Tetszik, olyan az egész, mint egy képregény, a cím buborékban, a figurák nincsenek elszépelegve, a belíveken rendesen fekete-fehérek, és ha nevetnek, akkor se kedvesek. Nem pasztellrózsaszín bájjal próbál hatni, se agresszív fantasyval, hanem attól jó, hogy tisztán életszerű, miként a célközönség lelkesen jellemzi.

Már amennyiben életszerű bír lenni egy csapat csupa Reynold nevű, hátsó lábon járó, tízéves gyerek méretű gyík, bár lehet, hogy a fiúk nem pont erre gondoltak, hanem amikor a főhős kissrác egyedül marad. A szülők lelépnek kapcsolatot ápolni, nővér lelép Cape Codra, otthon meg kitör a dolce vita. Sorra kerül a bűnözés összes fokozata, éjszakai tévézéstől a cigizésig minden. Közben meg korrekt gyerekhez illőn Victor repülőgépmodellt gyárt és rántottát süt. Mintha az Erlend Loe-féle Naiv. Szuper. fiatal felnőttjének kiskamaszkora elevenedne meg (időcsavarral). Eleve szuper, hogy McDonalds-ville-ben járunk, hát ki ne vágyna ilyen nevű kisvárost magának.

Elképesztő, mennyire nem szorul kommentelésre a szöveg, hiába '76-os. Vájtfülű kölykök előtt azért lebukik Pinkwater a fekete-fehér tévéjével, de ez csak egy villanásnyi áramszünet, és megy tovább az eszement késő esti híradó, időjárás-jelentés, reklámok és az éjszakai film. Egyszer motorozó orvosos, másnap szörnyes egy őrült tudósról, volt benne sok sikoltozás meg vérfagyasztás. Egy darabig zajlik még az otthoni csokievős magány, aztán egyre több helyen üti fel a fejét a gyík. Különféle gyíkok különféle helyeken. Tévében a film után, lemezborítón egy üres bolt ablakában. Talán országos gyíkhét van. Ötpercenként gyíkokba futok."Tuti, hogy még elnöknek is meg lehetne választani egy gyíkot". Ezen érdemes elgondolkozni.

A Naiv. Szuper. listáihoz hasonlóan itt is készül a fellelhető dolgokról (gyík) lista. Nem könnyít a helyzeten, és nem érzi tőle az ember kevésbé, hogy ebbe azonnal be fog dilizni. Ráadásul gubóemberek támadnak az éjjeli filmben. Tulajdonképpen totál reál az egész, igazuk volt a srácaimnak. A szardellás pizza például teljesen hétköznapi, és Tyúk Sam se egyedi eset Claudia (tyúk) iránti elkötelezettségével, ami egybeesni látszik a gyíkokéval és más valós személyekével. A következő részt Nagy Ildikó Noéminek ajánlom. A gyíkok nem tudták, mi ez a csibe, mert még sosem láttak csibét, és Claudiával nekünk kellett elmagyaráznunk. Amikor végre megértették, majdnem megőrültek örömükben. Claudia tudja, itt mit éreznek a tyúkokkal kapcsolatban. Jobban szeretik őt mindennél. Ezek szerint nem tudták, minek kell kikelnie a tojásból, de a csibe nagyon is megfelelt nekik.


 

Ezt a ronda könyvet jó megfogni. Könnyű, pont méretes, és feszegetés nélkül szét lehet nyitni. Ha arra kényszerülünk, hogy felolvassuk, magunk is jól szórakozunk, megtalálunk benne mindent, ami kell, legfőképp a nevetést fogjuk értékelni. Azt a kellemesen nyers ízt, ami Pinkwater főzetét jellemzi. A finom átcsusszanásokat (gumicsónakon) valószerűből mesébe, onnan meg vissza. Az ötleteket, mint csukott szemmel nézendő órákig pörgő tévéhenger, a neveket, mint Le Guán, El Gekkó és Tarajos Goethe, és a normálisan könnyesítő dolgokat, mint egy szimplán gyönyörű erdőben gyaloglás, és mint az Emlékek házában fellelt régi, szürke, gyerekkori mókus.

Daniel Pinkwater: A titokzatos gyíkzenekar története

Fordító: Pék Zoltán

Illusztrátor: Stark Attila
Európa Könyvkiadó, 2013
144 oldal, 2290 Ft