Kaiser az Alexandra Kiadó Könyvjelző című ingyenes periodikájában már több mint egy éve folyamatosan közölte a határon túli magyar írókról készült bemutató anyagait. Ezek az összeállítások szolgáltak alapul e könyvekhez. A grandiózusnak nevezhető vállalkozás sikerének érdekében kombinálták a hagyományos fotóalbumot, a portrékötetet, a bibliográfiát és a szöveggyűjteményt. A szerkezet következetes: minden országról – ahol magyar írókat találnak és mutatnak be – hangulatos fotósorozatot ad bevezetésül –, emblematikus, ám mégsem klisés fényképekkel. Ez cseppet sem véletlen, hiszen a szerző fotográfus, számos fotóalbuma jelent már meg, s a városok, tájak bemutatása az egyik specialitása. A hangulatos fotók után következnek az írók, s az ő bemutatásukban is legalább annyira fontos szerepet játszanak a képek, mint a szövegek. A fényképek általában a fotózott művészek lakásában készültek, különféle élethelyzetekben. Érződik rajtuk, hogy Kaiser nem csak egyszerűen odament, és „lekattintotta” például Tőzsér Árpádot vagy Markó Bélát, hanem megismerte őket, és bizalmukba fogadták, ahogy a kötetben szereplő többi alkotó is, s emiatt volt képes úgy megjeleníteni őket, hogy a személyiségükről, szokásaikról sok mindent megsejthetünk portréi alapján.

Jól ismert közhely, hogy a lakás, pontosabban az otthon az ember háromdimenzós, felnagyított, sokfelületes ujjlenyomata, s éppen ez az, ami miatt e képek még közelebb hozzák a lefotózott embert is hozzánk: példának itt van Monoszlóy Dezső, aki macskát tart a kezében, miközben Kaiser lencsevégre kapja, vagy Stephen Barlay alias Bokros István, aki saját könyveit mutatja nekünk, esetleg Kovács András Ferenc, aki sörrel a kezében látható. Van, aki tip-top elegánsan öltözött fel, és akad, aki úgy néz ki, mintha akkor kelt volna ki az ágyból. Jellegzetes a képek háttere is: vagy könyvespolcok rogyadoznak az előtérben pózoló mögött, vagy éppen az író kedvenc vendéglátóipari egysége a fotózás helyszíne.

Az egyes írókat bemutató részek összeállítása megegyezik: részletes életrajz, az írótól származó irodalmi szövegek, illetve a többnyire igen találó képaláírások. Akárha beszélgetnének egymással. A kötet sajátossága, hogy ezt az egyenrangú, kötött formát minden egyes alkalommal picit fel is rúgja: nincsen két egyforma stílusú és hosszúságú életrajz, ahogyan az írók is egyéniségüknek megfelelően adnak szövegeket magukról és maguktól. Volt, aki egy már régen megjelent írásművet adott, volt aki kifejezetten ebbe a kötetbe írt valamit. Más sziporkázóan szellemes képaláírásokat kreált a róla készült fotókhoz, akadt olyan is azonban, aki még csak nem is vette a fáradságot erre, és a szerkesztő(k)nek kellett odaírni valamit. Valószínűleg tudatos a kötött forma ilyetén folyamatos bomlasztása: így kaphatjuk a lehető legteljesebb képet az írókról. Olyan az egész, mint egy nagy vendégségbejárás külföldön: megismerhetjük őket, és kapunk egy kis ízelítőt a művészetükből is.

Érdekes az a tudatállapot, amelyben a külföldön élő, ott elfogadott, befogadott, ezáltal külföldivé, olasszá, franciává, németté vált magyar írók leledzenek. Ott alakítottak ki egzisztenciát, élnek, dolgoznak, a befogadó ország nyelvét beszélik, többnyire annak nyelvén írják verseiket, prózáikat. És mégis, a szülőföld és az anyanyelv sosem hagyja el őket, valamilyen formában velük él. Például úgy, ahogy Kibédi Varga Áronnál, aki verset csak magyarul képes írni, noha 1948 óta él Hollandiában.

Számos erényt ki lehetne még emelni: mennyire kedvesen, őszintén vallanak magukról külhoni íróink, miféle kacskaringós, regényes életutakat éltek meg. Milyen érdekes összehasonlítani a huncut mosolyú Méray Tibort és nejét, amint boldogan, kiegyensúlyozottan élik mindennapjaikat a nemrég elhunyt Sütő Andrással és feleségével, akikről az az impressziónk maradhat, hogy beleöregedtek a keserűségbe és a folyamatos reményvárásba. Szívet szorongató Határ Győző halotti maszk-szerű portréja. Mosolyt csal arcunkra a Gulyás Miklósról és feleségéről készült két kép, egy régi és annak Kaiser-féle „remake”-je. És így tovább.

Minden irodalombarátnak érdemes átböngésznie a két kötetet, már csak azért is, hogy tisztában legyen a globális magyar irodalmi „ki-kicsodával”, és persze azért, mert remek szövegekkel is találkozhatunk.


Kaiser Ottó: Határtalan irodalom – Magyar irodalom a határon túlról, Alexandra Kiadó 2006 és 2007, 6999 Ft.