Az öt órára meghirdetett koncert jelentős csúszással kezdődött – a kezdés idején még mindig hosszú sor kígyózott a jegyekért, ami a fellépők személyét tekintve nem meglepő. A nép- és régizenei, valamint kultúraközvetítő tevékenységéről ismert Kobzos Kiss Tamás és előadótársa, Erdal Şalıkoğlu, az Egri csillagok és a Handzsár a tükörben című regények török nyelvre fordítója, klasszikus török és magyar költeményeket adtak elő a török kultúra legrangosabb budapesti intézményében. 

A két részből álló koncert első felében a huszadik századi költő, Aşık Veysel verseinek feldolgozásait hallhattuk a 2002-es Dostlar beni hatırlasın – Szívetekben őrizzetek című albumról. Ezt Yunus Emrének, a kulturális központ névadójának verseiből álló, szúfi hangvételű válogatása követte Kobzos és Şalıkoğlu Gel Gör Beni Aşk Neyledi – Lásd mit mível a szerelem című lemezéről. Az Újra üzent a kedvesem című, legfrissebb anyagról pedig mind az első, mind pedig a teaszünetet követő második részbe jutott; ez a hangzóanyag Pir Sultan Abdal török alevi költő és Balassi Bálint költeményeit szerepelteti együtt, közös képet festve a 16. századi török és magyar kultúráról. 

A népes hallgatóság számára több dal csenghetett ismerősen, hiszen az előadópáros számos fesztiválon megfordult az együttműködés húsz éve alatt. Az "aşık kultúra", vagyis a húros hangszerrel kísért énekmondás gyakorlata nem idegen a magyar hallgatóság számára, ám mindezt testközelből hallgatni az énekhang mellett szóló, kvintes hangzású szaz kíséretében egészen felemelő, személyes élmény.  

A teltházas, mégis bensőséges hangulatú koncert a két énekmondó párbeszédére, felelgetésére épült. A szerelem hatalmáról, a mindenben jelenlévő Istenről és a hangszer méltatásáról szóló dalokban Kobzos és Şalıkoğlu saját és egymás anyanyelvén szólaltatta meg a költeményeket.

A friss lemez anyagával pedig Balassi versei más színt hoztak az addigi, csupán török érzésvilágot felidéző dalokhoz képest: a Siralmas nékem, az Adj már csendességet vagy az Áldott szép Pünkösdnek szerzemények Pir Sultan Abdal dalai mellett egy számunkra ismerősebb, az "evilági léthez" közelibb művészetet képviseltek.

A Yunus Emre Intézet falai közt az ember úgy érzi, ismerősök közt van. Ezt a koncertet is áthatotta az a fajta családias hangulat, amelyet a két kultúra találkozását lehetővé tevő helyszíneken érzünk.

A koncert egy pontján - először bátortalanul, aztán annál határozottabban - a közönség sorai közt apró dobok hangzottak fel. Aki a zsúfolt teremben a dobolókhoz közelebb ült, néhány vak hallgatót fedezhetett fel, amint kis ütőhangszereiket elővéve, egyesek rosszallása, mások elnéző mosolyai közepette bekapcsolódtak a koncertbe.

Ilyen "zavaró tényezők" esetén az ember nem irigyli az előadókat, ám annál kíváncsibb lesz, hogyan tudják kezelni a váratlan helyzetet. Ráadásul az események hitelessége, kultúraközvetítő szándéka is megméretik az ilyen fordulatokon.

Mint kiderült, a dobolók Kobzos Kiss Tamás régi ismerősei voltak, akik közül a művészek egyet a színpadhoz invitáltak a koncert végére, egy közös műsorszám erejéig.

A közel kétórás műsor, amely hét évszázad török költészetét ölelte fel, legalább annyira jelentett irodalmi, mint zenei élményt: Balassi Bálint költeményei Dursun Ayan fordításában törökül is megszólaltak, a török költők műveit pedig Kobzos Kiss Tamás fordításában hallhattuk. 

Fotók: Végel Dániel