Tragikomédia, ahol azért nevetni is lehet, vagy inkább röhögni / A revizor a Vígben / PRAE.HU

Igaz, Gogol idejében még olyan közrendsértések történtek, mint libák tartása a bírósági előszobákban vagy levélbontogatás a postán, hol a postamester, hol a polgármester óhajának megfelelően. Mit tehettek, nem volt még hekkelés, nem volt még internet. Azonban ismerősnek tűnhet már a helyi kórházban a betegek helyzete, akik "hullanak, mint a legyek". Máris átkerült a sztori a mába, ahol ugyanezeket a figurákat és ugyanezeket a helyzeteket találjuk. Bodó Viktor meg is tette ezt csapatával, a művet újrafordító Morcsányi Gézával, dramaturgjával, Kovács Krisztával és az összes improvizálásra kész színészével együtt.

Egy uszoda halljában vagyunk. Lehetne akár egy kórház lobbija is. Emlékeztet is egy, általában a mindig aktuális vezetőink által favorizált rendelőintézetre, kórházra. Itt zajlanak az események. Nem is hiányzik az eredeti darabból ismert helyszínek sora, hiszen nem győzzük kapkodni a fejünket a szövegek, a poénok és a már-már pantomimszerű, imitt-amott kortárs mozgásszínházat idéző mozgások során.

A kisváros elöljáróságai megkapják a hírt, hamarosan revizor érkezik hozzájuk. Polgármesterük, Anton Szkvoznyik-Dmuhanovszkij (Hegedűs D. Géza) jelenti be ezt láthatóan berezelve már a történések legelején. Rendet kell tenni, vagy legalább is mutatni – iratokat megsemmisíteni, aktákat kivonni a forgalomból. Gyorsan összetart a helyi elit, postamestertől kórházigazgatóig, takarítónőtől bírósági elöljáróig. De hamarosan látható, hogy ez az összetartás is lecserélhető, átalakítható mindig a pillanatnyi érdek szerint. Az otthonkás takarítónőként ábrázolt hivatali alkalmazottba például mindenki belerúghat (ő az egyetlen nő a polgármester családtagjait nem számítva!). Adott pillanatban még szexuális szolgáltatásait is igénybe veszik, ugyanakkor neve-sincs anti-hősnőként csak asszonynéven szólítják. Ha megszólítják egyáltalán. Inkább csak taszítanak rajta egyet. Olyan ő, mint aki mindig útban áll. Gonda Kata zseniálisan hozza a figurát.

Akkor vegyük előre Gogol nőalakjait. A feleség és a lányok egyfajta rivalizálásban állnak egymással. Ők hozzák a nőt, akik megküzdenek a férfiért, akik kipakolják bájaikat, és ők hozzák a színeket az amúgy neonfehér-szürkés fénnyel kitalált világba. Nagyon jó kettős-hármas ez. A még mindig jó nő anya szerepében Járó Zsuzsa, a lányokéban (Marja és Varja) Rainer Micsinyei Nóra és Koblicska Lőte látható.

Nem kell sokáig várnunk, hogy a kisváros gyanúja Ivan Hlesztakovra (Lengyel Tamás) terelődjön. Előhívjuk fantáziánkban azt, amitől rettegünk ugye. Így aztán a kártyás-bulis fővárosi fiatalember perceken belül jó alanynak mutatkozik. Minden pénzét elvesztette, neki tehát jól jön a hirtelen ölébe pottyant, meg nem szolgált pozíció. Ő lesz a revizor. Őt nézik annak. Kiválóan magáévá is teszi a rá kiszemelt szerepkört. Tárgyal, intézményeket látogat, elfogad, követel, kihasznál – és mindent megtesz, amit egy kiváltságos helyzetben lévő megtehet, és meg is tesz úgy általában is. Ha nem is mindig és ha nem is mindenki.

