A könyvbemutatón Váradi Júlia társalog a szerzővel, azonban hamar kiderül, hogy ő maga is rajongója ezeknek az írásoknak, így a beszélgetés reflexív vonala kevésbé hangsúlyosan jelenik meg, inkább Parti Nagy nyelvi játékait és ötleteit méltatja, persze ezt mi sem bánjuk, hiszen ez a könnyed és végtelenül szórakoztató beszélgetés szép levezetése a könyvfesztiválnak. És hát persze mi magunk sem tudunk ellenkezni Váradi laudációjával.

Természetesen azért sok információt megtudunk magáról a kötetről, illetve a magyabszurdok születéséről is, Váradi elsőként a szövegek nyelvi megformáltságát emeli ki és csodálatát fejezi ki aziránt, hogy a lingvisztikai játékokban Parti Nagy sosem hibázik. PNL elmondja, hogy az első mesékhez felhasználta Benedek Elek kötetének szószedetét, és akkor még sokat dolgozott azon, hogy ezek a szövegek valóban autentikusnak tűnjenek, azonban ez a műnyelv idővel természetessé vált számára, ma már könnyedén ír így, de nyilván, ha kérdés merült fel egy-egy szó esetében, akkor volt lehetősége visszalapozni és utánanézni a korábban elkészült írásaiban is.

És nemcsak a nyelvi megformáltság, a rengeteg játék kapcsolja egybe ezeket a szövegeket, maga az egyszerű népmesei forma, a keret is közös nevező, az “egyszer volt, hol nem volt, avvót" és az “amég meg nem haltak". Ezekkel a formulákkal Parti Nagy csalóka módon bevisz minket a mesék világába, finom és burkolt politikai utalásai azonban gyorsan világossá teszik, hogy bizony nem ezzel a műfajjal van dolgunk, ezek természetesen álmesék. A műfaji besorolás emiatt nyilvánvalóan nem egyszerű, a könyvbemutatón több lehetőség is elhangzik, hiszen lehetnek ezek a népmese bizonyos elemeit, nyelvét imitáló teherbíró kisformák, miniszatírák vagy abszurdok a rögvaló bizarr helyzeteiről, hazanzák, glosszák a helyzet margójára, legjobban persze mi magunk is a szerző által generált műfaji megnevezéssel tudunk azonosulni: ezek magyabszurdok és még magyabb szurdok.

Egy rövid felolvasással azok számára is világossá válik, hogy mit is jelent ez a műfaji besorolás, akik most a bemutatón találkoznak életükben először ezekkel az írásokkal - habár a közönséget elnézve és felszabadult kacagásaikat hallgatva, nem valószínű, hogy ezzel bárki is így lenne. Parti Nagy amúgy is zseniális mesélő, kellemes baritonjának szívesen átadja magát a hallgatóság.

Azonban mielőtt maga az írás szerzője is teljesen ellágyulna és elfeledkezne arról, hogy ő itt épp dolgozik, a mese véget ér, és Váradai Júlia Parti Nagyot a munkamódszeréről kérdezi. A szerző elmondja, muszáj volt, hogy presszionálja magát a rendszerességgel, mert máskülönben elkényelmesedett volna és nem jöhetett volna létre egyik kötet sem. A heti megjelenés azonban azt jelentette, hogy hét napjának fele elment azzal, hogy ezeken a meséken dolgozott: vasárnap kezdte rosszul érezni magát, hogy még nem írt semmit, majd hétfőn, kedden anyagot gyűjtött és nekilátott a szöveg megformálásának, szerdán fél kettőkor pedig Kovács Zoltán telefonja ébresztette rá arra, hogy most már kénytelen leadni valamit. Parti Nagy elárulja azt is, hogy a gépére nagyon sokszor mentett le híreket, többnyire nem egy történésből született egy mese, hanem több összeposztósodásából, illetve megtudjuk, hogy szerdán reggel sohasem mert üres lapról indítani, hiszen félt, hogy akkor épp nem jut eszébe semmi, hogy nem tud leírni egy mondatot sem. Aztán megosztja, hogy a kormány sokszor olyan magas labdákat dobott fel, amiket nem akart leütni, mondván, hogy a téma önmagában túlságosan adott az iróniára, szatírára, ráadásul ugyanarra a valóságra hárman is voltak egy héten Váncsával és Megyesivel együtt, így nem lehetett mindent “elmesélni".

Váradi most PNL arányérzékét méltatja, a szerző pedig gyorsan hárít: e mesék között nyilvánvalóan van olyan, ami túl lett húzva, míg más események a kelleténél talán jobban vannak reprezentálva, de már ő maga sem érzi, hogy vannak ezek a pontok, az viszont kérdéses, hogy évek múlva mennyit fog belőle megérteni az olvasó. Parti Nagy szerint Isten állatkertje oly hatalmas, hogy a rögvaló abszurd helyzete változatlanul lesz jelen, emiatt a szövegek iróniája mindenképpen érezhető marad, habár a politikai utalások talán már nem - olyik működni fog, olyik nem, teszi hozzá. Váradi szerint érdemes lenne egy jegyzetet készíteni ezekhez a szövegekhez, hogy később visszakereshetővé váljanak az aktuálpolitikai történések, Parti Nagy azonban nem szeretné ennyire messzire vinni ezeket a szövegeket az irodalmi térből.

Kapunk még egy kis felolvasást, végül Parti Nagy megosztja velünk, hogy a kis műfaj olyannyira izgatja, hogy biztosan kitalál valamit, ami heti rendszerességgel folyhat az ÉS hasábjain, ez idén ugyan már biztosan nem fog bekövetkezni, de addig is ott van nekünk a kötet, amiben egyben újraolvashatjuk az eddigi meséket.

Fotó: Bach Máté