Banulescu kijelentette, hogy komoly ambíciókkal rendelkezik, és nagy íróvá szeretne válni, de ehhez még hosszú, rögös út vezet. Ehhez megtette az első lépéseket, hiszen a Csókolom a segged már a 10. idegen nyelven megjelent könyve és 20 antológiában is szerepel. Pop Annamáriának és Sugár Andrásnak, a Scolar Kiadó főszerkesztőjének köszönte meg, hogy Magyarországon is ismerik írói tevékenységét.

Pop Annamária kérdésére, hogy "Ki is ő valójában", Daniel "szerényen" csak annyit válaszolt, hogy a világirodalomnak három esélye van: a költészetet, a drámát és a prózát Daniel Banulescun keresztül megismerni. Az iróniához hozzátartozik, hogy ahhoz, hogy jó íróvá váljon valaki, Banulescu szerint muszáj, hogy ez az utópia lebegjen a szeme előtt. Sőt, ha valaki jó művet akar írni, meg kell haladnia a saját képességeit is! Ahogy Tolsztoj is két nagy – a háború és a béke – "birodalmát" írta meg, úgy neki is két "birodalom" lebeg a szeme előtt: az emberek és a lelkek (szellemek) összecsapása. Ennek a nagyszabású irodalmi projektnek az első állomása a Csókolom a segged című mű. Reméli, hogy a tetralógia kötetei hamarosan világot látnak Romániában.

A kérdésre, hogy mikor játszódik és mi ihlette a regényt, Banulescu a következőket válaszolta: van egy emlékképe, melyet sosem fog kitörölni a fejéből. A Ceausescu-rezsim alatt egy bukaresti utcán belekerült egy, a vezért éltető díszmenetbe, ahol szemtanúja volt, ahogy a diktátor az autó hátsó ülésén két labrador kutya társaságában ül, a menet résztvevői pedig ilyeneket mondtak: "annyira szereti a kutyáit, hogy lassan minket embereket is kutyává fog változtatni." Banulescu elmondása szerint ez az élethelyzet olyan mély nyomot hagyott benne, hogy elhatározta, legyőzi Ceausescu-t, ennek a megvalósulását abban látta, ha egy szatirikus, groteszk regényt ír róla.

Merész címválasztással kapcsolatban Pop Annamária úgy fogalmazott, hogy Banulescu regénye olyan, "mintha alvó oroszlánba rúgott volna." Banulescu elmondása szerint több munkacímen is gondolkodott, melyekkel hosszú ideig kísérletezett, ettől azonban szabályosan félt, hetekig szorongott, ezért úgy gondolta, ennek valami oka kell hogy legyen. Így lett a könyvnek ilyen szókimondó címe. Várható volt, hogy sok kritikust és olvasót felháborít majd, ám szerinte ezek a viták is hozzátartoznak a regényhez.

A szerző elmondta, ő maga sem állt kívül a tömegen, ő ugyanúgy csókolta a "Szeretett Vezér seggét".

Két rövidebb rész felolvasása után a román-magyar kapcsolatok témájára került sor. Elmondta, hogy nem szeret politikai kérdésekről nyilatkozni, mert ilyenkor úgy érzi, csapdába esik, ő pedig meg szeretne maradni pusztán írónak. A kedvünkért most kivételt tesz, és saját élményei segítségével világít rá a problémákra. A két nép között már évtizedek óta folyik a "harc". A románoknak van is egy mondásuk, miszerint csak egy jó szomszédjuk van: a Fekete-tenger, ebből következően a másikat, a magyarokat ellenségüknek tekintik. Megkockáztatva egy sértődést a jelenlevő magyarok részéről, konkrét élettörténeteket osztott meg velünk. Anyja egy kis erdélyi faluból, Bonchidáról származik, ahonnan a magyarok űzték el őt a családjától. Persze, nem ez volt az egyetlen hely, ahol Romániában véres harcok folytak. Szemtanúja volt, ahogy az emberek nyelvét asztalhoz szegezik, vagy ahogy gyerekek nézik végig szüleik lefejezését. Viszont Daniel szüleitől azt is megtanulta, hogy a románok sem viselkedtek különb módon a magyarokkal. Olyan ez, mint egy hosszú időre elnyúló mérkőzés, ahol még a félidő szüneteiben is folyik a harc.

Másik élménye 15 éves korából származik, ahol egy nyári úttörőtáborban megismerkedett egy sráccal, aki a halál küszöbén álló apjától azt a tanácsot kapta, hogy ha egy magyarral találkozik, soha ne bocsásson meg neki. Ekkor döntött úgy Banulescu, hogy előbb lesz magyarrá Romániában, mint nacionalistává.

Daniel Banulescu már csak azért is örömmel jött Magyarországra, mert ez az első ösztöndíja, melyhez nem pályázat, hanem ajánlás útján jutott. Személy szerint Méhes Károlynak köszönte meg, hogy Pécsett eltöltött időszakáról csak pozitívan tud nyilatkozni: az emberek nyitottak és kedvesek. Illúziói azonban nincsenek, a gonoszság a legváratlanabb helyzetben felütheti a fejét. Az elmúlt 80 év során szerinte két momentumnak köszönhetjük, ami miatt nem ütközött össze a két nép: a Varsói Szerződés és most az Európai Unió szerint is egymás szövetségesei vagyunk.

Fotó: Bach Máté és Reis Attila (a dedikálós kép)