A Magvető Kiadó újdonságai a Könyvfesztiválon
  
Závada Pál: Természetes fény
- az archív képek regénye -
el nem múlt életünk – retusálás nélkül


 
A Természetes fény döntően a második világháborúban meg előtte és utána játszódik. A szereplők javarészt Békés megyeiek, nők és férfiak, magyar magyarok, magyar szlovákok és magyar zsidók - ettől is függően veti őket a történet az öldöklés, a kényszermunka, a fogság vagy az áttelepülés közép- és kelet-európai helyszíneire. Eközben szeretnek és csalódnak, áldozattá vagy tettessé is válnak, elbeszélnek vagy fényképeznek - és vannak, akik nem térnek vissza többé.

Eltelt hét évtized, az okokat és a miérteket elfelejtettük: könnyű szívvel nézegettünk retusált képeket. Hogy ennek vessünk véget, ezt ajánlja Závada Pál nagy regénye, miközben máig bevilágít bennünket az iszonyúan szenvtelen természetes fény.
 
Parti Nagy Lajos: Fülkeufória (és vidéke, százegy új magyar mese)
Magyabszurdok és még magyabb szurdok
 


2011 áprilisában jelent meg Parti Nagy Lajos első magyar meséje az Élet és Irodalom Páratlan oldalán. Rá egy évre látott napvilágot a Fülkefor és vidéke az első esztendő termésével. Azóta eltelt megint két év és 101 újabb magyar mese. Az új kötet folytatása és lezárása Parti Nagy Lajos bravúros magyabszurd és patriótaglossza sorozatának: közelmúltunkat és távol-jelenünket sajátos történelmi fénytörésben láthatjuk és gondolhatjuk újra.
 
Enrique Vila-Matas: Dublineszk
"A kortárs spanyol regényírók közt nincs hozzá fogható." Roberto Bolaño
Fordította: Imrei Andrea


 
"Hamarosan hatvanéves leszek. Két éve üldöz a halál jelenvalósága, közben pedig azzal foglalom el magam, hogy elnézem, mennyire rossz irányba tart a világ" – mondja Samuel Riba, a Dublineszk főhőse, egy igazi kultúrember, akinek élete egybeforrt az irodalommal. Most éppen felszámolja a könyvkiadóját, két éve innia se szabad, feleségével pedig reménytelennek tűnő küzdelmet folytatnak egykori szerelmük életben tartásáért. Riba egész nap a számítógép előtt ül, teljes elszigeteltségben fürkészi a nélküle zajló világ dolgait. Aztán egy nap hirtelen ötlete támad: el kellene menni Dublinba, a Bloomsdayre, végigjárni Joyce Ulyssesének nevezetes helyszíneit és méltó pompával eltemetni Gutenberg aranykorát.

Vila-Matas könyve egyszerre intellektuális pikareszk és egy "érzelmes utazás" regénye – a dublini sikátorok és a Joyce- és Beckett-idézetek szövegfolyosói hol párhuzamosak, hol merőlegesek egymásra. Kizökken az idő és összemosódik a tér, ami drámai találkozásokat hoz Riba számára. Regénnyé formált története a melankólia fenségével és szívbemarkolóan őszinte iróniával pillant be létezésünk zsákutcáiba, "hátha valaki csak úgy megjelenik, az ember nem is álmodott róla..."
 
Bodor Johanna: Nem baj, majd megértem
"Búcsúzni és elszakadni tudni kell"


 
Az 1983-ban induló történet főszereplője a balerinának készülő 18 éves Johanna, aki Bukarestben él értelmiségi szüleivel. A család úgy dönt, Magyarországra költözik, először a szülők tudnak átjönni és a lánynak még legalább két évet kell egyedül otthon maradni, a régi viszonyai között új életet kezdeni, készülni a balettvizsgára, az érettségire; ottani életük felszámolására. Kapaszkodókat keres, holott elszakadnia és szakítania kell. Ha belép egy hivatalba, nem lehet benne biztos, hogy ki is jön onnan. Nyomában a titkosrendőrség és a fortélyos félelem, valamint a férfiak, akik egyre többet akarnak a sudár, saját testiségére ekkortájt ébredő fiatal teremtéstől. Felkavaróan őszinte emlékezés a sorsfordító esztendőkről, a felnőtté válásról, a tánc és a balett beavató rítusairól, a test függéséről és szabadságáról, valamint pontos beszámoló egy abszurd-kegyetlen diktatúra mindennapjairól, nyomasztó árnyairól és váratlan derűiről. A könyv személyes regisztere és dokumentumértéke egyszerre letaglózó és felszabadító.
 
