Az új fordító, Szántó György Tibor számára Kurt Vonnegut “a világirodalom 0. kilométerköve", szerinte minden ebből a szerzőből indul ki, ő is mindent ehhez viszonyít, így nem meglepő, hogy számára igen nagy öröm volt, amikor Szász Zsolt és Galamb Zoltán felkérte, hogy ültesse át újra magyarra Az ötös számú vágóhidat. A regény magyar nyelven elsőként a Nagyvilág folyóiratban jelent meg folytatásokban, könyvalakban pedig 1973-ban látott napvilágot az Európa-zsebkönyvek sorozatban. Azóta a Szépirodalmi Kiadónál, majd a Maecenas Kiadó égisze alatt még további öt kiadást ért meg. A beszélgetésen azt is megtudjuk, hogy a Maecenas egy barter üzlet keretében szerezte meg az Európától Vonnegut kiadási jogait, Stephen Kingért cserébe. Később a Maecenas anyagi nehézségei folytán nem tudta megvásárolni az ezer dolláros szerzői jogokat, ezért írtak magának Vonnegutnak, aki egy levélben válaszolva megengedte regényeinek kiadását és arra kérte a szerkesztőséget, hogy a jogdíjat igyák el az egészségére.

Az már sajnos nem derült ki, hogy miért épp a Helikon adja ki újra ezeket a regényeket, mindenesetre gyorsan kiszámoltuk, hogy az "Ötös"-nek ez a mostani épp a 7. kiadása, most azonban nemcsak új külsőt kapott, hiszen az újranyomás szükségessé tette az újrafordítást is: Nemes László korábbi szövegének elavultsága követelte meg a magyar változat felfrissítését. Szántó elmondja, hogy a Nemes kerülte a durva, trágár kifejezéseket az akkori kor kívánalmai szerint, azonban az angol eredeti hemzseg ezektől a kapcsolatoktól, így a friss kötetben már ezek is helyet kaptak. Ezentúl az előző fordítás egy szépíró alkotása, aki – Szántó elmondása szerint – körülírta a tömör szöveget, kibővítette azt sok helyen, ő azonban igyekezett “karakterre azonos" textust létrehozni.

Nyilvánvalóan nem véletlen, hogy a magyar kiadók is időről időre újra előveszik ezt a regényt, hiszen a beszélgetésen is elhangzott, hogy Vonnegut számára 1969-ben ez a mű hozta meg az áttörést: az ez előtt megszületett öt regényét nem sokra méltatta az akkori kritika, pedig azokban is kibontakozóban volt a jellegzetes vonneguti stílus. Fehér Béla az 1963-as Macskabölcsővel találkozott elsőként, mikor még a Magyar Nemzet a New York-palota második emeletén ülésezett, neki ez a regény jelentette a mérföldkövet: új világot nyitott meg számára, meséli. Már a korábbi regényekből is felsejlik tehát Vonnegut ars poeticája: háborúellenessége, humanizmusa és már azokban is arra keresi a választ, hogy mi célja az embernek a Földön. Ezek a gondolatok Az ötös számú vágóhídban érnek be, illetve itt kristályosodik ki az a nyelv is, amit sokan egyszerűen fekete humornak neveznek, de Szántó szerint Vonnegut stílusa több ennél: az abszurd, a groteszk megragadására törekszik, miközben mindenben a humor forrását keresi.

Az est második részében Szacsvay László olvasott fel az új fordításból egy rövidebb részletet, majd kicsivel később az ő előadásában hangzott el Vonnegut Pelk című novellája, ami egyike annak a tizennégy rövid történetnek, amelyek posztumusz jelentek meg A repülő macska című kötetben. A kötet egzotikumát az adja, hogy az író halála előtti nyilatkozata szerint minden olyan írását, amit amit kiadásra érdemesnek és méltónak talált, meg is jelentette, így nem hagyott maga után kiadatlan írást, azonban a fia, Mark egy egész sor írást talált apja hagyatékában, amiből később három kötetnyi anyagra is futotta. A repülő macskán túl még az Ördögcsapda és a Míg a halandók alszanak című könyvek tartalmazzák a kiadatlan írásokat. Ezek ugyan nincsenek dátumozva, de szinte bizonyos, hogy mind az ’50-es években születtek, abban a korszakban, amikor Vonnegut még nem volt befutott író, ezért mindenképp érdemes ezeket is kézbe venni és válogatni közülük, hogy lássuk, milyen hangon is szólt Vonnegut Az ötös számú vágóhíd megszületése előtt.

Kurt Vonnegut még ma is sokunkra gyakorol erős hatást nyelvi trükkjeivel és izgalmas történetvezetésével. Az esten ezt igazolandó kortárs művészek a vonneguti szövegek inspirálta műveiket adták elő: Sopotnik Zoltán verset, Pion István egy levelet hozott, Farkas Izsák pedig zenét komponált az író tiszteletére.

"Így megy ez" – Vonnegut-est a New York Művész Páholyban, 2014. 04. 14.

Fotó: New York Művész Páholy