A franciák kedvelik a bárgyú humort, ezt mi sem igazolja jobban, mint a 2000-ben Les Profs címen elindított képregény máig töretlen sikere, és a belőle készített 2013-as film hazai népszerűsége. A Nagytudásúak címmel fordított – a magyar forgalmazásban egyértelműen a franciák legjobb érettségizős vígjátékára, a Claude Zidi rendezésében 1980-ban bemutatott Éretlenekre hajazó – vígjáték ezúttal kicsit megfordítja a szokásos perspektívát, és a diákok helyett inkább a tanárokat emeli a történet középpontjába. Mindez izgalmas kiindulásnak tűnik, a képregény-adaptáció azonban nem váltja frappáns mozidarabra a kedves-kedvelt bande dessinée-t. Pierre-François Martin-Laval író-rendező a végletekig eltorzított figurák és helyzetek bemutatását unalmas és lapos elbeszéléssel súlyosbítja, talán ez okozza, hogy még az alig másfél órás játékidőt is nehéz végigülni.

S hogy mi adja az alapkonfliktust? Hát az érettségi természetesen, ami a Jules Ferry gimnázium diákjai számára szinte lehetetlen küldetés a maga 12 %-os eredményességi mutatóival. Franciaország legrosszabb középiskolája már a minisztériumban is szemet szúr a fejeseknek, ezért úgy döntenek, hogy mivel a legjobb tanárok eddig nem váltak be, a legrosszabbak biztos sikerrel járnak majd, mert mínusszor mínusz az csakis plusz lehet. A cél az 50 %-os érettségi arány elérése, máskülönben elrendelik a Jules Ferry bezáratását.

A diákok rémei nem borzasztóak, egyszerűen csak lököttek: a szakvizsgával nem rendelkező történelemtanár Napóleonnak képzeli magát, a filozófus csak nyakatekert mondatokban tud fogalmazni, a kémiaprofesszor minden órája életveszélyes kísérlettel zárul, a gyenge kiejtésű angoltanár krétával gyilkolja a diákokat, a párductestű franciatanár hiányos öltözetben sétálgat a kamasz fiúk előtt, a tornatanár pedig gyerekkínzó módszerekkel tanít labdajátékokat és fára mászást. Közöttük azonban a legizgalmasabb Cutiro, a... na de mit is tanít ő? Jó ideig nem tudjuk, utána is csak sejtjük, mert "reformpedagógiája" kimerül a termosz, a szendvics és a függőágy osztálytermi forradalmasításában. Mindenesetre Christian Clavier alakítja a tőle megszokott profizmussal, ami magyarázatul szolgálhat a francia sikerre.

Az eszelős tanárok csodát persze nem tudnak tenni, az eredmények csöppet sem javulnak. Mivel egy erkölcsileg megkérdőjelezhető hallgatóállományhoz erkölcsileg szintén megkérdőjelezhető tanerő dukál, a diákok körében egyre népszerűbb profok kitervelik, hogy ellopják az érettségi tételeket, számításukba azonban egy elképesztően piti hiba csúszik. Szerencsére a film végig kitart az etikamentes karakterek és helyzetek történetszervező ereje mellett, így a sztori vége sem csöpög az emelkedett feloldásoktól, hanem megmarad önnön faragatlanságánál és a bumfordi problémamegoldásnál. Aki eljut a film végéig, és nem surran ki félidőben, az jókedvűen énekelhet, táncolhat – persze főleg gondolatban – a vége főcím alatt örömtáncot lejtő szereplőkkel együtt.

Pierre-François Martin-Lavalnak tartalmasabb rendezői munkákat kívánunk a jövőre nézve, mert szimpatikus fickó, főleg Napóleon jelmezben, tudniillik ő játssza Antoine Polochont, a némettanárnőbe szerelmes, Bonaparte-rajongó "töritanárt".

A kidolgozatlanságtól egészen az érdektelenségig húzódik egyébiránt a film hosszas bűnlajstroma, ám mindezt fárasztó lenne felsorolni, legalább annyira, mint amilyen fárasztó egy több órán át tartó érettségi vizsga szokott lenni. Mindent összevetve, a Nagytudásúak tanársztorija nem csak éretlen diákokról, hanem éretlen tanárokról is mesél, ami végtelenül szórakoztató tudna lenni. Ha nem lenne maga a film is zsibbasztóan éretlen.


Nagytudásúak / Les profs
Színes, magyarul beszélő, francia vígjáték, 88 perc, 2013
Rendező: Pierre-François Martin-Laval
Forgatókönyvíró: Pierre-François Martin-Laval, Mathias Gavarry
Szereplők: Christian Clavier, Isabelle Nanty, Pierre-François Martin-Laval, Kev Adams, Arnaud Ducret, Stefi Celma, Raymond Bouchard
Bemutató dátuma: 2014. április 3.
Forgalmazó: Cinetel Kft.