Hét óra körül a Falk Miksa utca Szent István körút felőli részén még nem érezhető a vásáros, fesztiválos hangulat, beljebb haladva már nagyobb a népsűrűség. A Haas Galéria állított fel az utcán egy Haas Daléria névre keresztelt sátrat, melyből egészen halk zene szűrődött be a termekbe. A Pintér Antiknál 18 órakor kezdődött Gerlóczy Zsigmond zongoraestje, majd 21 órától a Grencsó Bio Kollektív koncertje. A galériák látogatói zömében idősebbek voltak vagy érzékelhetően a képző- és iparművészettel szoros kapcsolatot ápolók. A fiatalokat talán a rendezvény elnevezése tévesztette meg, pedig a belépés nem csak műgyűjtőknek ajánlott, hiszen nem köteleznek arra a kereskedők, hogy vegyünk is valamit, ha már besétáltunk az üzletükbe. A Műgyűjtők Éjszakája idejére a galériák olyan múzeummá alakulnak, ahol halk jazz kíséretében megcsodálhatja az arra járó a képeket, kíváncsiságból érdeklődhet az áruk felől, majd megihat egy pohár bort és elfogyaszthat egy finom vacsorát a Café Picardban.

Az utca legfiatalabb galériája, a Mezei Tamás által vezetett Stereo Galéria is részt vett a mulatságban. A galéria profilja eltér a többi antikosétól, egészen más a célcsoport: a Stereo ugyanis street art festményeket árul megfizethető áron. A galéria három hónapos, de Mezei Tamás elmondása alapján már igen népszerű, gyakran cserélődnek a képek a falon. Érdemes rá odafigyelni!

A másik nagy meglepetés a Ferenczi Interior volt a Balassi Bálint utcában. Egyelőre a Balaton utca felől nyílik a bejárat az épület felújítása miatt. Az üzlet felső szintjén fényesre felcsiszolt bútorokból berendezett álomlakások ugyanúgy megcsodálhatóak, mint a kevésbé felújított asztalok, kanapék. Kopottságuk semmit sem von le értékükből, legfeljebb az árukból... Sőt, az egyszeri látogató sokkal inkább a viseltes darabokat képzeli el a lakásába, mint a tükörfényesre lakkozott art-deco foteleket.

Az alsó szinten csak kopott, néminemű felújításra váró darabok vannak egymásra hányva, bóklászni közöttük igazi élmény. Igen nagy képzelőerőre van szükség, ha vásárolni is akarunk, de ha csak gyönyörködni megyünk, azt sem fogjuk megbánni. Azért meglepő a „lerakatban” történő árusítás az antikosok utcájában, mert mindenki az eladhatóságra törekszik, próbálják kívánatosabbá tenni a bútorokat nem csak a felújításukkal, hanem trendi elrendezésükkel is. De a Ferenczi Interior egy részében nem ez történt: hagyják a vásárlót mazsolázni a sok kincs közül.

A többi antik kereskedés nagyjából ugyanazt kínálja: Herendi porcelán, Zsolnay eozin szobrok, ékszerek, evőeszközök, thonet bútorok, biedermeier csendéletek megfizethető áron.

A húsz galéria között nem szerepelt sem a Virág Judit Galéria, sem a Kieselbach Galéria neve. Talán elég reklám számukra a hajdani Antik Enteriőr (2007-től Budapest Art Fair, amiről tájékoztatót osztogattak a kedves sétálgatóknak) és az aukciók? Azt nem lenne helyes feltételezni, hogy ódzkodnának attól, hogy bárki besétáljon, mert minden nap nyitott ajtóval várják az érdeklődőket. Talán a Falk Art Fórum választ ad a távollétükre.

A Műgyűjtők Éjszakájával kapcsolatban felmerülhet a kérdés, mi értelme van a rendezvénynek, ha nem kifejezett célja az eladás? Talán kimaradtak volna az Antik Enteriőrből? Nem valószínű. Egy televíziós interjúban Makláry Kálmán azt nyilatkozta, hogy az első Műgyűjtők Éjszakájával még a gyűjtőket akarták megtisztelni. Ma viszont belépve egy üzletbe már az érzékelhető, hogy inkább a gyűjtést és a régi tárgyak iránti szeretetet kívánják népszerűsíteni. Mindenképpen jó kezdeményezés, mert így a bátortalanok szívesebben sétálnak be a számukra elérhetetlennek vélt bútorok közé, mint hétköznap, amikor sóvárogva ácsorognak a kirakat előtt.