film
2014. 02. 27.
Hamutenger, piros kalap
David Gordon Green: Prince Avalanche − Texas hercege
David Gordon Green három nyers humorú stúdióvígjáték után egy szomorkásan mosolyogtató, kis költségvetésű dramedyvel tért vissza függetlenfilmes gyökereihez. Az isten háta mögött, magányosan dolgozó két útkarbantartó barátságát és párkapcsolati gondjait ecsetelő Prince Avalanche – Texas hercege katarzissal ugyan nem "fenyeget", de kedves, humánus mozi, amelyért az amerikai filmes tavaly megkapta Berlinben A legjobb rendező díját.
Green az utóbbi években gátlástalanul ökörködő komédiákkal jelentkezett (Ananász expressz, A bébisintér, Király!), messzire kanyarodva a 2000-es évek elején készített, az amerikai Dél eldugott vidékeit, alsó osztálybeli figuráit kutató drámáitól (George Washington, Az "Igazi"). E korai független filmekben a pontos megfigyelések, az üdítően életszerű párbeszédek (doku)realizmusa keveredett festői természetábrázolással és poézissel. A ráérősen, kanyargósan elmesélt, sokszereplős felnőtté válási és szerelmi drámákban a köznapiból bomlott ki a messzire mutatóan sorsszerű.
A Prince Avalanche – Texas hercege stílusában és témájában az amerikai rendező korai munkáira emlékeztet, bár dráma helyett ezúttal vígdrámát, bonyolult történet helyett pedig kifejezetten puritán, néhány szereplős sztorit kapunk. A magának való, de érző szívű, harmincas Alvin útburkolati jelek festésére szegődik el Texas egyik elhagyatott, erdőtűz sújtotta vidékén, hogy nyugodtan átgondolja problémás párkapcsolatát. Magával viszi segítőnek barátnője öccsét, a huszonéves, agilis és mindenekelőtt kanos Lance-t is. Az idősebb férfi munka közben szeretné élvezni a csendet, vagy éppen németül tanulna egy oktatókazettáról (a '80-as években járunk), ha nem bosszantaná folyton a szexre éhes srác locsogása ("Te nem szeretnéd már beakasztani a horgot?"). A két főszereplő egészen mást akar − Alvin kapcsolatának rendbe hozásán, Lance pedig szexuális életének felpezsdítésén fáradozik −, majd fokozatosan áthangolódnak, sőt szinte felcserélődnek a céljaik. A film bemutatja a két főszereplő magánéleti kudarcait, lelki folyamatait és viszonyuk alakulását is: ahogy feldolgozzák a velük történteket, akaratlanul is tanulnak egymástól, már-már egymás lelki terapeutájává válnak. A barátság kibontakozása, a tapasztalatszerzés örvendetes folyamata a rendező számára elég ok arra, hogy optimista kicsengéssel zárja a filmet, de a stáblista futása közben nehéz elhessegetni a gondolatot, hogy igazából kedveskedve a szőnyeg alá söpörte hőseinek problémáit.
A film szelíd humora többnyire a párbeszédekből, szordínós drámája pedig az események alakulásából fakad. A két hatás sajnos főként egymás ellenében működik: a vígjátéki mozzanatok miatt nehéz átérezni a drámát − amit egyébként maguk a szereplők sem látszanak túl mélyen megélni −, de nem tudunk felszabadultan nevetni sem. Green minden figyelmünket a kopár természet háttere elé helyezett, szeretettel megrajzolt főszereplőkre irányítja, de csak ritkán mond róluk igazán érdekeset vagy megérintőt. Jellemző, hogy a film legemlékezetesebb jelenete sem az övék, hanem egy amatőr mellékszereplőé, az önmagát alakító, piros kalapos asszonyé, aki egy valós erdőtűzben leégett háza hamutengerében emlékeit keresgéli. A filmbe majdhogynem véletlenül bekerült − fikciósnak tűnő, de inkább dokumentumfilmes − jelenet úgy hat, ahogyan Green korai munkáinak legjobb képsorai: a költőiségével lep meg, ezúttal a valóság poézisével. Noha nem érheti komoly panasz sem az Alvint játszó Paul Rudd, sem a Lance-t alakító Emil Hirsch teljesítményét, a csak nyúlfarknyi időre feltűnő Joyce Payne ebben a filmben jobb "színész" náluk, mert nem színészkedik.
Green rendezői erényei határozottabban csillannak fel, ha a Texas hercegét – mely az izlandi Hafsteinn Gunnar Sigurðsson alig ismert filmjének (Á annan veg) remake-je − az eredeti mozival vetjük össze. Az új változat elkészítését ezúttal nem üzleti szempont, a divatos "amerikanizálás" diktálta: Greennek egyszerűen a figyelmébe ajánlották a történetet, ami meglódította a fantáziáját. Az amerikai rendező a narratíva fő vonalait követve egy újragondolt, személyes filmet forgatott le, amely minden tekintetben jobb az eredetinél. A dramaturgiailag fontos helyeken élesebb és hihetőbb konfliktusokat ábrázol, beállításai kifejezőbbek, szekvenciái lendületesebbek, és az említett amatőr szereplős jelenettel a szerencse is mellé szegődött. Remélhetően az Ezüst Mevét Green biztatásnak tekinti arra, hogy feledhető vígjátékai után folytassa régi-új, egyéni stílusát.
