Habár a célközönséget elsősorban a külföldi látogatók jelentik, turista címszó alatt mégsem feltétlenül őket értettem, hiszen magam is azzá váltam, amikor elmentem egy Beyond Budapest-túrára. Ha az ember a szülővárosában ilyen „workshop-on” vesz részt, akkor gyorsan elveszíti a saját nézőpontjait, arra figyel, amit mutatnak neki, és azt látja, amit láttatnak vele. És a Beyond csapata lépten-nyomon mutat valamit, amire nem számítunk, ami felett a hétköznapokon elsiklik a tekintetünk.

A túra útvonalának megtervezése, a helytörténeti adalékok tanulmányozása, a programpontok megszervezése több hónapos előkészületet igényelt – ez is mutatja, hogy komolyan vehető kezdeményezésről van szó. Személyes kötődésük is van a kerülethez, Baglyas Gyuri az alábbiakat osztja meg a projekt honlapjának látogatóival: „Laktam a Nyócker egyik színes-szagos bérházában, ahol egykor Radnóti is. Bejártam a kerület romos lépcsőházait és kiszagoltam a szegénység mélységesen elbűvölő hangulatát. Annyi csodával és izgalommal találkoztam, mint még soha. Majd megérett az elhatározás és kidolgoztunk egy kulturális-szociális tapasztaláson alapuló túrát.”

Kulcsszó a tapasztalás. A túra nem csak egy kanonikus várostörténeti narratíva alátámasztása az építészeti objektumok, valamint a hozzájuk kapcsolódó évszámok és anekdoták számbavételével. Bár ez is részét képezi, de ennél sokkal átélhetőbb. Valódi élmény-halmozás történt abban a négy órában, ami a Múzeumkertben indult és a Szigony utcai lakóteleppel szemközti kiskocsmában ért véget.

Városépítészeti tanösvénynek is nevezhetjük, hiszen a megfelelően kiválasztott épületek hatalmas különbségeik révén reprezentálják a budapesti belváros színességét. A nyolcadik kerület patinás, műemlékvédelem alatt álló épületekkel telezsúfolt csücskéből („Palace district”) eljutunk a Nagykörút túloldalán fekvő korántsem fényűző arcát mutató Józsefvárosba („backstreets”). Adott az összehasonlítás és az erős különbségtétel, mégsincs erre kihegyezve a túra. Érezzük a mikro-városrészek közti szakadékot, de a cél nem ennek az elmélyítése, sokkal inkább a nyolcadik kerületről alkotott képünk megszelídítése, finomítása. Közhellyé vált a sztereotípia-rombolás fogalma, de attól még jól esik részt venni benne.

Féltem, hogy a túra második fele a „szegénynegyedben” élők nyomorát látványosságként tálalja majd. És akárcsak az állatkertben mutogatott veszélyes vadállatokat, a kellő távolságból fogjuk megszemlélni a „bennszülötteket” (akik közül állítólag sokan még a Dunát sem látták, annyira elszigetelt közösségben élnek a város közepén). Rájuk villantunk méregdrága fényképezőgépünk vakujával, aztán gyorsan távozunk, nehogy felkeltsük haragjukat a kíváncsiságunkkal. Mikor elindultam a bejárásra, kaptam egy címjavaslatot a főszerkesztőtől – azt ajánlotta, adjam a cikknek a frappáns Gettótúra címet. Ez így is történt volna, ha a fent vázolt „szociohorrorra” futtatják ki a szervezők a rendhagyó „városnézést”. De legnagyobb örömömre nem így történt. A program részeként élveztük egy roma család vendégszeretét, de a mezítláb futkosó, piszkos arcú cigánygyerekek helyett a tágas, selyemtapétás („cigányosan” eklektikus) polgári lakásban egy rendkívüli bölcsességet és intelligenciát sugárzó asszonnyal találkoztunk. Éva nénivel a jómódú muzsikus cigányok életformájáról és bájosan patriarchiális életszemléletéről beszélgettünk.

A Beyond Budapest létrehozói a túrát többek közt a nagyon is találó „last minute show” címkével reklámozzák. És ezalatt nemcsak a paloták pusztuló homlokzatát és a kihalófélben lévő hagyományos cigányzenét kell érteni. Hanem az olyan szépségeket és különleges, egyedi mozzanatokat, mint például a rétes íze a Horváth Mihály téri cukrászdában – melynek enteriőrje egyébként a 70-es évekből maradhatott itt, a cégtábla tipográfiája a Gazdálkodj okosan nevű társasjáték „Cukrászda” mezejének hangulatát idézi (a szocialista Budapest emlékeitől lázba jövő retró-őrült turisták nagy örömére).

De a „last minute show” ékköve kétségtelenül az a ház, amely 1898 óta több művészgeneráció otthonául illetve műterméül szolgált. Szűcs Ilona, a nyolcvanas éveiben járó művésznő, ma is aktív alkotó, készségesen kalauzolt minket otthonában, amelynek minden szegletében az elmúlt 50 év valamely neves képzőművészének munkájára bukkanunk, akikről ki is derült, hogy dolgoztak ebben a műteremben. Komplett fotós-életművek rejlenek poros ládák mélyén, Ferenczy Béni becsben tartott „freskója”, feleségét ábrázoló falra firkantott vázlatrajza jól megfér a gyönyörű Barcsay-metszettel: még ha sejtjük is, hogy a józsefvárosi műteremben néhány évtizeddel ezelőtt nem volt surlódásmentes az alkotók közös élete.

Összességében elmondható, hogy a Beyond Budapest közelebb áll a ’public art’ kezdeményezésekhez, mint az Underguide-hoz hasonló guide-közvetítő cégek határozottan üzleti szemléletű, lokális pikantériával fűszerezett programkínálatához. De annak ellenére, hogy idegenvezetés helyett egy „workshopra” fizetünk be, amely közelebb visz a „Hely szelleméhez”, remélem, hamarosan brand-dé válik a Beyond Budapest. Az sem baj, ha ezt a folyamatot „sufni-tuning” marketing indítja el, a saját tervezésű szórólapok és az egyszerű struktúrájú honlap révén.


Fotó: Markó Barbara

További információ:
[a]http://www.lzd.hu/~beyondbudapest[text]http://www.lzd.hu/~beyondbudapest[/a]
Telefon: 06-30-575-5384
E-mail: baglyasgy@gmail.com, domjanmano@gmail.com