A Nyomtalanul hőse Carl Mørck, egy kegyvesztett és öntörvényű gyilkossági nyomozó, akit kineveznek az újonnan felállított, régi és megoldatlan bűnügyek lezárására létrehozott Q-ügyosztály élére. Felettesei ezt száműzetésnek szánják: egyetlen beosztottja arab asszisztense, Assad. Figyelmüket egy sikeres politikusnő évekkel korábban történt, rejtélyes öngyilkossága kelti fel, és bár tudják, hogy csak mutyit várnak tőlük, újrakezdik a nyomozást.

Adler-Olsen könyve nagyban hajaz a Millenium-trilógiára. A nyomozóhős ezúttal is underdog (gyenge esélyekkel induló) sidekick-et (másodhegedűst) kap maga mellé társnak, csak most nem züllött, de fotografikus memóriával megáldott punk hackerlányt, hanem ködös múltú mohamedán emigránst (hasonlóan jó megfigyelőképességgel). Közös pont továbbá a perverzül precíz és brutális erőszakjelenetek formájában megjelenő rögrealista ábrázolás is, valamint a bosszúvezérelt mellékszál. Larssonhoz hasonlóan Adler-Olsen is megszegi a klasszikus krimi íratlan szabályait, hisz a történet bonyodalma még a hivatalos rendőrségi verzió szerint sem gyilkosság, hanem öngyilkosság, valójában pedig – és ezt az író egy pillanatig sem titkolja – emberrablás, fogvatartás és veszélyeztetés.

A különbségek viszont jelentősebbek: Adler-Olsen történetében kevés a skandináv krimiktől megszokott progresszív társadalmi realizmus, tudatosság és érzékenység. A krimi zsánere is háttérbe szorul, helyette police procedural zsarutörténettel egybekötött thrillert kapunk. Kevés a vörös hering, ehelyett két szálon, két idősíkon fut a cselekmény, ami suspense-t eredményez. Sőt, Adler-Olsen idővel a thrillernél is messzebbre kalandozik a krimi műfajától: a bezárt és rafináltan terrorizált, kínzással őrületbe kergetett hősnő történetszála már nem is csak egyszerű pszichothriller, hanem klausztrofób, minimalista torture porn horror. E tekintetben a sztori a (szintén emberrablásos, mystery thriller műfajú) Spoorloos kvázi-újragondolása, Adler-Olsen a detektívtörténet zsánerét adta a (ha nem is skandináv, de németalföldi bűnügyi regényre épülő) holland-francia film receptjéhez. Kisember hős helyett megszállott nyomozóval azonosulunk, a horrorfilmbe illően ravasz elkövetőnek pedig a krimi műfajában megszokott motivációja van. Talán nem is véletlen, sőt inkább találó a hazai címegyezés (az eredeti titulus magyarul kb. “Nő bezárva", az angol pedig “Veszett ügyek").

Mikkel Nørgaard rendező és Nikolaj Arcel forgatókönyvíró azonban ahelyett, hogy határsértő, kegyetlen horrorba hajló pszichothrillerként adaptálták volna a könyvet, egy biztonságos krimi-thrillerre voksoltak, habkönnyű közönségfilmet készítve. Tudva, hogy a regényből a nyomozóhős került ki túlélőként – ha csak abban az értelemben is, hogy ő a protagonistája a többi Q-ügyosztály könyvnek is – jelentősen csökkentik az elrabolt női hős szerepét, ezzel a két idősíkot is egyesítik, rejtélyre cserélve a suspense-t. Filmverziójukban Mørck egyedül van a világ ellen: közvetlen főnöke a regényben pártfogója, itt viszont antagonista. Ami azt illeti, hősünk nincs teljesen egyedül: van ugyanis társa, Assad, akinek a filmalkotók szintén megerősítik státuszát, mellékszereplőként és buddy cop kapcsolat tagjaként egyaránt. Underdogból hőst avatnak: az arab férfi többé nem ambícióinak köszönhetően önjelölt detektívvé avanzsáló vendégmunkás, hanem vagány, bőrdzsekis nyomozó, ő a “rossz zsaru". A regényben kimondottan alacsony férfi itt a nyomozó fölé magasodik, intellektuális képességeiből viszont veszít. A könyvben a detektívhős depressziós és kiégett, akit a túlteljesítő csodabogár arab motivál arra, hogy újra istenigazából nyomozni kezdjen, itt viszont a nyomozó zsenijét társa silány kvalitásai hangsúlyozzák ki.

A nagyközönség krimit akart, megkapta, de esztétikai szempontból azért sem helyes stratégia regényt annak kanonizált műfajában, a ráakasztott címkéhez igazítva adaptálni, mert ami működik papíron, nem feltétlenül hozza ugyanazt az eredményt filmen, a detektívtörténet (különösen az analitikus whodunit) pedig a próza ágazatában őshonos. Adler-Olsen olyan részletgazdag és hosszú könyvet ír, amilyet nem szégyell, és abban bárhová elrejtheti a gyilkost, egy film esetében azonban a befogadó nem tud visszalapozni, a figyelmünket a rendezőnek kell terelnie, és mindezt másfél óra játékidőn belül (mert addig bírja a hólyagunk, ahogy Hitchcock bölcsen rámutatott).


Nyomtalanul (Kvinden i buret)
Színes, magyarul beszélő, dán thriller, 97 perc, 2013 
Rendező: Mikkel Norgaard
Forgatókönyvíró: Jussi Adler-Olsen, Nikolaj Arcel
Zeneszerző: Patrik Andrén, Uno Helmersson, Johan Söderqvist
Operatőr: Eric Kress
Producer: Peter Aalbaek Jensen, Louise Vesth
Vágó: Morten Egholm, Martin Schade
Szereplők: Nikolaj Lie Kaas (Carl Morck), Fares Fares (Assad)
Bemutató dátuma: 2014. március 13. (Forgalmazó: Vertigo Média Kft.)
Korhatár: