza egymással, hogy ezen a napon egyszer egy évben a könyvírás és a könyvkiadás művészete is kimenjen az utcára, éspedig ingujjban, közvetlen, bohém formában". Supka kezdeményezésére 1929-ben megrendezték az első Ünnepi Könyvhetet, melynek a legfontosabb célja volt, hogy orvosolják vele a Trianon utáni “könyvkrízist" az olvasás népszerűsítésével, a könyvásárlások ösztönzésével. Zentai hozzátette, hogy az évek során az esemény számos változáson ment keresztül, a rendszerváltást követően például a könyvhét teljes működését felfrissítették és újragondolták, azonban az eredeti szellemiséget továbbra is őrzik, tehát a vásár fő céljai között szerepel még ma is az olvasás népszerűsítése és a könyveladások fellendítése.

A könyvhétnek messzire visszanyúló története van, amit jól igazolnak a jubileumi évfordulókra kiadott kötetek is, az 50. születésnapra megjelent, Köves József által írt munka vagy a 75 éves évfordulóra emlékező Murányi Gábor-kötet is. A 80. Ünnepi Könyvhétre Supka Géza eredeti felszólalását nyomtatták ki, most pedig egy dobozzal készültek a szervezők, melynek gerincét Burger Barna fotóportréi adják. A kötet 85 lapja 85 kortárs magyar szerzőt ad közre - Tarján Tamás szelekciója alapján -, a lapok hátoldalán pedig a szerző rövid életrajza és egy művének jellemző idézete jelenik meg. A sajtótájékoztatón Burger Barna elmondta, hogy szeretné, ha ezeket a lapokat mindenki a kedvére használná, akár bekeretezve, akár pénztárcájában hordva.

A rövid bevezetők után Tarján Tamás állt a pulpitusra, aki a 85. Ünnepi Könyvhét újdonságait ismertette. Tarján esetenként elmarasztaló, de többnyire anekdotázós, szellemes előadását, nehéz lenne visszaadni, így jelen írás pusztán az általa felvonultatott tendenciák ismeretésére szorítkozhat. A kritikus kiemelte például, hogy az idei könyvhéten igen nagy számban vannak jelen a sorozatok, ismétlődések, második kiadások, amelyek közül számos kötetet méltatott (Ungvári Tamás: A torinói lepel vagy Oláh János: Közel), de hozzátette, hogy bármennyire is izgalmasak és szépek ezek az új kiadások vagy sorozatok, az ünnepi könyvhétnek mégis inkább az újdonságokról kellene szólnia. Persze azokban sincs hiány, Tarján például számos példát hozott figyelemreméltó kötetekre, a Szép versek esetében dicséri Szegő érzékeny válogatását (miközben Király Leventét elmarasztalja a Körkép szelekciója miatt: “érzelem nélküli kavicsdobálás") vagy kiemeli P. Horváth Tamás Tündérvárosának színező erotikáját. Hiányolta ugyanakkor a drámaköteteket, és rámutatott, hogy a színházzal, filmmel és társművészetekkel foglalkozó munkák kevéssé vannak jelen a mostani könyvhét kínálatában.

Az idei könyvhét centrális műfaja a középfajú regény, ami a nagyregény és a szórakoztató irodalom között van, jegyezte meg, majd gyorsan hoz is rá példákat: Kincses Elemér: Mindörrökké, Horváth Péter: Kedves Isten vagy Bartók Imre: A Nyúl éve című köteteit, melyeknek olvasmányosságát dicsérte. A kritikus számára a kínálatot nézve a legerősebben a Corvina Kiadó teljesített, de a top 5-be belefért még a Kossuth, a Magvető, az Osiris és a Libri is. Tarján szerint az idei könyvhétnek van egyfajta pszeudo-benyomása, szerinte ilyen sok gyenge minőségű könyv ritkán látott napvilágot, “az elmúlás stabilan áll a lábán", ugyanakkor vannak nyilvánvalóan kiemelkedő munkák, így nincs ok a kesergésre, hiszen idén a 83 hazai és a 11 határontúli kiadó kínálata között mindenki meg fogja találni a számára ideális olvasmányt.

A 335 újonnan megjelenő kötet között vannak olyanok, melyek jubileumokra reflektálva jelentek meg, legnagyobb nyomatékkal talán a holokauszt tematika szerepel a munkákban. Tarján előadása végén még azt is megosztotta velünk, hogy melyek azok a könyvek, amelyeket a saját könyvespolcán is szívesen látna viszont: Csányi Vilmos új könyve, Sánta Ferenc Albumja, Nyíri János Madárország című könyve voltak számára e mostani kínálatból a legkedvesebbek.