Havasréti József: Űrérzékeny lelkek
"Engem vetítenek, és a kép valódi"
 


Az ember valóban nincs egyedül a világűrben. E felismerésre jutnak az Űrérzékeny lelkek szereplői, akik egy kalandos életű orosz orvos – A. J. Suler – titokzatos munkásságának bűvkörébe lépve nyomoznak egy balul sikerült pszichedelikus kísérletsorozat túlélői és következményei után. Szibériától Moszkván és Budapesten át Kaliforniáig. A fordulatokban és csavarokban gazdag könyv markáns utalásai ellenére sem science fiction – inkább kalandos művészregény dokumentarista betétekkel; elfojtott vagy veszélyesnek bélyegzett szellemi törekvések felszíni megtestesülése.
 
Szilasi László: A harmadik híd
"Megölöm helyetted."
Regény egy férfiről, akire mindenki másképp emlékezett


 
A hajdani kanadai emigráns, a Németországból hazatért nyomozó és az itthon maradt utcazenész éli és meséli az életét ebben az egyetlen napnyi regényben. A cselekmény helyszíne Szeged napfényes városa, annak már-már kultikus színhelyei, a Dóm tere, a belváros gondosan kikövezett utcái, az árnyas Tisza-part, a ferencesek ősi temploma. Ám a cselekmény által nem derűs és boldog sorsok bontakoznak ki, hanem az élet mélyebb és hidegebb bugyraiba merülhetünk bele. Egy minap tartott osztálytalálkozón veszi kezdetét a történet, hogy aztán hősi tettekre és gyengeségekre, csalásokra, elhallgatásokra, szétfoszló álmokra, rejtett életekre, ifjúkori bűnökre és örömökre nyíljon rá az elbeszélés ablaka. Középkorú emberek, régi barátok mesélik vagy hallgatják el, mi történt velük az utóbbi harminc év alatt, s hogy mi történik velük most. Sok jó, sok rossz, sok igaz, sok hazugság.

És ebből a regényből megtudhatjuk azt is, mi a mondat otthona. Hogy lehet az szív, test, lélek, szellem. Persze. De a mondat legfőbb otthona az ember sorsa és esendősége, amiben nyugalmat mégsem lelhet soha.

Bátor, lesújtó, nyugtalanító, katartikus könyvet tart a kezében az olvasó.
(Darvasi László)
 
Jésus Carrasco: Kegyetlen idő
Ha a közösség nem véd meg – heroikus küzdelem az életben maradásért
Fordította: Dobos Éva
 


Jesús Carrasco remekműgyanús könyve rendkívül élesen és részletgazdagon mutatja be, milyen az, amikor az ember kihullik a társadalom védőhálójából, és nem marad más számára, mint az elemi szintű küzdelem az életben maradásért és a méltóság megőrzéséért. A XX. század közelebbről meghatározhatatlan pontján egy fiú elszökik a falujabeliek, a családja és a csendbiztos elől. Nincs is más célja, csak a menekülés. Útja során összetalálkozik egy kecskepásztorral. Együtt igyekeznek minél távolabb kerülni a falutól, hogy kijussanak a csendbiztos felügyelte körzetből. Útjuk, akár egy bibliai történetben, megpróbáltatások sorozatából áll. Nemcsak az emberek, hanem a természet is kegyetlen velük. Egy aszály sújtotta, elnéptelenedett, apokaliptikus vidéken kóborolnak a hőgutától kerülgetve. Mint az ősi időkben, meg kell küzdeni a napi betevőért, egyetlen falatért, egyetlen csepp vízért is. A Kegyetlen idő Cormac McCarthy műveinek és, kicsit távolabbról, Móricz Zsigmond Barbárok című elbeszélésének a világát idézi. Az olykor teljesen eszköztelen, máskor nagyon is költői regényt Dobos Éva pontos, sallangmentes fordításában olvashatják.