PRAE.HU: Magyarország, 1940-es évek, zsidótörvény... Mit tudhatunk az Elsötétítés cselekményéről?

Fantasztikus történet ez, kíméletlenül kemény mondanivalóval. A történet 1941 nyarán kezdődik, egy nagypolgári család életébe pillanthatunk be. Ekkor teszik közzé a III. zsidótörvényt. A főszereplő férfi zsidó származású, a felesége keresztény, és van egy gyermekük, aki az új törvény értelmében megbélyegzett fél-zsidónak minősül. Mivel az apa félti lányát, tervet eszel ki: elválik feleségétől, aki így házasságot köthet egykori keresztény rajongójával, aki majd adoptálja a kislányt, és hárman akár még az országot is elhagyhatják

A dráma a történetben tulajdonképpen az, hogy hogyan romlik meg két ember viszonya ennek a döntésnek a hatására. A nő árulásnak, cserbenhagyásnak éli meg férje tervét. A történet egyetlen helyzetet vázol, egyetlen helyszínen. Érvek sokasága ütközik egymásnak, és mindkét félnek megvan a maga igazsága. Képet kapunk egyrészt egy Magyarországon élő zsidó férj és egy keresztény nő kapcsolatáról a negyvenes években, és egy férfi-nő konfliktusról, amely a politika, a körülmények hatására a szemünk láttára vált szerelemből gyűlöletté.

PRAE.HU: A darab két jól elkülönülő részből áll, bár szünet nincs. Mennyiben illeszkedik a második rész az elsőhöz?

A második rész a háború utáni állapottal, a család által meghozott döntés következményeivel, valamint a hősök sorsával ismerteti meg a nézőt. Új szereplők lépnek a történetbe, én magam is ekkor tűnök fel.

PRAE.HU: Söptei Andrea a feleség, Szervét Tibor a férj, Hirtling István a barát szerepében áll színpadra. Te mint az apa egy szálasista karaktert alakítasz...

Így van. Komoly dialógus zajlik köztem és a mérnök között arról, hogy a Szálasi-ideológia hogyan képes az ember és a társadalom gondolatrendszerét befolyásolni. Az általam megformált karakter kimondatja: mindig azokkal javasolt szimpatizálni, akik a rendszer élén állnak. Komoly érvek és ellenérvek csapnak össze, eszmék, hitek és ideológiák csatáznak egymással aktívan, miközben a szereplők egy nappaliban ülve, tehát fizikailag passzívan beszélgetnek.

PRAE.HU: A darab azért jócskán túlmutat a zsidókérdésen: milyen kérdéseket vet még fel, ami számodra fontos?

Nézd, valamilyen szinten minden ember politizál, hiszen a politikát először mindannyian a pénztárcánkon tapasztaljuk meg, senki nem tud belőle kimaradni. Hogy hogyan tud mindez jól működő családokat, emberi kapcsolatokat porig rombolni, hogy szivárog be a félelem az emberi kapcsolatokba általa, na ezek a darab központi kérdései. Az ezekre adott válasz tragikusan negatív. Ez a történet nem csak zsidókról és nem zsidókról szól. Szól a másságról és arról, hogy mit tudunk kezdeni a kirekesztéssel. A darab jól mutatja, hogyan fajul a gyűlölet politikává, és miként szivárog mindez az átlagemberek otthonába.

Mondanivalója és a problematikája ugyanúgy aktuális vagy talán még aktuálisabb, mint korábban. A Spiró-történet lényege: abban a világban, amely tele van előítélettel, rasszizmussal, homofóbiával és gyűlölettel, nem érdemes élni. Az ezeket ignoráló közösség eleve halálra van ítélve. Az Elsötétítés a gyűlöletellenesség felkiáltójele.

PRAE.HU: Ezek szerint mély mondanivalóval bíró, sokáig emésztendő történet Spiróé. Téged men­nyire vett igénybe a darab lelkileg?

A színész – legalábbis a profi – arról ismerszik meg, hogy olyan szakmai eszközök birtokában van, amelyeknek köszönhetően a fajsúlyosabb, lelkileg megterhelőbb darabok nem húzzák le a hangulatát. Nem jó, ha mindenegyes szerepbe beledöglünk, a taps után vagy az öltözőben hátra kell tudni hagyni a karaktert. Ha egy sebész minden alkalommal összeomlana, amikor találkozik a halállal, csak szomorú orvosokat látnánk.

PRAE.HU: Úgy tudom, hogy Spiró György már a 2002-es színrevitelkor is szigorú és pontos instrukciókat adott arra vonatkozóan, hogy mit lehet, illetve inkább mi mindent nem lehet a színészeknek. Mennyiben nehezítette meg mindez a munkátokat a próbák során?

Spiró minimális mozgást követelt meg. Három szék, egy pici dobogó, és mi, színészek. Hogy ez hatásos-e? Úgy gondolom, igen, mert ebben a darabban épp a szöveg, a hosszú monológok és a színészi játék az, aminek hatnia kell. Ez mindenképpen kihívást jelentett számunkra. Ha az írónk ennyire konkrét kitételeket fogalmaz meg a színrevitelt illetően, azzal nyilván komoly célja van. Mindenképpen komolyan kellett venni ezeket az instrukciókat. Annál is inkább, mert jól tükrözik, hogy az Elsötétítés valójában nem történelmi dráma, nem a cselekmény a lényeg, hanem a belső történésre fókuszál.

PRAE.HU: A drámát 2012-ben a Miskolci Nemzeti Színházban, 2002-ben  pedig a Pesti Színházban mutatták be. Mennyire tartod aktuálisnak a történetet 2014-re nézve?

A darab attól csodálatos, hogy most is és még évtizedekkel később is aktuális lesz, hiszen a hatalom mindig befolyással lesz az egyén és a társadalom életére. Huszonöt év alatt sokszor éreztük a bőrünkön ezt mi, magyarok is. Politika és magánélet egymásra hatása – talán ebben rejlik a lényege, ezt járja körül. A politika senki számára nem kerülhető ki. Hatással van magánéletünkre, kapcsolatainkra és a pénztárcánkra, ráadásul újra "divat" lett, hogy – tisztelet a kivételnek – embertársainkat származásuk, vallásuk és hovatartozásuk miatt gyűlöljük. Ebben áll a darab 2014-es aktualitása.
 
Spiró György: Elsötétítés

Férfi: Szervét Tibor
Nő: Söptei Andrea
Barát: Hirtling István
Apa: Mihályfi Balázs
Fiú: Sütő András Miklós

Jelmez: Jánoskúti Márta
Dramaturg: Radnóti Zsuzsa
A rendező munkatársa: Jánoska Zsuzsa

Rendező: Marton László
 
Bemutató: 2014. április 11.
Rózsavölgyi Szalon Arts & Café
 
Fotó: Éder Vera