színház
2014. 01. 14.
Women-show by Jelinek
Jelinek a Vígben
Elfriede Jelinek darabjait játszani lakhelyén, Németországban presztízs; szülőföldjén, Ausztriában rizikó; a provincián, Magyarországon bátorság. A Jelinek-darabok magyar bemutatása egyetlen alkotógárdához köthető: Zsótér Sándor és női kara most, az Örkény Színház-beli Mi történt, miután Nóra... után másodszorra próbálkozik e szerzővel, ezúttal a Vígszínház Házi Színpadán a Téli utazással.
Jelinek Wilhelm Müller és Franz Schubert által ihletve írja meg saját Téli utazás verzióját, egy tulajdonképpen nyolc monológból álló szöveget, a szereplők különösebb megnevezése nélkül. A Házi Színpadon látható monológok nagy része női történet: szerelemről, szeretetről, anyához való viszonyról, egy menyasszonyról és a gyerekként elrabolt Natascha Kampuschról szólnak. Megjegyzem, hogy én eddig két német Téli utazás-előadást láttam – a müncheni, Johan Simons-rendezte ősbemutatót, és a bécsi bemutatót Stefan Bachmann rendezésében –, és nekem eddig nem esett le, hogy az egyik szöveg Kampuschról szól, a Vígszínházban viszont Zsótér egy könnyed gesztussal egyből érthetővé teszi ezt.
Ez a három Téli utazás-előadás rávilágított arra, hogy Jelinek szövege a színészi mesterség mércéje. Az ember azt gondolná, hogy ehhez a szöveghalmazhoz egy színész nem igazán tud mit hozzáadni, hiszen a rendezők sem nagyon tudnak vele mit kezdeni, általában valami jelzésszerű díszletben daráltatják színészeikkel a filozofikus szövegeket. De ez korántsem így van. Egy jó színész a Téli utazás szövegeinek nagyon sok rétegét tudja megmutatni. Így itt a hangsúly a jó színészen van.
A bécsi előadásban az egyik szövegrészt hangjátékszerűen dolgozták fel, az maga volt az unalmak unalma, egyszerűen nem lehetett koncentrálni se a szövegre, se az előadásmódra. De a német színházban olyannyira kedvelt naturális szövegmondás sem teszi élményszerűvé Jelinek darabját, maximum rávilágít arra, hogy egy zseniális szöveggel és egy azzal nem sok mindent kezdeni tudó színésszel (és rendezővel) van dolgunk. Számomra eddig két átütő erejű színész-szöveg találkozás volt a Téli utazás kapcsán: az egyik Hildegard Schmal a müncheni rendezésben, a másik pedig a bécsi Rudolf Melichar, aki a budapesti előadásból sajnos kimaradt, egy elmegyógyintézetbe zárt apa monológját adta elő – a 85 éves színész és a jelineki szöveg megrázó találkozásaként.
Ebbe a sorba illik Börcsök Enikő, aki one-women show-t csinál az előadás nagy részében, fantasztikus színészi teljesítményt nyújtva. Ezt az egyáltalán nem könnyű szöveget remekül magáévá tudta tenni, és könnyedén át tudja adni, így könnyebben érthetővé, és sokrétűbbé válik. Ha az ember képes figyelni, akkor e két világ, e két nő (Jelinek és Börcsök) találkozásából csodálatos élményeket kaphat. Börcsök átfolyatja magán a monológot, megemészti, és így tárja elénk. Minden félmondatot átjár a személyisége. Börcsök lénye és Jelinek szövege vibráló találkozás – az utóbbi évek legnagyobb színészi teljesítménye.
