A történet szerint a hiperintelligens (és nem éppen szerény) kutya, Mr. Peabody örökbe fogad egy gyereket, Shermant – ha már a gyerekek fogadhatnak örökbe kutyát, akkor fordítva is lehetséges. A Peabody által épített Voltkomp nevű időgép segítségével aztán ide-oda utaznak az időben, megismerve minden történelmi kort és híres embert. Sherman már az első iskolai napján bajba kerül kivételes történelemtudása miatt, és összeverekszik Pennyvel, a kissé agresszív és irányításmániás kislánnyal, aki kutyának nevezi, és mindenki előtt megalázza. Peabody azzal próbálja helyrehozni a dolgot, hogy áthívja Pennyt és családját vacsorázni, de ez is rosszul sül el, amikor Penny úgy dönt, hogy hercegnő lesz Óegyiptomban. Közben még a gyámügyes is megérkezik, hogy elvigye Shermant, bebizonyítva, hogy a kutyák nem alkalmasak a gyereknevelésre.


 
A készítők úgy gondolhatták, hogy az időutazás önmagában már nem elég érdekes, ezért hozzávették még Peabody és Sherman apa-fiú kapcsolatát, Sherman iskolai konfliktusát, és egy, az egész világot fenyegető tér-idő kontinuum összeomlást, ezzel próbálva aktualizálni az alapanyagot. Leginkább azon érződik a modernizáló hatás, hogy az időutazás minden alkalommal valami nagy és kényszeresen hosszú akciójelenetbe fullad, amivel aztán el is veszik az eredeti sorozat tanító jellegét. Van helyette francia forradalom, trójai háború és piramisból menekülés.


 
A figurák eredeti kinézetén nem sokat változtattak, csak átültették őket három dimenzióba. Ez néha nagyon furcsán hat, mert azt ugyan megszoktuk, hogy a rajzfilmfiguráknak természetellenesen nagy fejük van, de alapvetően az anatómiai felépítésük hiteles, és még a Disney hercegnői is valósághűnek tűnnek. Itt viszont annyira igazodtak a sorozathoz, hogy szereplőknek nincs válla, és hatalmas a fejük, még rajzfilmes mércével is (ez főleg a gyerekekre vonatkozik, a felnőttek nagyjából rendben vannak). Például amikor futnak valami elől, érthetetlen, miért nem esnek orra, hiszen csökevényes kis testük aligha bírná el a fejüket. Ha már ilyen bátran hozzányúltak a történethez, javíthattak volna valamit a külsőkön is, talán kevésbé keltettek volna groteszk hatást. Ami 2D-ben rajzolva működött az 50-es, 60-as években, az nem feltétlenül néz ki jól 2014-ben 3D-ben.  



A Mr. Peabody és Sherman tipikusan az a film, amiről elég nehéz eldönteni, hogy kinek készült. Hiába vannak benne mókás, animált figurák, a szöveg felét egészen biztos, hogy nem értik a 6-10 évesek (a forgalmazó 6 éves kortól ajánlja a filmet). Ugyan a moziterem tele volt gyerekekkel, mégis csak a legritkább esetben lehetett tőlük egy-egy bátortalan nevetést hallani, a mögöttem ülő anyukának például folyton meg kellett magyaráznia a kislányának, hogy éppen mi volt a filmben olyan vicces. Így mintha csak az amerikai nosztalgia-faktorra (olyan lehet ez nekik, mintha nálunk készítenének egy 3D-s modern Ho-ho-ho Horgászt) és a felnőtteknek szóló poénokra épített volna a film, de akkor meg mi szükség volt Peabody történelem-magyarázó monológjaira?

Mr. Peabody és Sherman kalandjai/ Mr. Peabody & Sherman 3D Színes, magyarul beszélő, amerikai családi animációs film, 93 perc, 2014
 

Rendező: Rob Minkoff
Forgatókönyvíró:Ted Key, Craig Wright

Szereplők: Ty Burrell (Mr. Peabody hangja), Max Charles (Sherman hangja), Ariel Winter (Penny Peterson hangja)

Szinkronhang: Kautzky Armand (Mr. Peabody magyar hangja), Zelei Dániel (Sherman magyar hangja), Károlyi Lili (Penny Peterson magyar hangja)

Bemutató dátuma: 2014. március 13.
Forgalmazó: InterCom