Könyvfesztiváli programok — Typotex Kiadó

június 14. (szombat)

14:30 Pódiumbeszélgetés David Szalayval a Nagyszínpadon
15:00 David Szalay dedikálja Az ártatlanság című könyvét a
Typotex standján (37-es pavilon, a Gerbeaud-val szemben)
19:00 Gyenge Zoltán dedikálja Kép és mítosz című könyvét a Typotex standján (37-es pavilon, a Gerbeaud-val szemben)

június 15. (vasárnap)

11:40 Pódiumbeszélgetés Sándor Klárával a Nagyszínpadon
12:30 Sándor Klára dedikálja A székely írás nyomában című könyvét a Typotex standján (37-es pavilon, a Gerbeaud-val szemben)
 
Sándor Klára: A székely írás nyomában

A székelyek írása több embert érdekel, mint korábban bármikor. A szakirodalom gazdag, mégsem találtunk eddig olyan összefoglaló kötetet, amely megbízhatóan tájékoztatna a székely írás középkori emlékeiről, eredetéről, használatáról. Ez a kötet ezt a hiányt szünteti meg: másfél évszázad kutatási eredményeit tekinti át, több száz év nyomtatott és írott forrásait, vésett, rótt, karcolt, festett emlékeit mutatja be és elemzi.

Hogy hogyan fér bele majdnem egy ezredév írástörténete egy pár száz oldalas könyvbe? Talán hihetetlen, de az elmúlt ezer évből még harminc „feliratos” emléke sincs a székely írásnak, és az ismertek egy része is megfejt(het)etlen.

Sándor Klára könyvében ezt a nehezen kutatható, de annál többek érdeklődését felkeltő írásrendszert, a székely írást mutatja be, és közben válaszol az olvasó legfontosabb kérdéseire: miért székely írás? Miért nem rovásírás? Milyen gyökerekre vezethető vissza? Hun? Szkíta? Netán magyar vagy székely találmány? Mikor keletkezett a legkorábbi emlék? Hol kerültek elő székely írással írt emlékek? Mi köze van Mátyás királynak a székely íráshoz? Hogyan alakult át a székely írás szerepe a 16. századtól, miért becsülték nagyra a 17–18. század neves magyar tudósai?

„A szerző legkorábbi tudományos munkája is (a bolognai rovásírásról) már jelezte, hogy az ő metódusa nem pusztán írástörténeti érdekességű, nem pusztán nyelvtörténeti anyag, ha nem a magyarság őstörténetének nyelvi, írástörténeti kiegészítése, bő művelődéstörténeti háttérrel igazolt elmélet. Sándor Klára ebben a sokat vitatott tárgyban nem elfogult, tágan ismerteti a legképtelenebb ötleteket, elméleteket és higgadt, tudományos érvekkel cáfol. Ez a hangnem az őstörténeti témában ma szokatlan, ezért meggyőző." (Ilia Mihály)


 
David Szalay: Az ártatlanság

Lehetséges a zsarnokságban ártatlanság? Ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van, ahogy az Urál lábánál fekvő zárt városban, Szverdlovszkban is. (Amit Jekatyerinburgnak alapítottak és ma is úgy hívnak, de a történet idején a jeles kommunista nevét viseli.) A főszereplő Alekszandr – a fogoly és egyben foglár – az állambiztonságnak dolgozik. (Ezt a történet során az állambiztonság megacélozása kedvéért másképp és másképp neveznek: Csekának, MGB-nek, KGB-nek.) Az éber állambiztonság gyanúját olyan felforgató írások keltik fel, mint például „A forma jelentése és a jelentés formája J. S. Bach zenéjében”, melyet az 1930-as évek zongoristája, Judin írt, aki fejsérülése miatt egy nagyszerű neuropszichológus orvos, Lozovszkij paciense a történet kezdetén. Az ő szakmai cikkében és a zenei hangolásról (a Wohltemperiertes Klavier létrejöttének előzményéről) álnéven írt könyvében sem nehéz felfedezni a szubjektivizmust, a történelmi fejlődés szükségszerűségében való kételkedést. Nem jár sok bonyodalommal az orvost börtönbe záratni, betegét nyomortelepre száműzni. A sztálinizmus folyamatosan megtalálja ellenségeit, az ártatlanság vélelme nem létezik. Főhősünknek az enyhülés időszakában nem könnyű feldolgoznia az állam biztonságáért a Judin-ügyben végzett szolgálatait. Ártatlan-e vagy sem, eldöntheti az olvasó.