Az Örkény Színház új bemutatójának már a szórólapjáról is értesülhetünk a tényről, itt "Molière úr után, helyett és valahol neki is" szól az előadás. Mai sztori, vagy inkább mindenkorra érvényes sztori mai szöveggel. Igazi mohácsis alkotás ez az előadás – bár követi az eredeti vázlatot, szinopszisnak használja azt. A Mohácsi testvérek újraírták a darabot, így valami nagyon más született itt. (Pár éve Pécsett már színre állították A képzelt beteg újraírt változatát Mohácsiék.)

Molière szerette és hatott is rá a dél-európai színjátszás, a latin, a spanyol, az olasz commedia dell’artés  komédiázás. Itt most a harsány, térdcsapkodós, imitt-amott ordenáré humor helyett egy egészen új, kifinomult, szövegcentrikus, odafigyelős előadásban van részünk. A szövegkönyv, a fordulatok, a patikamérlegen kiporciózott sorozatos komikus helyzetek nagyon pontos felkészülést igényelhettek. Minden szigorúan az előző mozdulatra, az előző poénra vagy a másik szereplő korábbi csetlés-botlására épül. Olyan ez, mint egy jól megkomponált puzzle, melynek a kis darabkáiban, részleteiben is ott rejlenek a még kisebb részek.

Ilyen Gálffi László játéka is. Zseniális. Tudtuk róla, de jó újralátni. Megérdemelne egy külön "megtekintést", amikor csak és kizárólag őt nézné az ember akkor is, amikor a színpadon nagyjából mindig több területen folynak az események. Gálffi egyébként  szinte végig a színen van, játszik, "jelen van". Úgy figyel oda minden kis gesztusára, rebbenő kézmozdulatára, legapróbb mimikájára is, mint egy filmfelvételen, akkor is, ha nem ő áll az események fókuszában. Ő Argan, a képzelt beteg, ő az apa, a férj, a báty. A köré álmodott világban a messzeföldről ide szállított pillangók a túlvilági létezés testet öltött kis szimbólumai. Humor ide vagy oda, érdemes eltöprengenünk a kérdésfelvetésen: senki nem tudja, mi vár rá ott, ahová a kaszás (kasza nélkül is akár) elkíséri.

Így is indul a darab Re Noire (Debreczeny Csaba), úgy is mint a sötétség képviselője, eljön címszereplőnkért – ezúttal még tévedésből. Komputerében zavar támadt, vagy inkább Re Noire nem vette fel szemüvegét, mellé nyúlt. Innen a korai, az idő előtti érkezés. De aminek el kell érkeznie, az el is jön előbb-utóbb. Argan, a képzelt beteg eddig is ennek megfelelően élt, figyelve, szinte várva-rettegve-előhívva a fekete köpenyes eljövetelét. Nem is a hipochondria itt a hangsúlyos. Jóval fontosabb, hogy vajon, mi jön az élet után...
Addig is azonban találkozhatunk a mai gyógyító módszerek, piócarátétek és más pakolások, ráolvasások módszereivel. A család is csak a magáét fújja, élén Béline-nel, Argan második feleségével (Für Anikó játssza remekül), aki csak az örökösödési papírt rántja elő minduntalan dekoltázsából. A lányok pedig, bár szeretik apjukat, éppen családalapítással, legalábbis valami arra emlékeztető üggyel vannak inkább elfoglalva.  A szemrevaló Mimolette  szerepében Trokán Nóra virtuóz módon hozza a gyaloggaloppos-gallamiklósos abszurdot. Béralde (Znamenák István), Argan öccse is, még aktív férfiként épp az okos-csinos szolgálólánnyal, Toinette-tel (Szandtner Anna) cicázik. Remek fanyar humorérzékkel megáldott, jó duó.

Díszlet és jelmezek kitűnő összhangban hozzák a fekete-szürke világot. Kivételt képeznek ez alól a színes pillangók, melyek preparált vagy élő állapotban a falakon és a vitrinekben sorakoznak, repkednek. Ja, és ott van az egyik akváriumban egy óriás bábszerű valami. A képződményből, bár senki nem hitt benne, mégis egy adott pillanatban kiszabadul egy óriás pre-pillangó, és táncol. Ő a költészet maga... De ahogy a műsorfüzetben olvashatjuk a jó öreg buddhista mondást:  "Amit a hernyó a végnek lát, az a pillangónak a kezdet." Itt  még az is lehet, Argan kerül másik testbe, ő lesz az új pillangó. A szórólapon a Rochard-tesztek mintája szerinti lepke formájú tintafoltos pacában is ott van jól kivehetően a halál. (Eldöntöttem, nem írom le... de mégis kicsusszant). Szóval ott van, de mielőtt értünk jön, legalább jól szórakozunk egy igazán tartalmas esten az Örkényben.

Játsszunk el a gondolattal, hogy idő nincs is, és Molière valahol ott ül a széksorokban – imádná az előadást! Talán mondaná is: "Ez a darab valahonnan ismerős nekem."
 
Molière: A képzelt beteg
 
Argan, képzelt beteg: Gálffi László
Béline: Für Anikó
Mimolette: Trokán Nóra m. v.
Rouelle: Bíró Kriszta
Béralde: Znamenák István
Cléante Coulom­miers: Polgár Csaba
D’Auveregne, orvos: Vajda Milán
Dr. Thomas D’Auveregne, a fia: Gyabronka József m. v.
Dr. Boursin, Epres Attila
Dr. Livarot, orvos: Máthé Zsolt
Toinette: Szandtner Anna
Re Noire: Debreczeny Csaba

Zenészek: Kovács Márton, Rozs Tamás, Benkő Róbert

Valamint:
Csire Zoltán, Gáliczki László, Schmidt Eszter, Sziládi Hajna
 
Díszlet: Fodor Viola
Jelmez: Remete Krisztina
Zene: Kovács Márton
 
Rendező: Mohácsi János
 
Bemutató: 2013. december 21.
Örkény István Színház 
 
Fotó: Gordon Eszter