Maynard neve onnan lehet ismerős, hogy egy évig együtt élt Salingerrel – ez azért sem elhanyagolgató tény, mert a Nyárutó elbeszélőjén erősen érződik a Zabhegyező Holden Caulfield-jének hatása.
 
Mivel személyes visszaemlékezés szűrőjén keresztül ismerjük meg a történetet, így erősen szubjektív, azok az elemek kapnak nagyobb hangsúlyt, amik Henry Wheeler számára jelentősek, a fejlődéstörténete szempontjából meghatározónak számítanak. Szülei válása után egyedül marad kissé agorafóbiás és súlyosan depressziós anyjával, Adellel, míg egy hosszú hétvégén, felforgatva az unalmas életüket, saját házukban túszul ejti őket egy barátságos szökött fegyenc. Mint kiderül, Frank minden szempontból az, akire anyának és fiának szüksége van. Ha kell, apafigura, máskor ezermester vagy szerető, de a legfontosabb, hogy nagyon jókat főz – ezzel sikerül is elbűvölnie az először bizalmatlan "foglyokat". A furcsa hármas gyorsan berendezkedik ebbe a klausztrofób helyzetbe (szinte alig mozdulnak ki otthonról), elkezdenek fantáziálni szerelemről és családról, csakhogy a külvilág mindenáron próbál betolakodni a gondosan felépített idillbe, és visszajuttatni a börtönbe a gyilkosságért elítélt rabot.  

Gyerekszínészhez képest Gattlin Griffith meglepően éretten adja elő az anyjával egyedül maradt, a ház urának szerepét pótolni próbáló gyereket, és Josh Brolin is egyszerre karizmatikus, veszélyes és vonzó. Noha mindenki dicséri, Kate Winslet alakítása csalódás volt, mintha már láttunk volna tőle hasonló figurát, és emiatt hiába jó a szerepben, kicsit unalmas és kiszámítható.
 
Ha rögtön elfogadjuk a film alapvetését, hogy ez Henry elbeszélése (a regény is az ő szemszögéből van írva), akkor élvezetes film lesz a Nyárutó. A narrációs technika ugyan megbicsaklik néha, mert a fő történetszálat megszakítva pillanatnyi flashback villanásokat látunk a film esetleges pontjain, amikről először nem is egyértelmű, melyik szereplő múltját mutatják. Ahelyett, hogy ettől még érdekesebbé válna, zavaróan szétdarabolt lesz a végeredmény. Hiába hangulatosak a visszatekintések, látványosan elütnek a film egyéb részeitől, és sehogy sem alkotnak egységet. Talán a két órás játékidő is sok néha, a cselekmény olyan lassan vánszorog előre, mint egy túl forró nyári délután. Ezt ellensúlyozza valamennyire Eric Steelberg fényképezése (mennyivel hatásosabb lett volna, ha kiveszik a párbeszédeket, és csak a képek meg a színészek maradnak!), a lágy tónusú, késő nyári hőség, az állandó izzadtság, a nagy ritkán egymáshoz érő bőrfelületek és az ételek mind metaforák, a lelki történések külső manifesztációiként jelennek meg. Lehet, hogy ez a megoldás kicsit művészkedősnek tűnik, de egész biztos, hogy ilyen erotikusan még sosem sütöttek barackos pitét.

Reitman korábbi filmjeinél ugyan kissé gyengébbre sikerült a Nyárutó, ám ez inkább az alapanyagként szolgáló könyvnek róható fel. Maynard regényében ugyanis a történet egyre szentimentálisabbá válik, ahelyett, hogy egy Franzen-féle bevállalós amerikai dráma lenne, és Frank túlidealizált karakterét egy idő után senki nem hiszi el. Mint a tökéletes szőke herceg, aki épp a megfelelő időben érkezik, hogy felébressze Csipkerózsikát. Egyszer mindenképpen érdemes megnézni, reméljük, Reitman is elkönyveli egy kísérletnek, és inkább visszatér a jelen társadalmi problémáinak szarkasztikus boncolgatásához.

Nyárutó (Labor Day)
Színes, feliratos, amerikai filmdráma, 111 perc, 2013

Rendező: Jason Reitman
Író: Joyce Maynard
Forgatókönyvíró: Jason Reitman
Zeneszerző: Rolfe Kent
Operatőr: Eric Steelberg
Producer: Helen Estabrook, Lianne Halfon, Jason Reitman, Russell Smith
Vágó: Dana E. Glauberman

Szereplők: Kate Winslet (Adele), Josh Brolin (Frank), Tobey Maguire (Henry Wheeler), Gattlin Griffith (fiatal Henry Wheeler), Brooke Smith (Evelyn), Alexie Gilmore (Marjorie), Clark Gregg, James Van Der Beek

Bemutató dátuma: 2014. február 6. 
Forgalmazó: UIP-Duna Film
Korhatár: