A Minnesota állambeli Fond du Lac indián rezervátumban élő költő magyar kollégája, Gyukics Gábor egy amerikai ösztöndíjnak köszönhetően ismerte meg Jim Norhrupot, aki vendégül látta őt otthonában. Ő kezdte el fordítani a verseit, így jelenhetett meg egy kötete magyar nyelven is. Az Írók Boltja közönségének most az indiánosan öltözködő Gyukics fordítja az odzsibve törzshöz tartozó költő messziről hozott történeteit. Olyanokat, amelyekkel átlagos magyar ember legfeljebb indiánregényekben vagy hollywoodi filmekben találkozhat.
 

Gyukics Gábor és Jim Northrup az Írók Boltjában

Northrup szövegeinek két alapélménye a rezervátumbeli élet, illetve a vietnámi háború. Gyerekkorában elszakították családjától, egy kollégiumban kellett élnie, naponta küzdve a kirekesztettség és a honvágy érzésével. Felcseperedve választhatott a rezervátum és a katonaság között – utóbbit választotta, mondván, ősei is harcoltak, hol a sziúk, hol az irokézek ellen. Megfordult Kubában és Vietnámban, félelmet nem ismert, és mint megtudjuk, nem a is háborút a legnehezebb elviselni, hanem a háború utáni életet.

Mosolygunk a veteránról és pszichológusáról szóló abszurd, már-már Woody Allent idéző humorral átszőtt szöveget hallgatva: a beszélgetések nem a szokásos mederben folynak, a pszichológus az, aki mesél az anyjával való kapcsolatáról, homoszexualitásáról, végül öngyilkos lesz, mielőtt egyáltalán eljuthatnának a háborút megjárt veterán traumáinak feldolgozásához. Hallunk azért ennél komorabb hangvételű verseket is, békésebb téma viszont a rezervátumok világának bemutatása. Kezdve a szezonális munkákkal, amelyek ritmust adnak az életnek.

Gyukics Gábor

Ilyen szezonális munka tavasszal a juharfa-csapolás, ősszel pedig a rizsaratás. Northrup saját maga készíti fából a csapokat, évente több százat. Azt mondja, boltban is vehetne, kaphatók direkt erre a célra készült alumíniumcsapok, de azok kevésbé rugalmasak. Hogy lássuk, miről van szó, hozott magával saját készítésű juharcsapot, amit körbead a teremben.

A rezervátum lakói az elárasztott rizsföldekre kenukkal eveznek ki, és kézzel takarítják be a termést. Közben gazdát cserélnek régi történetek, anekdoták, pletykák – évszázadnyi emlékezés teszi különlegessé a munkát, így a közösség tagjai nemcsak egymással, de őseikkel is szoros kapcsolatban maradnak. Kevésbé évszakokhoz kötődő, de ugyancsak ősi korokat idéző tevékenység a lándzsával halászás. Mindez nemcsak számunkra érdekes itt a Budapesten, az Oktogonnál, egy könyvesboltban ülve, odaát amerikai média is érdeklődéssel fordul a rezervátumok felé.
 

Jim Northrup

A rezervátumokban a hagyományok romantikája mellett a modernitás is jelen van, de például az, hogy kaszinók épülnek, nem feltétlenül rossz: megélhetést biztosít az őslakosoknak, a bevételből pedig iskolák, kórházak épülnek. A farmerkabátos, baseball-sapkás Northrup hol anyanyelvén, hol angolul, de végig papír nélkül szavalja szabadverseit. Ha feleennyi élménye lenne, akkor is volna miről mesélnie.