Borbély Szilárd – Legyen a föld könnyű neki! / PRAE.HU

Mindig adott verset. Bánom, hogy nem kértem fel többször. Szerény sztár: ez jut eszembe róla. Azon kevesek közé tartozott, akik olvasták a náluk fiatalabbakat is, a jelen senkijeit. Nem fukarkodott a dicsérettel. Nem szégyellte. Nem voltak illúziói erről az irigy, korrupt és kontraszelektált közegről, mégis hitt a demokratikus kommunikációban, az udvariasságban, az eleganciában, a finomságban, a becsületben. Abban, hogy a jót szaporítani kell. Neki a morál nem idegen szó volt. Járt utat járatlanért elhagyott. Nem félt. Legyen a föld könnyű neki.

Pollágh Péter

BORBÉLY SZILÁRD

Az ablakok

[ Az Atya ]
Atya előkelő nemzetségből származik,
kincse rengeteg. Atya igen nagyon szereti
gyönyörű leányt, ezért magas toronyba
záratja, hogy férfi meg ne láthassa. Valahogy
mégis meglátják. És nagyon kérik atyát,
hogy fogadná el őket vőül. Atyának nem
tetszenek ezen férfiak. Épített tehát egy
fürdőházat. A mestereket egy összegben
előre kifizeti. Maga távoli földre utazik.

[ A Leány ]
Mikor leány megszemlélte az építkezést,
látta, hogy atya az északi oldalra csak
két ablakot tervezett. Megparancsolta tehát,
hogy neki vágjanak harmadikat is. Amikor
felment a toronyba, és meglátta atya által
tisztelt bálványokat, azokat leköpdöste. Mikor
megtér atya messzi országból, kérdé: “hogyan
adhatna három ablak több fényt, mint kettő?"

[ A Szent ]
“A három egylényegű személy által", válaszolta
leány. Atya dühében megkorbácsolta leányt,
vonszolta hajánál fogva, verte bilincsbe,
zárta cellába. Majd bepanaszolta tartomány
előljárójánál. Akkor bikacsökkel leány egész
testén felszaggaták húsát. Égő fáklyákat
oldalához köttetett, fejét kalapáccsal verette.
Karddal lemetszette kebleit. Megéktelenített
leányt meztelenül, korbáccsal hajtották hegyre
fel, hová leány édes örömmel siete. Majd
dühös atya karddal levágta leány fejét. Ekkor
szállt égből alá tűz, hogy atyát elhamvasztotta.

[ A Metonímia ]
Gyámola a hirtelen és készületlen halál ellen
oltalmaz. Mivel apját a villám sújtotta halálra,
képmását harangokra vésik. Ezért harangok
és harangöntők védőszentje. De neki ajánlották
a hegycsúcsokat és az erődítményeket. Feltalálása
után a puskaport. A villám és a tűz egyesült ereje,
ezért tüzérek védőszentje is lett. Továbbá a
hegymászók, a bányászok és raboskodása helye,
a torony után az építőmesterek és a kőművesek
védőszentje. Közkedvelt szent, tisztelete távoli
időkre, egészen a kereszténység előttre megy vissza.

[ A Sírfelirat ]
Apám után előkelő nemzetségből származtam,
és gazdagok közé számítattam. A világot meg
vetettem. A boldogságért magam feláldoztattam.
A halál édességét Krisztusért örömmel vettem.
Sírom által ablak nyitatott nekem a nem múló sötétre.

A Gondolathoz

Ó Gondolat, miképp az elme lelke,
személytelen vagy, mint az istenek?
Vagy tárgya vagy az agysejtekbe’
áramló anyagnak? Mit higgyenek,

mondd, hogy mikortól számít a magzat
anyagtalan voltában létezőnek?
A gondolattól, hogy elkövetkezhet?
Az ígérettől, hogy talán megszülethet?

Mert a létezés nem anyaghoz kötött?
Hogy képzelhető hát el, mikor még,
mint ismeretlen bolygóról földre jött
idegen vírus, testet ölt a női testben?

Mint gondolat, időt teremt zuhanása,
a lélek létét, mely az anyagba száműzve
forma, másként szólva az anyag tisztulása,
ki a Holdkapun át lép a földi lágerekbe?

Az arányaiban még transzhumán
néhány hetes magzat elvárja már,
hogy őt is emberként szeressék?
A puszta létezését, nem a testét,

amely még a Változások Háza?
De megcsillan a méhnek éjszakája
mélyén egy apró gondolat, alvás a
nap kilencvenöt százaléka bárha?

A hathetes lényecske néha sír,
hatalmas homlokkal előre bukva
rejti el szemét, amelyből könny
szivárog lassan át a méhburokba...

A várakozás az anyag tengelye,
miképp a Messiás, mint gondolat,
a magzatburok ajtaját keresve
múló kezekkel az Időn elmatat.

• tamás •

kezdetben az autómárkák
érdekelték • a testvérével
később is csak a kocsikról
beszéltek• minden közös

séta játéknak indult • és
tudáspróba lett belőle • a
szobája makettekkel lett
tele • az évek múltak •

valamire törekedett az iskola~
idő alatt • a bizonyosságra •
mondta később • a matek is
egész jól ment • meg a reál~

tárgyak úgy általában •
testvérét inkább nyelvek és
művészetek vonzották •
de őt a kézzel megfogható

világ • a valós idejű tőzsdei
kereskedés is egy időben • de
olyan áttételes a másodlagos
piacok léte • az egyetem nem

volt kérdéses • a test marad
a végső bizonyosság • mondta ••
orvosnak lenni pedig a kétely
felszámolása • legalábbis

ezt ígérte néki ez a pálya • az
anatómiavizsga és a bonc~
tanóra volt a favoritja • a
CT titkon átlát minden

szöveten • a képernyőn egy
program összerakja újra • meg
se kell nyitni a felszínt • de
eltakarja • a bizonyosság

ennél egyszerűbb • az
ikertestvére sorsa egész
más lett • alkalmazott
grafikai szakra ment ••

de őt végül csak a sebek
érdekelték • arról írta meg
a diplomáját •• a felszakadt
bőrt • az átvágott izmokat

csodálta • saját kezével bele~
nyúlni a friss sebbe • sóváran
vágyta • ezért kérte végzés után
magát a traumatológiára •••

irodalom

Szerzők

További írások a rovatból

Más művészeti ágakról