gyerek
2014. 04. 19.
A Kiss herceg nyomában
Kiss Ottó: Ati és a holdvilág
Kiss Ottó könyveivel általában két súlyos, kikezdhetetlen bajom van. Az egyik, hogy ritkán jelennek meg, a másik, hogy néhány kivételtől eltekintve túl rövidek. Az egész eddigi életművön áthat ez a ritkaság-rövidség.
Aztán van egy ősi toposz, nevezetesen a bármilyen mesében alkalmazható csillag. Az elérhetetlen távolságban fényesen ragyogó fogalma, az ismeretlen megismerésének vágya, a megismerés olthatatlan szomja a gyermekekben a kezdetektől fogva benne van. Mennyország, Isten, az emberiség közös kíváncsisága. Csillag. Igen. Kiss Ottó könyvében kikerüli a túlterhelt csillaggal, égi utazással járó közhelyek veszélyeit, s érzékeny, egyszerű mondatok sorozatával meséli el a történetet.
Megjelenik a mesében a családi legendárium, az ősök szelleme kacsint ki a könyvből. A "réges régen", az "amikor még" és a "most", vagyis a múlt és a jelen újra összetalálkozik, s folytonosság és ismétlődés, az élet folytonossága és ismétlődése vonja magára a mesén keresztül a figyelmet. Kiss Ottó nem riaszt meg, nem ejt kétségbe, egyszerűen zseniálisan csípi nyakon a halált és az öregedést, s ha már mese, akkor legyen kövér ez a lúd-mese, frappáns megoldással csillagokba csomagolja.
"...arra gondolt, milyen jó lesz majd, ha ő is megöregszik. akkor összeszerelheti a különleges autót, és elrepülhet vele a holdra, hogy ő is segítsen Hanna kisasszonynak meggyújtani a holdlámpákat."
Saint-Exupéry írja: "De tudom, hogy visszatért a bolygójára, mert mikor fölkelt a nap, nem találtam ott a testét. Annyira mégsem volt nehéz... És szeretem a csillagokat hallgatni éjszakánként. Mintha ötszázmillió csengettyű volna..." Kiss Ottó könyvében is ez az elérhetetlen messzeségben világító bolygó (csillag) néz le, a felnőtt olvasóknak rejtélyt és reményt, a gyerekeknek rejtélyes megoldást kínálva.
A könyv utolsó lapjai felé érezzük – mi, felnőttek, hogy mi fog történni, előre izgulunk és szorongunk. A gyerekeknél nyilván másképp jön le az egész, Kiss Ottó varázspálcája nem hagyja, hogy könnyek folyjanak.
Hanga Réka illusztrációi szépek, annyi kifogást emelnék csupán velük szemben, hogy egy-egy helyen becsúszik egy kis felnőttes vonás, egy-egy alak mintha valamilyen felnőtt könyv illusztrációjául szolgálna. De a rajzok elevensége és határozottan jelenlévő bája feledteti velem a fenti kifogást. A színek – gondolom, tudatosság eredménye a nem túl intenzív színezés – megnyugtatóak, jól simulnak a történethez, mese és illusztráció összhangban van, nem zavarja egyik a másikat.
Ismétlem magam: a könyv túl rövid. Nem értem, miért írnak manapság annyian rövid meséket. Innen üzennék az általam sokra becsült szerzőnek: kedves Ottó, legközelebb hosszabb mesét! Itt a vége, fuss el véle!
Kiss Ottó: Ati és a holdvilág
Illusztrálta: Hanga Réka
Cerkabella Könyvkiadó, 2013
40 oldal, 2900 Ft
Szerzők
-- Ayhan Gökhan --
További írások a rovatból
gyerek
Mit jelent az ifjúsági irodalom ma? – kerekasztal-beszélgetés