A postamester azonban most is jól dolgozik, felbontja Hlesztakov levelét. Ebben aztán mindannyian megkapják a magukét. Szembesülnek egy külső szemlélő kritikájával úgy, ahogy azzal szemtől szembe senki nem találkozik. Az amúgy vélhetően egymásról is "jó véleménnyel" bíró elöljárók jót röhöghetnek egymáson. De mindenki sorra kerül. "Mit röhögtök? Magatokon röhögtök!" – szólt a polgármester az eredeti darabban és most itt is.

A lelepleződés közel egy időben történik a valós revizor jelentkezésével, aki üzen, hogy hol fogadja az urakat. A Vígszínházban arctalanul, fekete harisnyával a fején jelenik meg. Feketébe öltözve áll ki, és csak három színt mutat fel egymás után. Piros, fehér, zöld. Megérkeztünk a mába, a jelenbe.

A Vígszínház és a Szputnyik társulata remek előadást hozott létre, mindenki kiválóan hozza karakterét. Bodó hagyta játszani színészeit, bár az ötleteket láthatóan alaposan és közösen dolgozták ki. Hegedűs D. Géza a csúcson hozza a polgármestert. Kiváló hatalomhoz ragaszkodó reszketegségében, és akkor is, amikor vált, és megint ő az, aki helyzetben van. Ő az, akinek össze kell rántania, a kakiból is ki kell húznia csapatát. Meg is teszi.

Ki kell emelnünk még Hegymegi Máté munkáját, neki köszönhető a mozgások betanítása. Jó ritmus, kiváló zenék, díszlet és jelmezek egységben teremtik meg a közeget az igazi komédiához. És igen, igaz, magunkon röhögünk.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor
"Maiasított, magyarosított tragikomédia fifti-fiftiben, két részben, okosba"

Fordító: Morcsányi Géza

Anton Szkvoznyik-Dmuhanovszkij, polgármester: Hegedűs D. Géza
Anna, a felesége: Járó Zsuzsa
Marja, a lánya:Rainer Micsinyei
Varja, a lánya: Koblicska Lőte
Ivan Hlesztakov, tisztviselő: Lengyel Tamás
Avrodovorototyosz Ljapkin-Tyapkin, bíró: Hevér Gábor
Genyadij Seftcsikov, a szociális intézmények gondnoka: Kerekes József
Hloporopov Oktonovszkij, iskolaigazgató: Józan László
Pjotr Ivanovics Dobcsinszkij, helyi ingatlanos: Molnár Áron
Pjotr Ivanovics Bobcsinszkij helyi ingatlanos: Szabó Zoltán m. v.
Ivan Spekin, postamester: Lajos András
Az összes szolga: Géczi Zoltán
A polgármesteri hivatal alkalmazottja: Gonda Kata e. h.
Uszodaigazgató: Karácsonyi Zoltán
Szvisztunov, rendőr: Fábián Szabolcs e. h.
Pugovicin, rendőr: Mózes András e. h.

A hangfelvételen közreműködött: Bartek Zsolt, Matkó Tamás, Miskolczi Márk, Nevelő János, Szilágyi Attila, Tóth Csaba, Urbán Marcell

Díszlet: Balázs Juli
Jelmez: Nagy Fruzsina
Zeneszerző: Klaus Von Heydenaber
Zenekarvezető: Matkó Tamás
Mozgás: Hegymegi Máté
Dramaturg: Kovács Krisztina, Róbert Júlia
Fénytervező: Bányai Tamás
Hang: Keresztes Gábor, Hunyadi Alex
Szcenika: Krisztiáni István
A rendező munkatársa: Pintér Beáta

Rendező: Bodó Viktor

Bemutató: 2014. január 8.
Vígszínház

A Vígszínház és a Szputnyik Hajózási Társaság közös produkciója

Fotó: www. port.hu / Dömölky Dániel

színház

Szerzők

További írások a rovatból

Más művészeti ágakról