Válogatott papírgaluska / Tejbegríz. Finom irodalom gyerekeknek és felnőtteknek – Mautner Zsófia receptjeivel / PRAE.HU

Betűfaló nem csak az lehet, aki menzai paradicsomlevest fogyaszt. Például a kishugi is nevezhető így, amikor összenyálazza apu könyveit. A szépliteratúra és a gasztronómia ettől függetlenül is összepasszol – ahogy a vasárnapi terített asztalon a lapos- és a mélytányér –, hívjuk akár has- vagy gyomorirodalomnak. A Tejbegríz gyerekirodalmi antológia 37 kortárs magyar író, költő válogatott ételkölteményét és -prózáját szolgálja föl gondos és szemet csiklandó tálalásban, úgy, hogy – szándéka szerint – a legkisebb ínyencektől a haspókokon át a kifinomult kóstolgatókig mindenki élvezetét lelje benne. Ráadásul a korosztályok kulináris és olvasási különbségeit is figyelembe veszi: fagyigombócokkal jelöli az egyes szövegek nehézségi fokát, így együttolvasás (együttevés) örömére is buzdít! A desszertet pedig kétségkívül a Chili & Vanília gasztroblog sztárjának, Mautner Zsófiának a szövegek inspirálta receptjei jelentik.

Megeszem a kalapom, ha ez nem egy versantológiának indult – állítottam föl a látleletet, amikor zabagépként elejétől a végéig magamba tömtem a máskülönben svédasztalként elénk terülő választékot. De tévedtem. A valójában nem kívánt utóétel, egy nyúlszőr fejfedő, hála égnek, így megmenekült. Ténylegesen 21 vers és 18 prózai mű található a kötetben (és persze 13 recept) – ami úgy lehetséges, hogy ketten (Jász Attila és Németh Zoltán) 2-2-t is jegyeznek a költeményekből (sőt, Attila valójában hármat, Jász Julcsi jegyzőjeként...). A kiegyensúlyozottság tehát számszerűleg fennáll, mégis az az érzésem támadt, hogy a versek sokkal ínycsiklandozóbbak, jelenlévőbbek, gondosabban válogatottak – jobbak. Bár a prózák terén is fenséges fogásnak számít Grecsó Krisztián, Fehér Béla, vagy Cserna-Szabó András írása, de a többségük nem hogy nem finom, de sokszor az irodalmiság foka alatt marad (értsd nincs pl. többletjelentés), amit finom irodalomként tálalni megtévesztő. A kifinomult kóstoló ilyenkor a tányérja szélére maszatolja a falatot, és egyszerűen továbblép, a következő tál felé nyúl szuszogva – mindenki szájíze és gyomra (szempontjai) szerint válogassa össze magának az irodalmi étkeket!

De ha már számok: mintegy 150 féle étel és ital kerül említésre az antológia szövegeiben. Hogy ez sok vagy kevés? A magyar gasztronómia mindennapjai felől olvasva soknak tűnik, a csúcsgasztronómia felől szegényesnek. Mérvadóbb, ha azt konstatálom, ennek jó hányada az édességek közül kerül ki. Most vagy ezeknek van irodalmat inspiráló ereje, vagy ennyire édesszájúan étkezünk, netán az írói emlékezet ehhez az ízhez (az édeshez) köti a feljegyzésre méltó dolgokat. Mindenesetre Mautner Zsófi receptjei is a hizlaló és fogkárosító ételek elkészítési módjait részesítik előnyben. (Egyedül Podmaniczky Szilárd esszéje fogalmazza meg a kötetben – korántsem gyermekekhez szólóan – az elhízás veszélyeit.)

A szerzők közül 29 a férfi, 8 a nő, ami megint csak a magyar viszonyokat mutatja, akár a főzés (konyha), akár az irodalom (íróasztal) felől közelítünk. Persze egyértelmű konszenzus nem támogatja a szerzők neme felől olvasható irodalmi művek minőségi meghatározhatóságát. Bárhogy is, a szerkesztő, illusztrátor és gasztroműsorok vezetője neme sem hozza egálba ezt az arányt...

Ételköltemények terén jól állunk, hasnovellák tekintetében van még mit pótolni – kiválóan illusztrálja (köszönhetően Kismarty-Lechner Zitának!) ezt a Tejbegríz.

Tejbegríz. Finom irodalom gyerekeknek és felnőtteknek
– Mautner Zsófia receptjeivel
szerk. Lovász Andrea
ill. Kismarty-Lechner Zita
Cerkabella Kiadó, 2013.
120 oldal, 3900 Ft

gyerek

Szerzők

További írások a rovatból

Más művészeti ágakról