bezár
 

film

2014. 02. 08.
Mondd még, Samantha!
Spike Jonze: A nő
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
"Úgy emlékszem arra a napra, mikor egymásba szerettünk, mintha tegnap lett volna" – mondja Phoenix a kamerába a film legelején. Theodore Twombly meghatott vallomása. Mielőtt elérzékenyülnénk: főhősünk csak a munkáját végzi. A GyönyörűKézzelÍrtLevelek cég alkalmazottjaként más emberek személyes leveleit fogalmazza nap mint nap. Ezzel a felütéssel indul Spike Jonze legújabb filmje, egy magányos férfi és egy érző szívű operációs rendszer szerelméről.

A költői vénával megáldott, melankolikus Theodore a munkájából kifolyólag jó ideje csak a számítógépének mondja azt, hogy szeretlek. Valójában régóta húzódó válásának feldolgozásával küszködik. Napközben egy gépnek diktálja a mások helyett írt érzelmes sorokat, majd munka után a vonaton felolvastatja egy másik géppel az emailjeit, és hazaérve egy harmadik gépen videójátékokkal üti el az időt. Ebben a világban már a képernyőket sem kell megérinteni, elég szóbeli utasításokat adni az életet nem csak megkönnyítő, hanem már meghatározó készülékeknek. Hősünk egy nap megveszi a legújabb OS1 nevű operációs rendszert, mellyel nem csak egy új terméket, de új életet is vásárol magának. Ez a mesterséges intelligenciájú rendszer, aki Samanthának nevezi el saját magát, nem csak arra képes, amire beprogramozták, hanem minden egyes pillanatban fejlődik a környezetéhez igazodva. Theodorral rögtön megtalálja a közös hangot (nem véletlenül, hiszen direkt neki találták ki).

A történet felépítése lényegében a szokásos – a fiú megismerkedik a lánnyal; a fiú valamilyen konfliktus folytán elveszíti a lányt, de sikerül-e visszaszereznie? – sémára épül. Jones ezt a régi, jól bevált receptet azzal teszi különlegessé, hogy a modellt "a fiú megismerkedik az operációs rendszerrel" verzióban mondja el. Végül mégis olyan, minden ember életét meghatározó kérdésekről mereng, mint hogy mi is valójában a szerelem. A magányos ember számára nem kielégítőbb partner-e egy teljesen neki kitalált társ? Jobb-e egy húsvér ember csak azért, mert van teste? Samanthának ugyan nincs fizikai formája, de hihetetlenül intelligens, érdeklődő, megértő, humoros, segítőkész, és ami a lényeg, mindig Theodore rendelkezésére áll. Mi mást kívánhat még a férfi a nőtől?

Jonze továbbgondolta az életünket könnyebbé (vagy inkább elszigeteltebbé?) tevő digitális készülékek által meghatározott korunkat, és ezt a kitalált világot bámulatosan rendezte be. Ez a nem túl távoli, rózsaszín, Los Angelesbe helyezett jövő egyszerre ismerős és ismeretlen. A képi világ, amit Hoyte Van Hoytema operatőr (Suszter, szabó, baka, kém) a pasztell paletta legszebb színeivel fest, az első percektől beszippantja a nézőt. Theodore inge nem rózsaszín, inkább korall, a tapéta meg nem narancs, hanem barackvirágsárga. A néző nem győz gyönyörködni a képek szépségében, de Jonze-nak még azt is sikerült megoldania, hogy ez ne legyen öncélú: a történet szerves részeként, a szereplők számára rendez be egy világot.

A film alapvetően Theodore és Samantha érzelmi kapcsolatára koncentrál. Az eddigi kedvenc Spike Jonze-(művész)filmeknél (mert csinált ő például Jackasst és Bad Grandpát is), mint az Adaptáció és A John Malkovich menet, Charlie Kaufman forgatókönyvíróé volt a csavaros történetek kitalálásának érdeme, itt azonban Jonze maga írta a forgatókönyvet, és ezért még eggyel több elismerés jár neki. Mivel az egyik szereplő fizikailag egyáltalán nincs jelen, ezért érthetően nagy hangsúly esik a dialógusokra. Theodore és Samantha beszélnek és beszélnek, és kettejük dialógjaiból felépül egy párkapcsolat. Ehhez persze kellett a két nagyszerű színész is.

