A mesei hármas szám gyakorta működik a kortárs mesékben is, de itt nem háromszor dobja ki Medve a szemtelen, tolakodó Egeret, hanem négyszer. Amikor ötödjére is megtalálja a lakás egy eldugott zugában, Medve feladja a küzdelmet, rájön, hogy nem menekülhet Egér barátságától. Így kezdődik kettejük története (Medve látogatója), amely eredeti hazájában, az Egyesült Államokban és szerte a világon nagy karriert futott be.


 
Barátságuk Egér újfent váratlan látogatásával bonyolódik: a ragyogó szemű, lelkes kisegér apró bőrönddel a kezében megérkezik a meglepett Medvéhez ("Biztos vagyok benne, hogy a jövő keddre beszéltük meg"). Medve nem tehet mást, kissé kelletlenül és sandán fogadja a vendéget, vacsorával kínálja, de már előre aggódik, hiszen ő csak úgy szokott tudni elaludni, ha minden a számára megszokott rendben történik, és persze teljes csendben. Egér fogat mos, öltözködés alatt fütyörész, recseg-ropog az ágy, amikor befészkeli magát, s Medvét minden egyes mozzanat különösen kellemetlenül érinti. Érezzük a feszültséget, ami nőttön-nő, ahogy Egér egyre halkabban kíván Medvének jó éjszakát, csak hogy tesztelje barátja hallását... Medve nem bírja tovább, felordít, Egér bocsánatot kér, majd szépen elalszik, és Medve ekkor elkezd furcsa neszeket hallani... Felébreszti egerünket, aki helyrebillenti az egyensúlyt: benéz az ágy alá, a szekrénybe, és Medve javaslatára ("... az esti mese [...] jót tesz az idegeidnek") mesébe kezd a Bátor, Erős Medvéről és a Nagyon Rémült Kisegérről. Az Egér jó szülő vagy jó pedagógus módjára észreveszi Medve nyugtalanságának okát, és alig észrevehető eszközökkel próbálja megnyugtatni nagyméretű barátját.

A legújabb részben Medve náthás lesz, amitől iszonyúan szenved, és már a végrendeletét fogalmazza, Egér pedig látszólag szenvtelenül hallgatja. Amikorra meg végre a finom csalánteával sikerül őt lenyugtatnia, és Medve elalszik, Egér lesz náthás. Medve felépül, és most rajta a sor, hogy ápolja kis barátját.
 
A számos díjjal jutalmazott sorozat kanadai illusztrátora teljes mértékben alkotótársa az írónak. Sőt, sokszor kevésbé érzem fontosnak a szöveget, a képek maguk mesélik el a történetet. Az akvarell és tus használatával készült nagyméretű tablóképeken mindig a lényeges dolog a legrészletezettebb, és az illusztrációkon megfigyelhető árnyéktechnika iskolapélda lehetne. A grafikus sötétedő árnyékkal vezeti át a szemet a kép aktuális lényegi eleméhez, s minden egyes kép témája a megfelelő dramaturgiai pont, ezért is mesélhető el akár csak a képek által szinte a teljes történet. Az illusztrátor így nyilatkozott egyszer erről a megközelítésről: "A képeskönyvek olyan gyerekeknek  készülnek, akiknek a többsége még  nem tud olvasni. Próbálom minél világosabbá tenni számukra, hogy mi folyik a könyvben. Az illusztráció uralja az oldalt, tehát muszáj egyszerre a szöveget közvetítenie, ugyanakkor örömet is okoznia a gyereknek." Ilyen illusztrációkkal persze nem nehéz derültséget kelteni  gyerek és felnőtt olvasókban egyaránt. Medve és Egér, tűz és víz; mégis, a két figura néhol karikaturisztikus ábrázolása, humoros gesztusaik, az ellentétek hangsúlyozása nagyban segíti, hogy "macska‒egér-barátságuk" feszültsége oldódjon. (Kedvenc példám erre a Medve aludni megy című kötetben az a kép, amikor a hatalmas medvemancs Egér aprócska bőröndjét tartja két ujjal. Minő hanyag elegancia!)

A pasztellszínekkel megfestett tágas terű, ízlésesen berendezett lakásbelsők ‒ talán a történetbeli fesztültséget is oldandó ‒ nyugalmat sugároznak, mintha azt a gyanúnkat erősítenék, hogy Medve háza valóban létezik. Nem hiába gondolhatjuk ezt: az illusztrátor díszlettervezőként kezdte pályafutását, és a fent említett interjúban láthatók is Medve lakásának tervrajzai, sőt, makettje (!) is. A gondos grafikai előtanulmányok meghozták gyümölcsüket minden egyes kötet esetében. A régi iskolán nevelkedett MacDonald Denton a számítógépet egyáltalán nem használja, illusztrációi mégis frissek, elevenek a 21. századi olvasó számára is.


 
A szöveg olvasásánál nagy segítséget jelent a kötet tipográfiája: az egyre növekvő feszültségű, Medve által mondott szöveg egyre nagyobb méretű betűvel jelenik meg, s fordítva, ha halkul a történet, a betűk is kisebb méretűek lesznek. A fordításban számos ponton találtam pici zökkenőket, és a Medve aludni megy című kötetben mindjárt az első szövegoldalra fájdalmas helyesírási hiba került, de ezen túlmenően élvezetes és kellemes meséket kapunk. Hiányoltam viszont a copyright oldalakon az eredeti könyvcímek feltüntetését, és egyelőre az sem világos, hogy mi lehet a logóban szereplő "PTM". Örvendetes, hogy az utoljára megjelent Medve szipog nem védőborítóval jelent meg, mert ez megkönnyíti a kézbe vételt.
 
Ha tehát finom humorral átszőtt barátság-mesével szeretnénk a gyerkőcöt ágyba rakni, a sorozat bármely kötete megfelelő lehet.
 
Medve látogatója, fordító: Cséplő Noémi, 2011
Medve aludni megy, fordító: Cséplő Noémi, 2011
Medve szipog, fordító: Palotás Attila, 2014
 
A könyvek a Pongrác Kiadónál jelentek meg.