Ron Woodroof egyszerű, kétkezi munkásként, a lehető legtipizáltabb redneckként éli életét: meló után sörözik és káromkodik, hétvégente bikákkal és könnyűvérű nőcskékkel rodeózik. És persze barátaival együtt röhög ki minden meleget vagy néz keresztül az összes bevándorlón – akkor is, ha az egyik épp egy vagon alá szorulva reszket a lábáért és az életéért. Ehhez az életvitelhez eleinte akkor is ragaszkodik, amikor beüt a krach: HIV-pozitívként diagnosztizálják. Néhány szánalmas próbálkozás után, amely során hétköznapi életét igyekszik folytatni, muszáj belátnia, hogy változtatnia kell.

Ekkor épp 30 nap van hátra az életéből az orvosi diagnózis szerint, mi pedig alig győzzük kivárni ezt az alig egy hónapot. McConaughey csontsoványan, kalapban és idétlen bajusszal, minden mozdulatával hozza a köpésre ingerlő, megvetendő antihőst. Miért is sajnálnánk tehát, amikor a pár jelenettel ezelőtt még vígan a kocsmában buzizó figurát saját barátai homokosozzák le? Amikor már a munkahelyén sincs számára hely a többi redneck között?

Szerencsére amilyen egyszerű és sztereotipizált a karakter az elején, olyan remekül bánik vele a forgatókönyv a későbbiekben. Woodroof eleinte egyáltalán nem, majd a későbbiekben is csak nagyon nehezen dolgozza fel és fogadja el helyzetét. Hamarosan azonban előtör belőle dörzsölt énje: ha a hivatalos úton nem megy, máshogy próbál az életéért küzdeni. Külföldön kezelteti magát, ahol egy hozzá hasonlóan szürke utakon járó, ám irgalmas doktor az USA-ban nem engedélyezett gyógyszereket is alkalmaz. A terápia hatásosnak bizonyul, Woodroof 30 nap elmúltával is életben van, és egyre jobban érzi magát. Ha neki segített a módszer, miért ne mentsen meg még több életet – és keressen még több pénzt?
Így alakul meg a Dallas Buyers Club, mely később országos jelenséggé válik. Egyre több, többségében homoszexuális HIV pozitív beteg jelentkezik, Woodroof pedig, társulva egy meleg transzvesztitával egyre jobban keres. A film remekül árnyalja a karaktert: miközben első számú és egyértelmű célja a túlélés, próbál minél nagyobbat szakítani a betegségen, akár azon az áron is, hogy egy megvetett homoszexuálissal kell megosztania lakását. Szépen lassan formálódik toleranciája, de az általa bejárt út egyáltalán nem egyenes, és karakterfejlődésének bemutatása sem elcsépelt. Ez főleg a már hangoztatott McConaughey-örömjátéknak és a remek forgatókönyvnek köszönhető: életszagú, de metsző dialógusok, remek félsorosok, bajusz alatt elsülő káromkodások és odaszúrások során követhetjük végig Woodroof változását. Társa, bár nem több egy sematikus travi-figuránál, Jared Leto játékával őszinte és valódi, hús-vér karakterré válik – nemcsak a főhős, hanem mi is megkedveljük.

A Mielőtt meghaltam pedig ezért működik tökéletesen: a karakterek első ránézésre egyszerűek és fából faragottak, a narratíva sem épp rendhagyó, ráadásul a sztori is csak egy irányba haladhat – Woodroof csak elodázni tudja a végső órát. Jean-Marc Vallée azonban, ahogy azt már a C.R.A.Z.Y.-nél is tette, végtelen érzékenységgel és megértéssel közelít egy kényes témához – dolgozata pedig egy percig sem szájbarágós. A forgatókönyv  remekül tapogatja ki a karakter utazásának legérdekesebb pillanatait, emlékezetes jelenetekben ragadja ki a betegségükbe és sorsukba beleragadó figurákat – mint mikor Leto karaktere, levetve transzvesztita-énjét, konzervatív apjától kénytelen pénzt kérni; vagy épp amikor Woodroof felszabadító gyors menetet vág le a fürdőszobában egy szintén HIV pozitív nővel. Az ilyen jelenetek miatt igazából mindegy is, hogy a film második felében eluralkodó gyógyszerlobbi-ellenes szál nem több egy ezerszer látott, középszerű kisember-szélmalomharcnál.

Mielőtt meghaltam (Dallas Buyers Club)
Színes, feliratos, amerikai életrajzi dráma, 117 perc, 2013 
Rendező: Jean-Marc Vallée
Forgatókönyvíró: Craig Borten, Melisa Wallack
Operatőr: Yves Bélanger
Producer: Robbie Brenner, Rachel Winter
Vágó: Martin Pensa, Jean-Marc Vallée
Szereplők: Matthew McConaughey, Jared Leto, Jennifer Garner, Kevin Rankin, Dallas Roberts