Börcsök a színjátszás legalapvetőbb élményét adja a nézőknek: a játszást. Játszva adja át Jelinek (nyelvi és gondolati) játékoktól sem mentes, filozofikus szövegét. Ahogy Jelinek az íróasztal mögött, Börcsök úgy a szemünk előtt, a színpadon játszik a mondatokkal. Szép nőként illegeti magát abroncsos piros szoknyájában, szemében végtelen gyermeki huncutsággal és elevenséggel, aminek segítségével lazán pöcögteti Jelinek mondatait humorral, intelligenciával, iróniával – mindezt végiggondoltan és rendkívül pontosan. Általa a Házi Színpad valóban játéktérré változik, melyet ezentúl joggal nevezhetnék Börcsök Enikő Játszótérnek is, hiszen van itt minden: mászóka, hinta, Barbie-baba, mesekönyv, kakukkos óra. A színpad egy kortalan nő magányos játszótere. Ahogyan Jelinek magányos a szövegeiben, Börcsök úgy magányos a színpadon. Zsótér nem engedi érintkezni színészeit. Jelineket nem párbeszédesítette, meghagyta a monológokat, maximum egy-egy megjegyzés, hozzászólás van.
Venczel Vera is képes ugyanerre: megfiatalodva, ruhájával kislányként babrálva, szemében cinkossággal, szégyennel mondja a legösszetettebb és legkomplikáltabb szöveget, Jelinek kedvenc témájáról: a nő (jelenleg menyasszony) és a tőke kapcsolatáról. Nem könnyű mindvégig figyelni, a végén már mindenből és mindenkiből menyasszony lesz a színpadon, Venczel Vera arcát nézni mégis nagy élmény – a szeme csillogását, a huncut mosolyra húzódó szája sarkát, melyben egyszerre van büszkeség, lenézés és valami női nagyvonalúság. Az elhangzó szöveg és a színpadi gesztusok nagyon finom viszonya kiad egy új értelmezési réteget, ami mindegy, hogy Zsótéré, vagy a színészeké, a lényeg, hogy egy nagyszerű közös munka eredménye.
Vitathatatlanul nagyon nehéz feladat Jelinek darabjait színpadra vinni, ám a Vígszínházban egy rendkívüli előadás született, fantasztikus színészi teljesítményekkel, melyekhez kellett Jelinek összetett szövege és Zsótér Sándor színészekre gyakorolt hatása. Azt hiszem, mást nem is kívánhatunk a magyar színjátszásnak, mint ezt: még több Jelineket, még több Zsótért, még több Börcsököt!
Elfriede Jelinek: Téli utazás
Fordította: Ungár Júlia
Játsszák:
Börcösk Enikő
Venczel Vera
Bach Kata e.h.
Fehér Balázs Benő e.h.
Szabó Erika e.h.
Díszlet: Ambrus Mária
Jelmez: Benedek Mari
Zene: Tallér Zsófia
Dramaturg: Ungár Júlia
A rendező munkatársa: Egyed Mónika
Rendező: Zsótér Sándor
Bemutató: 2014. január 5.
Vígszínház – Házi Színpad
Fotó: port.hu, Puskel Zsolt
Ez a három Téli utazás-előadás rávilágított arra, hogy Jelinek szövege a színészi mesterség mércéje. Az ember azt gondolná, hogy ehhez a szöveghalmazhoz egy színész nem igazán tud mit hozzáadni, hiszen a rendezők sem nagyon tudnak vele mit kezdeni, általában valami jelzésszerű díszletben daráltatják színészeikkel a filozofikus szövegeket. De ez korántsem így van. Egy jó színész a Téli utazás szövegeinek nagyon sok rétegét tudja megmutatni. Így itt a hangsúly a jó színészen van.
A bécsi előadásban az egyik szövegrészt hangjátékszerűen dolgozták fel, az maga volt az unalmak unalma, egyszerűen nem lehetett koncentrálni se a szövegre, se az előadásmódra. De a német színházban olyannyira kedvelt naturális szövegmondás sem teszi élményszerűvé Jelinek darabját, maximum rávilágít arra, hogy egy zseniális szöveggel és egy azzal nem sok mindent kezdeni tudó színésszel (és rendezővel) van dolgunk. Számomra eddig két átütő erejű színész-szöveg találkozás volt a Téli utazás kapcsán: az egyik Hildegard Schmal a müncheni rendezésben, a másik pedig a bécsi Rudolf Melichar, aki a budapesti előadásból sajnos kimaradt, egy elmegyógyintézetbe zárt apa monológját adta elő – a 85 éves színész és a jelineki szöveg megrázó találkozásaként.
Ebbe a sorba illik Börcsök Enikő, aki one-women show-t csinál az előadás nagy részében, fantasztikus színészi teljesítményt nyújtva. Ezt az egyáltalán nem könnyű szöveget remekül magáévá tudta tenni, és könnyedén át tudja adni, így könnyebben érthetővé, és sokrétűbbé válik. Ha az ember képes figyelni, akkor e két világ, e két nő (Jelinek és Börcsök) találkozásából csodálatos élményeket kaphat. Börcsök átfolyatja magán a monológot, megemészti, és így tárja elénk. Minden félmondatot átjár a személyisége. Börcsök lénye és Jelinek szövege vibráló találkozás – az utóbbi évek legnagyobb színészi teljesítménye.
Börcsök a színjátszás legalapvetőbb élményét adja a nézőknek: a játszást. Játszva adja át Jelinek (nyelvi és gondolati) játékoktól sem mentes, filozofikus szövegét. Ahogy Jelinek az íróasztal mögött, Börcsök úgy a szemünk előtt, a színpadon játszik a mondatokkal. Szép nőként illegeti magát abroncsos piros szoknyájában, szemében végtelen gyermeki huncutsággal és elevenséggel, aminek segítségével lazán pöcögteti Jelinek mondatait humorral, intelligenciával, iróniával – mindezt végiggondoltan és rendkívül pontosan. Általa a Házi Színpad valóban játéktérré változik, melyet ezentúl joggal nevezhetnék Börcsök Enikő Játszótérnek is, hiszen van itt minden: mászóka, hinta, Barbie-baba, mesekönyv, kakukkos óra. A színpad egy kortalan nő magányos játszótere. Ahogyan Jelinek magányos a szövegeiben, Börcsök úgy magányos a színpadon. Zsótér nem engedi érintkezni színészeit. Jelineket nem párbeszédesítette, meghagyta a monológokat, maximum egy-egy megjegyzés, hozzászólás van.
Venczel Vera is képes ugyanerre: megfiatalodva, ruhájával kislányként babrálva, szemében cinkossággal, szégyennel mondja a legösszetettebb és legkomplikáltabb szöveget, Jelinek kedvenc témájáról: a nő (jelenleg menyasszony) és a tőke kapcsolatáról. Nem könnyű mindvégig figyelni, a végén már mindenből és mindenkiből menyasszony lesz a színpadon, Venczel Vera arcát nézni mégis nagy élmény – a szeme csillogását, a huncut mosolyra húzódó szája sarkát, melyben egyszerre van büszkeség, lenézés és valami női nagyvonalúság. Az elhangzó szöveg és a színpadi gesztusok nagyon finom viszonya kiad egy új értelmezési réteget, ami mindegy, hogy Zsótéré, vagy a színészeké, a lényeg, hogy egy nagyszerű közös munka eredménye.
Vitathatatlanul nagyon nehéz feladat Jelinek darabjait színpadra vinni, ám a Vígszínházban egy rendkívüli előadás született, fantasztikus színészi teljesítményekkel, melyekhez kellett Jelinek összetett szövege és Zsótér Sándor színészekre gyakorolt hatása. Azt hiszem, mást nem is kívánhatunk a magyar színjátszásnak, mint ezt: még több Jelineket, még több Zsótért, még több Börcsököt!
Elfriede Jelinek: Téli utazás
Fordította: Ungár Júlia
Játsszák:
Börcösk Enikő
Venczel Vera
Bach Kata e.h.
Fehér Balázs Benő e.h.
Szabó Erika e.h.
Díszlet: Ambrus Mária
Jelmez: Benedek Mari
Zene: Tallér Zsófia
Dramaturg: Ungár Júlia
A rendező munkatársa: Egyed Mónika
Rendező: Zsótér Sándor
Bemutató: 2014. január 5.
Vígszínház – Házi Színpad
Fotó: port.hu, Puskel Zsolt
Szerzők
-- Boronkay Soma --
További írások a rovatból
Más művészeti ágakról
irodalom
Tudósítás a "Szaporodnak a jelek" című Esterházy-konferencia első napjáról
