irodalom
2014. 04. 27.
Együtt írni játék
Lehet, hogy aki seggberúgja az öccsét, negatív figurának tűnhet, mert rossz annak, akit seggberúgott, de számára az mégiscsak jó érzés. Akkor is, ha alapvetően jó testvérek között történik mindez. Filip Florian és Matei Florian új könyve, a Kölyök utca kapcsán Bartis Attila beszélgetett a szerzőkkel, a magyar nyelvű szemelvényt pedig Lövetei Lázár László szolgáltatta a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál 4. napján, 2014. április 27-én 14 órától.
Bartis Attila kifejezi afeletti sajnálkozását, hogy nem vagyunk túl intim környezetben, mert intim dolgokról szeretne beszélni, majd hosszas elmélkedésbe kezd a hazugságról: nem érti, hogyan bírják ki azok, akiknek napi 8 órában hazudni kell, bár alig akad olyan ember, aki le tudná élni az életét hazugság nélkül. Mindezt azért teszi, hogy beismerje, hazudott Filipnek, ugyanis nem tud annyira jól románul, hogy teljes mértékben értse a könyvet, épp ezért nagyon hálás Löveteinek, hogy lefordította ezt a csodálatos regényt.
Próbálja elkerülni a kötelező közhelyeket, hogy mennyire fontos az első 7 év bárki, nemcsak egy író életében, aztán a bennünk élő örök gyerekre tereli a szót. Filipnek ez nagyon fontos, törekszik arra, hogy sose vesszen ki belőle az egykori gyerek. Matei a felnőtté válást az anyától való elszakadás momentumával párosítja, mondván, nem sokszor érzett akkora fájdalmat, mint amikor nem engedték távolodó anyja után szaladni. A gyerekkor elvesztése tehát tragikusnak mondható; Bartis is kiemeli, mennyire fontos, hogy fel tud idézni újraélni gyerekkori állapotokat, ízeket, szagokat.
Ezek után a testvér- és szerzőpáros viszonyára terelődik a szó. Matei elmeséli, hogy ők kifejezetten jó viszonyban voltak egymással, nem volt jellemző az állandó rivalizálás-gyepálás, és a közös írás által mintha a közös játékot kezdték volna újra. Filip szerint az élmények közös újraélésén volt a hangsúly, és annak megfogalmazásán. Matei kiemelte az őszinteséget, így kerül szóba, hogy azért néha ő is rossz testvér volt, noha kifejezetten felszabadító volt fenéken billenteni a fivérét.
A közös emlékezésnek a Ceausescu-éra történelmi háttere ad sajátos színezetet, így sokat tanulhatnak azok a könyvből, akik ezt nem tapasztalták, csak játszottak akkoriban. A román nyelvű felolvasás után magyar nyelven is hallhatunk egy részletet a regényből; Lövetei Lázár László, a fordító cukkolja Filipet, hogy ugyan 100 méterről látni rajta, mennyire profi, de Matei szövegei megrázóbbak. A részlet egy oldalnyi mellérendelő összetett mondat, hosszú felsorolás arról, mit kell tennie a mintagyerekeknek, akik kímélni szeretnék a szocializmus építése során elcsigázott szüleiket.
Próbálja elkerülni a kötelező közhelyeket, hogy mennyire fontos az első 7 év bárki, nemcsak egy író életében, aztán a bennünk élő örök gyerekre tereli a szót. Filipnek ez nagyon fontos, törekszik arra, hogy sose vesszen ki belőle az egykori gyerek. Matei a felnőtté válást az anyától való elszakadás momentumával párosítja, mondván, nem sokszor érzett akkora fájdalmat, mint amikor nem engedték távolodó anyja után szaladni. A gyerekkor elvesztése tehát tragikusnak mondható; Bartis is kiemeli, mennyire fontos, hogy fel tud idézni újraélni gyerekkori állapotokat, ízeket, szagokat.
Ezek után a testvér- és szerzőpáros viszonyára terelődik a szó. Matei elmeséli, hogy ők kifejezetten jó viszonyban voltak egymással, nem volt jellemző az állandó rivalizálás-gyepálás, és a közös írás által mintha a közös játékot kezdték volna újra. Filip szerint az élmények közös újraélésén volt a hangsúly, és annak megfogalmazásán. Matei kiemelte az őszinteséget, így kerül szóba, hogy azért néha ő is rossz testvér volt, noha kifejezetten felszabadító volt fenéken billenteni a fivérét.
A közös emlékezésnek a Ceausescu-éra történelmi háttere ad sajátos színezetet, így sokat tanulhatnak azok a könyvből, akik ezt nem tapasztalták, csak játszottak akkoriban. A román nyelvű felolvasás után magyar nyelven is hallhatunk egy részletet a regényből; Lövetei Lázár László, a fordító cukkolja Filipet, hogy ugyan 100 méterről látni rajta, mennyire profi, de Matei szövegei megrázóbbak. A részlet egy oldalnyi mellérendelő összetett mondat, hosszú felsorolás arról, mit kell tennie a mintagyerekeknek, akik kímélni szeretnék a szocializmus építése során elcsigázott szüleiket.
Fotó: Bach Máté
További írások a rovatból
A BÁZIS harmadik, "Hálózati organizmusok" című líraantológiájának bemutatója a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon
Más művészeti ágakról
Kritika a roveretói Művészet és fasizmus című kiállításról