A Nyitott Műhelyben Tarján Tamás irodalomtörténész és Mészáros Sándor, a könyvet gondozó Kalligram kiadó főszerkesztője beszélgettek Bajtai Andrással új kötetéről, a Kerekebb napokról. A lúggal feldúsult csonthegyek, szálkaversek képe Tarján Tamástól származik, s nem téved, aki ebben Pilinszkyt sejt. Tarján, miután felolvasta az Eljövetel című Bajtai-verset, explicitté is tette az utalást: "Aki ebben Pilinszkyt nem hallja, az azért nem hallja, mert én olvastam fel".

Hatás tekintetében egyébként felmerült még az est során René Char, Takács Zsuzsa, Schein Gábor, Weöres Sándor, Orbán Ottó és Nagy László neve, de a kötet jelöletlen idézeteket tartalmaz számos, jórészt külföldi költőtől, a magyarok közül Kassáktól, Szőcs Gézától és Gál Ferenctől. Egy René Chartól származó idézet,  "Líra az elzárt hegyeknek", kishíján a kötet címévé lépett elő, végül azonban inkább mottó maradt. Tarján üdvözölte ezt a döntést, ugyanis a Char-sort nyakatekertnek, görcsösnek érzi, Mészáros viszont a Kerekebb napok címet nevezte dundinak, igaz, utólagos kiegészítése szerint csupán viccből.

Bajtai mindenesetre a szikár címekre törekszik, az egyszavas megoldásokhoz húz, ars poeticajában a mágiának, a látomásosságnak, a szenvedélynek, az intimitásnak tulajdonít kitüntetett szerepet. Konceptellenesnek vallja magát, Mészáros szerint ez a szövegeken is érezhető: egyrészt ezek a versek több hagyományhoz is kapcsolódnak, másrészt azért, mert a kötetszintű egység - amit a kritikusok Mészáros szerint az egyszerűbb értelmezhetőség jegyében időnként talán meggondolatlanul preferálnak - szerepét Bajtainál inkább az egy versen belüli egység veszi át. Egy vers egy univerzum.

Mészáros emellett a pátosz hiteles formában való felvállalását, illetve az irónia, a nyelvjáték, a humor kerülését említette meg, mint a nemzedéktársak törekvéseitől eltérőnek tetsző utat. Bajtai ezzel nagyjából egyet is értett, hozzátéve, hogy a néhai Telep-csoport poétikájában is a groteszk, elidegenítő mozzanatok túlzó használata az, amivel ma már nem tud azonosulni. (Az irónia, a nyelvjáték, a humor a Telep-csoport előtti, elsősorban a Sárkányfű-nemzedéknek nevezettek költészetére volt jellemzője - a szerk.) A Lelkigyakorlatok nevű versblog működtetésével párhuzamosan a kortárs és huszadik századi nemzetközi költészettel ismerkedett, s többek között Lorca mágikus, Nelly Sachs kozmikus költészete billentette ki a csúnyaság és a bizarrság telepes esztétikájából, ami még utóbbi, Betűember című kötetének megírásakor is domináns irányultság volt számára. A csoport tagjainak jórészével egyébként barátságban van továbbra is, költészetükben azonban most már külön utakat járnak. Tarján Simon Mártont és Krusovszky Dénest nevezte meg mint a Telep jelenlegi két szélső poétikai magatartását, ugyanakkor szerinte még mindig vannak elemek, melyek árulkodnak a közös gyökerekről.
A recepció kapcsán Tarjánt az érdekelte, hogy Bajtai mennyire ért egyet azzal, hogy költészete történetmondó orientációt mutat, ő ugyanis ellene van ennek a híresztelésnek. A szerző szerint sem jellemző ez szövegeire általánosságban, de egy-egy versét valóban narratív természetűnek mondaná. Írásainak ezt a vonulatát, az elbeszélés iránti érzékenységet a filmnézéshez köti, filmkritikákat is ír. Tarján a történetmondó lírán kívül a Mészáros által emlegetett pátoszon is meglepődött, ő inkább a koncentrált figyelem költészetének nevezné ezeket az írásokat, a későmodern értő folytatásaként, és semmiképp sem osztaná csupán két mezőnyre a kortárs lírát, számos stílust lát ugyanis egymás mellett jól megférni. Talán amiatt, hogy a pátoszt gyakran asszociálják a rímes, kötött formával, ez lett a következő téma. Mészáros szerint a magyar költészeti kultúrában a kelleténél nagyobb presztízsre tett szert a kötött forma, sokan a költői mesterség belépőjeként tekintenek rá, pedig, ahogy fogalmazott, ideje lenne túltenni magunkat ezen az ósdi, nyugatos beidegződésen. Bajtai szövegei alapvetően rím- és formakerülő szövegek, azonban a szerző szerint a szabadverses szerveződés nem zárja ki teljesen a prozódiai és egyéb formai elemek jelenlétét. A rímes, kötött formában író költők közül Áprily Lajos és Tóth Krisztina írásait például nagyon szereti, őt azonban akadályozza az írásban az ilyen szintű formakövetés, viszont kimondottan örül, amikor, mintegy véletlen, felbukkan egy-egy, akár ütembeli, akár hangzóismétlő, hangzóhalmozó formai szerkezet. Utóbbira példaként a következő sorokat hozta a kötet Évszakok című verséből: "Végül eljött a tél, könyörület, / temetni törmelékével, tanítani  / szigorú, fehér tenyerével."

Az est zárásaként az utolsó ciklus Második születés című versét olvasta fel: "(...) A tükörből most egy idegen férfi néz / vissza ránk, háta mögött a halott fiúval. / Vereségeiben még magunkra ismerünk, / de győzelmünket már nem bitorolhatja."

Fotó: Bach Máté