Charles Dickens élettörténete meseszerű fordulatokban bővelkedő, gazdag alapanyag. Nem meglepő, hogy életének egyes mozzanatait maga az író is érdemesnek tartotta a feldolgozásra, így köszön vissza a megtapasztalt nyomor, majd a hirtelen meggazdagodás momentuma regényeiben, többek között két igen nívós elbeszélésében, a Twist Oliverben és a David Copperfieldben is. Aki tud olvasni a sorok között, annak nyitott könyv az ő élete, még akkor is, ha sok életdarabka bújtatva, áttételesen jelenik meg híresnél híresebb írásaiban.

Volt azonban egy csöndes, lírai történetszál az idősödő Dickens életének megsárgult lapjain, melyre a viktoriánus kor szigora titkolózó fátylat borított: tíz rajcsúrozó gyermekkel és egy nyájas, elhízott feleséggel (Catherine-t Joanna Scanlan alakítja) a háta mögött szerelmes lett a kellemes külsejű és szép lelkű Ellen Ternanbe, akitől haláláig nem tudott és nem is akart elszakadni. Kapcsolatukat rejtjelek övezik, nehezen összerakható a népszerű író és az élete peremvidékén létező titokzatos szerető története, mert a hírneves Charles Dickens – bár időközben elhagyta feleségét – nyíltan sosem vállalta fel viszonyát az ifjú színésznővel.

A titokzatos szerető, avagy eredeti nyelven The Invisible Woman (A láthatatlan asszony) (szép)históriáját Claire Tomalin angol életrajzíró dolgozta fel 1991-es munkájában, biográfiája levelek, jegyzetek, vázlatok töredékeiből összerendeződve formálódott át megejtő szerelmi történetté, mely a 19. század egyik legpopulárisabb írójával esett meg. Ralph Fiennes ezt az érzékeny feldolgozást igénylő, kényes témát feszegető, félhiteles "szerelmesregényt" választotta második rendezése nyersanyagául, és ennek betetőzéseként magára vállalta az idősödő Dickens bonyolult szerepének megformálását is.

Fiennes első munkája, a Coriolanus modern, véres Shakespeare-átirat, A titokzatos szerető pedig hallgatag gyöngyszem, melynek különös értéke, hogy a tekintélyes színész-rendező nem kizárólag magának aratja le a babérokat, hanem gyöngéden előtérbe tolja Nelly Ternan, a szerető alakját megjelenítő, szinte ismeretlen Felicity Jones színésznőt. A törékeny lányalak személyiségét göndörödő hajfürtök, súlyos selymek, puha pillantások, szigorú főkötők hordozzák, s e gyönyörű vintage-hősnő életet lehel a rég elfeledett vagy egyáltalán fel sem merült szeretődrámába, melyet Fiennes pályájának másik fontos művészi közege, a színház díszes kerete tesz teljessé történetében és szerkezetében egyaránt. A Ternan-lányok és özvegy édesanyjuk nem mellékesen a viktoriánus színészuniverzum berkeiből kerülnek Dickens keze alá, aki éppen egy színdarab betanításán munkálkodik, ám a színházi milliő több ponton is visszaköszön a filmben, például amikor Nelly iskoladrámát visz előadásra tanítványaival.

A négy elegáns színésznő – szakmájukat övező korabeli előítéletekkel szemben – becsülettel óvja a család erkölcseit, s az egyenes jellemű édesanya, Frances Ternan (Kristin Scott Thomas) még attól is óvakodik, hogy a korabeli celebritásnak, a módos Charles Dickensnek átengedje kincsét, legkisebb lányát. Ralph Fiennes – aki saját magánál jobb színészt talán nem is választhatott volna az összetett Dickens-karakter ábrázolásához – képes úgy emelkedetté, érzelmessé tenni a cilinderes, kecskeszakállas írót, hogy megvillantja azt a szemcsillogtató kéjencséget is, ami az elegáns, lefojtott szerelem mögött lakozik a középkorú férfiban a szemtelenül fiatal Nelly láttán. A korabeli angol rajongótábor írógéniuszként és sziporkázó előadóként ismerte ezt a népszerűségét élvező embert, aki férfi voltát igyekezett a házasság keretei közé szorítani a nyilvánosság előtt, a film azonban betekintést enged személyiségének elfedett árnyoldalaiba, mindezt úgy, hogy nem töri meg az évszázadok alatt kialakult Dickens képet. Nem ítélkezik, csak esztétikumba burkolva megmutatja az író "szép reményeit", férfivágyait, valamint beavat olyan részletekbe, mint hogy Dickens bizony a Times oldalain jelentette be, elhagyja feleségét, majd arra kényszerítette szegény asszonyt, hogy a Nellynek rendelt, ám véletlenül "otthonra" kézbesített ékszert ő juttassa el a helyes címzetthez. Ám mivel A titokzatos szerető nem Charles Dickens renoméjának lerombolását, hanem élettörténetének és jellemének gazdagítását tűzte ki maga elé, nem kíván túlzottan  hosszan elidőzni a nyilvánvaló jellemhibákon.

Ehelyett gondosan komponált, nosztalgikusra fényképezett jelenetekben mesél az érintések magával ragadó erejéről, a ki nem mondott szavak különös jelentőségéről és az ismeretlen részletek történetalakító hatalmáról. Töredékességét a maga javára fordítja a film, nem nyújtja terjengősre az elbeszélést, csak az ismertebb részleteket ragadja magához, hogy e néhány legendás történésből kerek egészre formálja Charles Dickens és Ellen Ternan láthatatlan szerelmét. Bár tudva levő, hogy Nelly szeretője halála után kénytelen volt teljesen újjáépíteni életét (hozzáment a nála tizenkét évvel fiatalabb George Wharton Robinsonhoz), emlékeiben örökre megmaradtak a nem mindennapi kapcsolat édesbús évei, fájdalma azonban csak a meditatív tengerparti sétákban oldódik fel néha, ahol csupán a metsző tisztaságúra fényképezett horizont látja örök csüggedését.

Apróbb-nagyobb történetmorzsák utalnak arra a filmben, hogy mennyire jelentős mellékszerepet játszott a színésznő a tekintélyes író életében, ám ez fordítva is igaz. Látjuk, amint a titokzatos szerető párás tekintettel nézi az imádott férfi felolvasóestjeit, segít a Szép remények történetének megalkotásában, szíve alatt hordja, majd halva szüli és meggyászolja az író gyermekét, vele utazik a Staplehurst vonatszerencsétlenség idején – mely után öt évvel hal meg Dickens –, s látjuk, amint még halála után is hajdani szerelme emlékével foglalkozik. Az ő régi, elveszett "szép reményeivel".


A titokzatos szerető (The Invisible Woman)
Rendező: Ralph Fiennes
Író: Claire Tomalin
Forgatókönyvíró: Abi Morgan
Szereplők: Ralph Fiennes, Felicity Jones, Kristin Scott Thomas, Michelle Fairley, Tom Hollander, Tom Burke, Perdita Weeks, Amanda Hale, Joanna Scanlan
Bemutató dátuma: 2014. február 20.
Forgalmazó: Vertigo Média Kft.
Korhatár: