Cruise – a magánéletét körbevevő hiszti mellett – annak ellenére tartotta meg a maga star-power státuszát, hogy a kétezres évek elejétől kezdve Hollywoodban megrengett a sztárokba vetett hit. A közönség sokkal kevésbé ül be egy színészért a moziterembe, mintsem egy ismerős koncepcióért vagy karakterért – ez persze korántsem jelenti azt, hogy Hollywoodnak nincs szüksége sztárokra, hiszen a sztárok nélküli remake/franchise próbálkozások ugyanúgy bedőlnek, mint a star-powerben bízó eredeti forgatókönyvek. Kivételek persze akadnak, de általánosságban ez a helyzet, aztán a bevételi oldal mellett megint egy más kérdés, hogy a zöld utat kapó eredeti ötletek is általában csak ismerős sablonhalmazokból állnak (pl.: Elysium, Transzcendens, Lopott idő, Feledés).A holnap határa a maga időhurkos alapötletével azonban nem ilyen, bár ismerős toposzból építkezik (egy ultra-intelligens földönkívüli faj az emberiség elpusztításán ügyködik, mert miért is ne?), és a kötelező műfaji elemek is megtalálhatóak benne, mint az erős vonásokkal felskiccelt mellékszereplők, a végső jutalomként funkcionáló, de ma már aktív női karakter, és a faék egyszerűségű küldetés, ez a film mindezektől függetlenül végig fenntartja az érdeklődésünk, a koncepcióból fakadóan sosincs előttünk a következő lépés.
 
Méghozzá azért, mert ez a film játszik a nézővel. Először is egy gyáva figurával késztet azonosulásra minket, akivel együtt fejlődünk, így a fináléban csöppet sem hat mesterkélten az eltökélt küldetéstudat. Jellemfejlődés pipa. Másodszor ügyesen váltogatja a nézőpontokat, mert amíg a film első felében Cruise szemszögéből látjuk az eseményeket, addig a játékidő második felében már csak szemlélődők vagyunk, Emily Blunt szemén keresztül figyelünk, nem tudjuk, hogy Cruise hányszor élte már meg az adott jelenetet. A film ezért is képes végig humoros maradni, mert még azelőtt vált egy nagyot, hogy a sorozatos ismétlések fárasztóvá válnának. Humor pipa. Harmadszor pedig azért – és ez minden bizonnyal a legnyilvánvalóbb utalás –, mert az egyenes történetvezetés mellett tesz néhány kitérőt a zsákutcákba is. A néző a főszereplővel együtt minden újratöltésnél okosabb lesz – ez a narratíva pedig főként a videojátékok sajátja, (lásd Farkas Gábor írását, a hasonló témájú Forráskódról). Egyedi megközelítés, pipa.Mindezek tetejébe A holnap határa tud még érzelmes és izgalmas is lenni. Érzelmes, mert a főszereplői közti viszonyt képes mindenféle giccstől mentesen ábrázolni (ebből a szempontból elfelejthetjük a kötelező csókjelenetet, inkább a faházas bujkálásra érdemes figyelni), és feszült, mert a fináléra ügyesen kiiktatja a hallhatatlanság okozta problematikát
 

Minden valamirevaló popcorn mozi álma, hogy ezeket a tulajdonságokat magáénak tudhassa, egyszerre legyen könnyedén bájos, máshol feszülten izgalmas, rendelkezzen a megfelelő érzelmi töltettel, és közben mégse legyen valami összetákolt sablonhalmaz. Ez mind sikerül A holnap határának, és a siker titka éppen az, hogy a film felvállalja a maga egyszerűségét. Nem próbál mélyebb tartalmat ránk erőszakolni, hanem megelégszik a szórakoztatásunkkal – szemben viszont a nyári látványparádék többségével van annyira okos, hogy ezt ne a speciális effekteken keresztül tegye.De mit ér az egész Tom Cruise nélkül? Annyira nem sokat, mivel itt maga a színész az egyetlen brand, akire építeni lehetett. Ugyanígy építette rá régebben Spielberg a Világok harcát, vagy legutóbb Kosinski a Feledést. Előbbi a sajátos megközelítés, utóbbi az eredeti (bár ismerős elemekből építkező) forgatókönyv miatt jelenthetett rizikót a stúdióknak, de Cruise neve mindenkit megnyugtatott, és ez nem lehetett másként a szokatlan tempójú Jack Reacher adaptációkor vagy A holnap határa esetében sem. Ezek után – az MI és Jack Reacher folytatásokat leszámítva – joggal várhatjuk a közeljövő izgalmasabb blockbustereit Cruise filmográfiájából.

A holnap határa. (Edge of Tomorrow) 2014
Rendezte: Doug Liman
Forgatókönyv: Christopher McQuarrie, Jez Butterworth és John-Henry Butterworth, Hiroshi Sakurazaka novellája alapján
Szereplők: Tom Cruise, Emily Blunt, Jeremy Piven, Bill Paxton, Noah Taylor, Brendan Gleeson
Forgalmazza az InterCom
Megtekintése 12 éven aluliak számára csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott!