Radu Vasile Igazság animációs filmrendező, fotóművész, egyetemi tanár. 1953-ban született Romániában, a Nagyváradtól mintegy 30 kilométerre fekvő Bihardiószegen (Diosig), román családban. Kiválóan beszél magyarul. A kolozsvári képzőművészeti főiskola festőszakán, később a bukaresti filmművészeti főiskola filmrendezőszakán tanult. 1981–1996 között a bukaresti Animafilm Stúdió rendezője és animátora. A Nemzeti Színház- és Filmművészeti Főiskola multimédia szakának egyik alapítója, mára vezető professzora, oktat a Művészeti Akadémia fotó-videó szakán és vendégtanár a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen. Számos díjat nyert filmjeivel, s rendszeres szereplője a nemzetközi fesztiváloknak. A MEDIAWAVE fesztiválokon és táborokon a kezdet kezdete óta részt vesz, filmekkel, zsűritagként, kiállítóként és műhelyvezetőként. Az eseményeket fényképekkel is dokumentálja, melyekből egy kis válogatás az idei fesztiválon megtekinthető volt az Erőd falain.

PRAE.HU: Az eredményhirdetés után vagyunk, tudjuk már, ki nyerte az animációs és kísérleti filmdíjakat. Volt olyan film, amit még kiemelnél, bár nem nyert díjat?
 
Véleményem szerint messze a legjobb egy francia film volt, A nők levelei. Régóta nem csináltak az animációs műfajban ilyen kiemelkedő művet. Első világháborús történet, arról szól, hogy a nők leveleket küldenek a frontra, és leveleket kapnak a frontról. A bábokat és a hátteret papírmaséból készítették hozzá. Egy hihetetlenül szép film, már nagyon-nagyon sok díjat nyert, de a másik két zsűritagnak valahogy túl romantikus volt, így leszavaztak. Egy másik francia film is nagyon tetszett, a Beast című fekete-fehér alkotás, Vadállat vagy Szörnyeteg címre egyaránt fordítható. Sok szép fekete-fehér film szerepelt a programban most egyébként. Például az Örökség, egy magyar film, amit én már korábban láttam, egy diplomamunka. Egy másik magyar animációban a kiinduló ötlet volt nagyon érdekes. A Grimm Caféra gondolok, amiben a mesehősöket megöregedve látjuk. Az a kár, hogy csak az ötlet volt paródia, maga a megvalósítás nem, nem volt ugyanis kellően meganimálva, kevés volt benne a mozgás. Szép és érdekes volt a grafika, csak az animálás módja nem illett a sztorihoz. A mozgás lehetett volna parodisztikusabb, alkalmazhattak volna gyorsítást, lassítást. Érdemes lenne tovább dolgozni rajta, megcsinálni akár egy félórás változatot, jobban belehelyezkedve a Grimm-világba. Nagyon hatásos volt a Nyúlföld című szerb gyurmafilm, antiutópisztikus politikai példázat a tökéletes demokráciáról, olyan humorral, iróniával, mint amit a rendszerváltás előtti jugoszláv filmekben láthattunk.

A nemzetközi animációs és kísérleti film szekció zsűrije: Patrovits Tamás, Radu Igazság, Ivan Maximov

PRAE.HU: Volt olyan film, amit nem szívesen láttál a versenyprogramban, ami nem ütötte meg a mértéket?
 
A versenyprogramban nem, de az információs programban volt egy blokk, hallgatók tanulmányfilmjei, amik az oktatás részeként készülhettek. Azt gyakorolják az ilyen filmeken, hogy hogyan kell világítani, egy tárgyat meganimálni, egyebek. De ezek csak nekünk, a tanároknak és a hallgatóknak érdekesek, ezeket csak mi látjuk jó esetben, fesztiválközönség elé nem valók.
 
PRAE.HU: Milyen tendenciák figyelhetők meg technikai és művészi szempontból az idei animációs termésben?
 
Szinte csak digitális filmek készülnek, azaz nem filmszalagra forgatnak és az animáció is digitális. Ritka a 3D-s animáció, vagyis a gyurma-, báb- és tárgyanimáció, és a stop motion bábmozgatási technika. Ezért is különleges A nők levelei, mert ilyen, hagyományos bábfilm technikát használ. A mondanivalója is különleges, vagy húsz éve olvastam egy nagyon érdekes francia könyvet arról, hogy milyen szerepe volt az emberi kapcsolatokban a levélnek, s ez a film erről szól, hogy egy nagyon tragikus helyzetben, mint a háború, a levél milyen vigaszt jelent. Most, mikor nemigen írunk és küldünk hagyományos levelet, különösen érdekes a téma. A bábfilmek közül a papíranimáció volt a legjellemzőbb, ahol a bábokat és a hátteret is papírkivágásból készítették. Majdnem minden alkotó alkalmazta a layer technikát, ez azt jelenti, hogy különböző réteget használnak, s ez nagy szabadságot ad a filmkészítésben. Néhány éve sok digitális három dimenziós film is volt, most viszont ez elmaradt. A fele a magyar program alkotóinak a MOME iskolájából jött, először képzőművészetet tanult, s csak azután animációt, vágást, filmnyelvet. Ez lehet a sok a szép, művészi grafikai kivitelezés hátterében.
 
PRAE.HU: Van olyan irányzat, ami nem tetszik, nem tartod követhető, jó útnak művészi szempontból?
 
Számos olyan film készült, ami azt a nagyon egyszerű technikát használta, hogy színészekkel forgatta le a filmet, s aztán ezt animálta számítógéppel. Tökéletes az eredmény a látvány szempontjából, mind a tér, mind a perspektíva, mind a mozgások nagyon valósághűek, de nem látom bennük a művészi értéket. Nem új a módszer, először a Disney alkalmazta, a Hófehérkében, 1939-ben. Nem az egész film készült így, csak bizonyos jelenetek, szereplők esetében használták, a herceg és a ló, meg a galambok jeleneteit leforgatták élő szereplőkkel, és az ő mozgásukat kopírozták le a fázisrajzokhoz. Bárki tud így rajzfilmet csinálni, olyan is, aki nem tud jól rajzolni. Valójában a valóság másolása, nem igazi animációs teljesítmény. Van ennek a technikának is létjogosultsága, művészi megvalósítása, például a Beast így kezdődik, s ahogy a történet halad előre, látható, hogy hogyan szakad el a grafika a valós tértől, mozgástól és perspektívától.

A filmes díjak, Tóth Tamás alkotásai

PRAE.HU: A díjazott filmek kiválasztásánál mit vettetek figyelembe?
 
A legjobb animációs film a nemzetközi mezőnyben a belga Poils című alkotás volt, magyarra Hajnak és Szőrnek is lehet fordítani. Vidám és nagyon színes rajzfilm, erős, harsány színekkel. A története egyszerű, mihez kezdünk azzal, ha egy hajszál vagy szőr kerül bele valamibe. De valójában a társadalomról szól, ironikus hangvétellel. Stílusra, mint a német expresszionista grafika. Különdíjat is adtunk ki, egy francia csapatnak, A tó körül című rajzanimációért. Zenés klip, közösségi alkotás, sokféle grafikai stílus keveredik benne, s nagyon jó a zenéje. A legjobb magyar animáció a Symphony No. 42 lett, ami az egész animációs program egyik legjobb filmje.
 
PRAE.HU: Nem tőletek kapta a díjat, hanem a másik zsűritől, hiszen a magyar filmprogramnak külön zsűrije volt.
 
Igen, igen, de mi is díjaztuk volna, így mindkét zsűri fődíját megkapta volna, ám a nemzetközi programban is volt fődíjra méltó alkotás, és nem akartuk, hogy egy film vigye el mindkét díjat. De megérdemelte volna.

PRAE.HU: Csak 9 experimentális film volt a nemzetközi programban, s a legjobb kísérleti film a 606-os szoba lett, miért ezt választottátok?
 
A szürrealizmusa fogott meg minket a legjobban, és az, hogy tényleg kísérletező volt. Mert a mostani filmek közül a legtöbből hiányzott az, hogy valami újat akart volna kipróbálni, tényleg kísérletezett volna valami újjal. Amit legszívesebben díjaztunk volna ebben a kategóriában, azt nem díjazhattuk itt, mert egy másik szekcióba sorolták. Ez a Fából faragott királyfi volt, ami ugyan animációs technikát használt, de valójában experimentális film volt, az igazán kísérletező fajtából. Meggyőződésem, hogyha a kísérleti műfajban indul, azt megnyerte volna. Tökéletes grafika és animáció, s különleges, hogy egy klasszikus népmesét ábrázolt nagyon modern kifejezésmóddal. Hatalmas feszültség keletkezett a narrátor hangjának és a képi világnak a kontrasztjából.

Radu Igazság kiállításának egyik képét mutatja

PRAE.HU: Volt lehetőséged a többi szekció filmjeit is megnézni?
 
Nagyon kevés alkalmam volt belenézni a teljes filmprogramba, vagyis csak a kísérleti és az animációs filmeket néztem meg, a nemzetközieken kívül, ami a munkám volt, a magyarokat is. Ezenkívül csak a táncfilm szekció filmjeit láttam. Az Agnus Dei, azaz Isten báránya című magyar film volt a legkülönlegesebb. 8 mm-es filmszalagra forgatták, s utána tették át számítógépre. Nem egy táncelőadást filmeztek le, hanem egy történetet meséltek el táncban, filmre, azaz filmre írt forgatókönyve volt. Ebben a műfajban egyébként csak öt film volt, az utolsó, a portugál Deriva, vagyis Sodrás, ami még kiemelhető. Nagyon szép volt a világítása, egy élő előadást filmeztek le, több kamerával, két táncos és egy zongorista szereplésével. Technikailag tökéletes volt. Szóval nagyon sajnálom, hogy a többi filmet nem láthattam, de megkapom őket másolatban, s lesz lehetőségem megnézni. Ugyanis novemberben Bukarestben lesz magyar filmhét, s oda meghívjuk a legjobb magyar filmeket.
 

Fotó: Sárközi Éva.