A beszélgetés ugyanis olyan emberről zajlik majd, aki 20 éve halott, kezdi Réz András: Tesz-vesz város megálmodójának a fia ül előttünk, aki kísértetiesen hasonlít az apjára. De nemcsak a külsejében, ugyanis maga is rajzoló, gyerekkönyvek szerzője lett. Ifjabb Richard Scarry szeretettel és melegséggel emlékszik vissza a gyerekkorára: mindkét szülője nagyon kreatív volt, akiktől rengeteget lehetett tanulni, ugyanakkor szórakozni is nagyon szerettek, sok parti volt náluk. Ő maga már gyerekként is sokat rajzolt, amire a szülei is bátorították, sőt később segített is az apjának a könyvek alkotásában. Az amerikai művészcsalád később Svájcba költözött, majd Olaszországba, a fiatalabb Scarry pedig már 22 éve Bécsben él. Szereti Európát, főleg, hogy ennyi nyelv van, amit érdemes megtanulni, például a magyar is. Réz erre reflektál: az amerikai kisváros és az utazás motívuma is visszatér a Tesz-vesz univerzumban, ami Scarry szerint sem csoda, hiszen a szülei imádtak utazni, és az apja a könyvekben igyekezett visszaadni a látott város hangulatát.

Réz András kiemeli, hogy az idősebb Scarry képes volt a gyerekek fejével gondolkodni, és megőrizte azt a nyitottságot a világra, amelyet a gyerekek felnőtté válva elfelejtenek. A fiatalabb Scarry egyetért, bár azt állítja, az apja nem volt tudományos beállítottságú ember, csak veleszületett kíváncsiság jellemezte. Réz András megjegyzi, hogy számára is könnyebbé vált a fordítás, amikor megszületett a lánya, és tudott rajta tesztelni, tetszik-e a szöveg a gyereknek. Most nehezebb a dolga, ugyanis azóta nagypapa lett, és a mai gyerekek világába beépült egy sor olyan technológiai változás, ami a Scarry-könyvekben még nem lelhető fel (számítógép, mobil). Felvetődik a kérdés, hogy nem kellene így megírni a Scarry-könyvek folytatásait.

Scarry elmondja, hogy kritizálták az apja műveit Amerikában, mert hogy túl erőszakosak, ugyanis összekoccantak bennük az autók. Réz András megemlíti, hogy 1983-ban cenzúrázták is a Tesz-vesz várost, mert politikai korrektség szempontjából találtak kivetnivalót a könyvekben: a nők visszaszorulnak, nem is beszélve a bőrszín kérdéséről (én csak azt nem értem, állatfigurák esetében ez utóbbi hogy merülhet fel, még ha antropomorf vonásaik is vannak). A Scarry-kötet különlegességeként pedig azt emeli ki, hogy a közösség maga oldja meg a problémáit, nem érkezik deus ex machina varázsló vagy király, valamint még a környezetvédelem központba kerülése előtt hangsúlyt helyez a környezet tisztán tartására. Olyan világban pedig, ahol a felelősségvállalás nem jellemző, ez nagyon is fontos. Scarry szerint az apja alapvető szociális erényekre kívánta nevelni a gyerekeket vicces és kedves módszerrel, finoman, de ennyire filozófiai-etikai mélységekbe biztosan nem bocsátkozott tudatosan.
Scarry egyébként rengeteg vonásban hasonlít az apjához, akár az ő műveivel foglalkozik, akár a saját világát alkotja. Néha olyan, mintha a jelenlétét is érezné, amikor újrarajzolja az apja teremtményeit: "ezt így csináld, ezt ne így". Réz András búcsúzóul arra kéri, hogy a Tesz-vesz -  A világ című könyv esetleges újraírásakor vegye fel a városok közé Budapestet is, amire Scarry azt feleli, erre jó esély van.

A közönség is szóhoz juthat, főként a szerző családi életével kapcsolatosan merülnek fel kérdések, vagy az, hogy mi tartja őt ennyire fiatalon, ugyanis nagyon szexis – jegyzi meg az egyik vendég. Hát, ő aztán nem cicózott.