Prince Avalanche – Texas hercege
Színes, amerikai, angol nyelvű, magyar feliratos dráma, vígjáték, 94 perc, 2013
Rendező: David Gordon Green
Forgatókönyvíró: David Gordon Green, Hafsteinn Gunnar Sigurdsson
Operatőr: Tim Orr
Szereplők: Paul Rudd (Alvin), Emile Hirsch (Lance)
Bemutató: 2014. február 27.
Forgalmazó: Cirko Film
Korhatár:
A Prince Avalanche – Texas hercege stílusában és témájában az amerikai rendező korai munkáira emlékeztet, bár dráma helyett ezúttal vígdrámát, bonyolult történet helyett pedig kifejezetten puritán, néhány szereplős sztorit kapunk. A magának való, de érző szívű, harmincas Alvin útburkolati jelek festésére szegődik el Texas egyik elhagyatott, erdőtűz sújtotta vidékén, hogy nyugodtan átgondolja problémás párkapcsolatát. Magával viszi segítőnek barátnője öccsét, a huszonéves, agilis és mindenekelőtt kanos Lance-t is. Az idősebb férfi munka közben szeretné élvezni a csendet, vagy éppen németül tanulna egy oktatókazettáról (a '80-as években járunk), ha nem bosszantaná folyton a szexre éhes srác locsogása ("Te nem szeretnéd már beakasztani a horgot?"). A két főszereplő egészen mást akar − Alvin kapcsolatának rendbe hozásán, Lance pedig szexuális életének felpezsdítésén fáradozik −, majd fokozatosan áthangolódnak, sőt szinte felcserélődnek a céljaik. A film bemutatja a két főszereplő magánéleti kudarcait, lelki folyamatait és viszonyuk alakulását is: ahogy feldolgozzák a velük történteket, akaratlanul is tanulnak egymástól, már-már egymás lelki terapeutájává válnak. A barátság kibontakozása, a tapasztalatszerzés örvendetes folyamata a rendező számára elég ok arra, hogy optimista kicsengéssel zárja a filmet, de a stáblista futása közben nehéz elhessegetni a gondolatot, hogy igazából kedveskedve a szőnyeg alá söpörte hőseinek problémáit.
A film szelíd humora többnyire a párbeszédekből, szordínós drámája pedig az események alakulásából fakad. A két hatás sajnos főként egymás ellenében működik: a vígjátéki mozzanatok miatt nehéz átérezni a drámát − amit egyébként maguk a szereplők sem látszanak túl mélyen megélni −, de nem tudunk felszabadultan nevetni sem. Green minden figyelmünket a kopár természet háttere elé helyezett, szeretettel megrajzolt főszereplőkre irányítja, de csak ritkán mond róluk igazán érdekeset vagy megérintőt. Jellemző, hogy a film legemlékezetesebb jelenete sem az övék, hanem egy amatőr mellékszereplőé, az önmagát alakító, piros kalapos asszonyé, aki egy valós erdőtűzben leégett háza hamutengerében emlékeit keresgéli. A filmbe majdhogynem véletlenül bekerült − fikciósnak tűnő, de inkább dokumentumfilmes − jelenet úgy hat, ahogyan Green korai munkáinak legjobb képsorai: a költőiségével lep meg, ezúttal a valóság poézisével. Noha nem érheti komoly panasz sem az Alvint játszó Paul Rudd, sem a Lance-t alakító Emil Hirsch teljesítményét, a csak nyúlfarknyi időre feltűnő Joyce Payne ebben a filmben jobb "színész" náluk, mert nem színészkedik.
Green rendezői erényei határozottabban csillannak fel, ha a Texas hercegét – mely az izlandi Hafsteinn Gunnar Sigurðsson alig ismert filmjének (Á annan veg) remake-je − az eredeti mozival vetjük össze. Az új változat elkészítését ezúttal nem üzleti szempont, a divatos "amerikanizálás" diktálta: Greennek egyszerűen a figyelmébe ajánlották a történetet, ami meglódította a fantáziáját. Az amerikai rendező a narratíva fő vonalait követve egy újragondolt, személyes filmet forgatott le, amely minden tekintetben jobb az eredetinél. A dramaturgiailag fontos helyeken élesebb és hihetőbb konfliktusokat ábrázol, beállításai kifejezőbbek, szekvenciái lendületesebbek, és az említett amatőr szereplős jelenettel a szerencse is mellé szegődött. Remélhetően az Ezüst Mevét Green biztatásnak tekinti arra, hogy feledhető vígjátékai után folytassa régi-új, egyéni stílusát.
Prince Avalanche – Texas hercege
Színes, amerikai, angol nyelvű, magyar feliratos dráma, vígjáték, 94 perc, 2013
Rendező: David Gordon Green
Forgatókönyvíró: David Gordon Green, Hafsteinn Gunnar Sigurdsson
Operatőr: Tim Orr
Szereplők: Paul Rudd (Alvin), Emile Hirsch (Lance)
Bemutató: 2014. február 27.
Forgalmazó: Cirko Film
Korhatár:
További írások a rovatból
Matthäus Wörle Ahol régen aludtunk és Miklós Ádám Mélypont érzés című dokumentumfimje a 21. Verzió Filmfesztiválon