A késés már szinte védjegye a Vasárnapi Gyerekeknek – nem kell aggódnia annak a rajongónak, aki egyéb elfoglaltságai miatt csúszik legalább egy órát. Bár több év koncertezés és koncertre járás után nehéz megállapítani, hogy a zenészek azok, akiknek egyáltalán nem sürgős, vagy netán a törzsközönség volna annyira ráérős, hogy hozzá kelljen igazítani a kezdést... Valószínűleg két részigazságról van szó, amik együtt alkotnak egy egészet.



Az elfoglalt és mindig késésben lévő tudósító persze örül a csúszásnak, ami ebben az esetben pontos érkezést jelent, sőt még arra is van ideje, hogy a pultnál való, idegölően hosszú várakozást megunva a bejárat előtti alkalmi sörcsapot keresse fel a gyorsabb kiszolgálás érdekében – ehhez persze kell az a fontos információ, hogy a bejárat előtt is mérnek italt, ami a nagy sietségben elsőre fel sem tűnik.

A szívem szakad meg érted – hallom a színpadról. A Szegény, te szegény című nóta szól, az új album és a mai műsor nyitódala. Az eleje olyan, mintha egyetlen témát hosszasan ismételgető hangolás lenne, a zene csak a vége felé indul be igazán, hogy a befejezés ugyanolyan elnyújtott legyen.

Amúgy régi koncertkedvencről van szó, ahogy a hasonló szerkezetű Üvegtesti homály és Vadul szelídülünk, meg az egyetlen sort hajtogató Hajnal sem éppen friss szerzemény.



A zenekar második lemeze, a Gyere át! érett, érlelődött egy ideje, rögzítve a repertoárban évek óta meglévő dalokat és kihagyva közülük néhányat, amelyek időközben kikoptak onnan.

Amúgy a többi dalt is hallhattuk már koncerten, igazán nagy meglepetés nem ér. A lassú lüktetésű Gyere velem sem most debütál és a rövid, felszabadító rock’n’roll darálást, a Módosított keményítőt is hallottuk már.

A minimál-szintivel induló és szép gitárszólóba torkolló Kicsi lány, a nyolcvanas évekbeli underground zenekarok szikárságát idéző Ki maga?, valamint a rockosabb Sírj és változz is csak a fent említettekhez képest újdonság.

Felmerül a kérdés, hogy akkor mi értelme volt albumot csinálni? Mondjuk azért, hogy stúdiókörülmények között legyen rögzítve, dokumentálva mindaz, ami az utóbbi évek koncertjein elhangzott. Vagy legalábbis annak egy része.



És hogy miért kell lemezbemutató, ha nem is fesztivál, de koncert, arra is megvan a válasz: élőben kell hallani, újra meghallgatni ezeket a dalokat. És mivel mindenki ráér, eljátszani és meghallgatni az előző, cím nélküli album egyes darabajait is.

Mert VGY-koncertet nehéz elképzelni az urbánus himnuszként értelmezhető Budapest egy test vagy az elszállós Varázsige nélkül, de a bohém indulónak méltán nevezhető Majd a kocsma vagy a címében is magáért beszélő Hidegfejű szerelmesem sem hiányozhat.

Ráadásul elhangzik az Itt marad, az Egy énekes és a Szennyezett víz, sőt még az életműből leginkább kilógó Hagyjál békén is. A régi és új dalokat már csak a fent említett okok miatt is nehéz összevetni (a lemezkiadás és a lemezbemutató időpontja lehetett volna akár egy évvel korábban is), mindenesetre a már-már unalomig ismételt témákat és refréneket még mindig a megfelelő pillanatban váltja fel valami más: a lassú andalgást a pörgés, az éjszakát a hajnal, a szerelmet a kaland.



A doboknál Dudás Zsombor, a basszusgitáron Horváth Gábor hozza a kötelezőt; megszámlálhatatlanul sok budapesti underground zenekarban játszottak együtt a Cabaret Medranótól a Plutóig, külön-külön meg szinte az összesben. De a gitárt most is érzékenyen kezelő Czitrom Ádám is többféle jazzformációban és alternatív zenekarban tűnik fel, legújabban például Péterfy Bori bandájában.

A majdnem végig billentyűn, meg egy kicsit gitáron és csörgőn is játszó, amúgy multi-instrumentalista frontember, a mindig lelkes Darvas Benedek pedig már csak azért sem tagadhatja le az underground hősök, főleg az Európa Kiadó hatását, mert színházi munkái és a Cabaret Medranóval való alkalmi fellépései mellett együtt zenél Menyhárt Jenő sokadszorra újjáalakult zenekarával is.

A koncerthez a vendégzenészek adnak némi plusz energiát: Keszei Krisztián gitárral, Pápai István pedig ütőhangszerekkel teszi teltebbé a hangzást, és van három vokalista lány is Marosi Györgyi, Porteleki Sára és Rubesch Nóra személyében.

Ahogy megtelik a színpad, a zenekar mintha egy korábbinál komolyabb arcát mutatná. Felnőttek volna a Vasárnapi Gyerekek? Ha igen, az csak jót tesz a zenéjüknek, de ha nem, hát az sem baj.