Phoenix legalább annyira mesteri, mint a Masterben, bár itt nagyon más karaktert alakít. (Abban hasonlítanak, hogy Theodore is pont akkora önsorsrontó, mint Freddie.) Phoneix mesterkéletlen, őszinte alakításának köszönhetően minden hibája ellenére megértjük és megszeretjük a főszereplőt. Scarlett Johanssonnak pedig elképesztő jelenléte van, pedig csak egy hang. De milyen hang! Ahogy a színésznő néha kislányos izgatottsággal, máskor rekedtesen szexi hangon búg Theodore fülébe... tény, hogy az iPhone Siri hangszíne is elég menő, de ha úgy szólalna meg mint Johansson, minden férfi beleszeretne a telefonjába. A hang egyedisége miatt valószínűleg minden néző maga előtt látja az egyik legszexisebb élő színésznő alakját. Még jó, hogy a rendező az utolsó pillanatban lecserélte Samantha Mortont. Valljuk be, Johansson nélkül jóval kevésbé lenne érdekes ez a film.

Az, hogy Johansson csak a hangjával van jelen, együtt jár azzal, hogy Phonenix-et legtöbbször egyedül látjuk a vásznon. Bármennyire tehetséges is, hogy ne unjuk meg a közelieket Phoenix arcáról, a rendező kiküldi Theodort a szabadba, hol a strandra, hol egy havas erdőbe. Az utazgatás jó ürügyet biztosít arra, hogy a képi világban is tovább gyönyörködjünk. A Theodore mindennapi életének hátteret adó környezet lefestése közben, a rendező ebbe az alapvetően drámai szerelmi történetbe egy kis humort is belecsempész. A videójátékok figurái itt már annyira interaktívak, hogy ha kedvük úgy tartja, beszólnak a játékosnak. A látványtervező szerint pedig a nagyon magas derekú férfinadrágok is nemsokára visszatérnek a divatba.

Jonze a szerelem legmélyebb értelméről tesz fel kérdéseket, és eközben figyelmeztetőleg még néhány játékos társadalmi fricskát is a néző orra alá dörgöl. Ebben a közeli jövőben már senki nem lepődik meg azon, ha valaki egy operációs rendszerrel jön el egy négyes randira. Theodore munkája – miszerint pénzért más emberek legszemélyesebb üzeneteit írja ("igen, én írom a fiuknak szánt leveleiket 12 éves kora óta...") – nem csak arra jó, hogy érzékeny lelkét megismerjük, de egy ironikus odamondás is az emberek közötti elidegenedésről, ebben a félig már virtualizált világban.

A gépek ebben a nem is annyira sci-fi-szerű jövőben nem lázadnak fel. Nem az a kérdés, hogy rendelkeznek-e saját tudattal, intelligenciával vagy érzelmekkel. A gépek új feladatot kaptak: már ők tanítják szeretni az érzéketlenné vált embereket.

 



A nő (Her)
Színes, feliratos, amerikai romantikus film, 125 perc, 2013 (16)

Rendező: Spike Jonze
Forgatókönyvíró: Spike Jonze
Zeneszerző: William Butler, Karen O
Operatőr: Hoyte Van Hoytema
Producer: Megan Ellison, Vincent Landay
Vágó: Jeff Buchanan, Eric Zumbrunnen

Szereplők: Joaquin Phoenix (Theodore), Scarlett Johansson (Samantha hangja), Chris Pratt (Paul), Rooney Mara (Catherine), Kristen Wiig (SexyKitten), Amy Adams (Amy), Matt Letscher (Charles), Bill Hader, Spike Jonze

Forgalmazó: InterCom
Bemutató dátuma: 2014. február 6.
Korhatár: 

prae.hu

nyomtat

Szerzők

-- Simor Eszter --


További írások a rovatból

A Hétköznapi kreativitás pályázat nyertes filmjei
A Zenica felett az ég és A fekete kert a 11. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon
Lakos Nóra: Véletlenül írtam egy könyvet

Más művészeti ágakról

Tarnóczi Jakab idei, grazi rendezéséről
Kritika Biró Zsombor Aurél Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek című kötetéről
Tandori Dezső Töredék Hamletnek című kötetéről
Avanti va il mondo – Megjelent Krasznahorkai László kötetének olasz fordítása


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés