Interaktív játékokkal lepte meg a közönséget és a meghívott szerzőt Péntek Klára, a Széchenyi István Gimnázium pedagógusa. A moderátor nem csak a közönséget vonta be; Parti Nagynak is képrejtvényekből kellett kitalálnia alteregói (például Sárbogárdi Jolán) nevét. A különféle feladatok között az egyik maradandó, tárgyi emléket is hagyott: oklevelet vettek át azok, akik Parti Nagy parafrázisokból rájöttek a felolvasott idézetek forrásaira.

A pedagógus kérdésére Parti Nagy elmondta, hogy ezek az átvételek és átiratok nem a szerzők iránti tiszteletet jelzik, hanem ezek révén a mindannyiunk fejében meglévő közös társadalmi memóriából építkezik – reklámszlogenektől a kötelező memoriterekig – felvetve azt a kérdést, hogy a hogyan működik egyénileg és közösségi szinten az emlékezés és a felejtés.



Parti Nagy munkásságát rövid PPT bemutatóval foglalta össze a vendéglátó, képekkel illusztrálta a megjelent köteteket, és egy kimerítő listát is láttunk a szerző eddig elnyert díjaiból, amelyeknek a szerző nem tulajdonít különösebb jelentőséget, azonban halkan megjegyezte, hogy ha kevesebb volna belőlük, árnyaltabban fogalmazna.

Péntek Klára az életúttal kapcsolatban a nagyanyai vezetéknév felvételéről, a középiskolai- és egyetemi évekről, írói indulásáról kérdezte a szerzőt. A rövidre zárt válaszokból azt tudta meg a közönség, hogy Nagy Lajosból már volt elég az irodalomtörténetben, a középiskolában nem gyakran partizott, valamint akkor még égő volt hülyének lenni, és a Jelenkort tartja az írói pályafutásában az első meghatározó állomásnak.

Kortárs írót a padba!

A művekből a Bartók Színház két színésze, Polgár Lilla és Farkas Erik olvasott föl. A Löncsölő kislányt (Grafitnesz) például az eredetei dallamra énekelve-szavalva adták elő. A szerző pedig Fülkefor és vidékéből mutatott be néhány darabot a népes – és természetesen nem csak diákokból álló – közönségnek.

A szép számmal megjelent új olvasóknak mindenekelőtt A fagyott kutya lábát ajánlotta, másodjára A test angyalát – hogy szórakozzanak is egy kicsit. A dilettáns nyelvteremtés hagyománya a szerkesztői munka tapasztalataiból ered. A dilettáns írások egy idő után részvétet váltottak ki Parti Nagyból a szerzők iránt, akik egész életükben valami értelmetlent csináltak. Majd hozzátette, hogy szerencsére emiatt már nem kell aggódni, hiszen manapság bármi megjelenhet. Mindenesetre amilyen bonyolult feladat a dilettantizmus eljátszása, annyira hatásos az eredménye. Ezt az est folyamán felolvasott részleteket kísérő nevetés és a taps is egyértelművé tette, amikor például Sárbogárdi Jolántól hallottunk szövegrészletet.



Szó esett Parti Nagy gátlástalan, vicces és attraktív nyelvéről. A szerző úgy nyilatkozott, a halandzsa is nyelv, csak rosszak a referenciái (lásd: politika). Mint kiderült, a megszólíthatatlanságig sötétebben látja a világot, mint például a ’80-as években, annyira, hogy véleménye szerint a nyelv elévült ennek a kifejezésére. Talán Tar Sándornak lehetne nyelve hozzá. Ennek ellenére nem félti az irodalmat, hiszen az irodalmi közélet folyton változik, és az irodalom mindig átmenti az értékeit. Parti Nagy még nem tudja, melyik vázlata növi ki magát következő megjelenéséig, de az biztos, hogy egy új kötetével régi és új olvasói a könyvhéten találkozhatnak majd.