Szenzáció – A Sensational cím eredetileg sötétebb tónusú, keményebb hangvételű történetek közlésére volt hivatott. Az első 22 szám még Marvel Knights címen jelent meg (itthon ebből az első 12 részt a háromkötetes Marvel Könyvek: Pókemberben, a 19–22. részt pedig a kétkötetes Pókember: A Másikban olvashattuk), a 23. szám megjelenésekor azonban átnevezték, az írói teendőket pedig Roberto Aguirre-Sacasára bízták. Az új író erősen indított a Vadállattal, majd kénytelen volt becsatlakozni a fősodorba, és a továbbiakban azzal foglalkozni, hogy Pókember környezete miként reagál a címszereplő polgárháborúban betöltött szerepére.
Ez pedig összehasonlíthatatlanul gyengébben sikerül Sacasának, aki továbbra is a klasszikus vagy éppen régen elfeledett ellenségekkel dolgozik. Ezúttal a Kaméleon boronál össze egy szupergonosz csapatot, akik nemcsak a főhős, hanem a szerettei életére is törnek. Az egésszel az a legnagyobb gond – amellett, hogy a komorabb hangulatról lényegében teljesen megfeledkeztek –, hogy a krimi vonal ezúttal fele olyan izgalmas sincs, mint mondjuk a Vadállatban. Egyrészt végig be vagyunk avatva, másrészt összecsapottak a motivációk, és ezen még az egyébként továbbra is igényes narráció sem segít. A legtöbb ellenség "csak mert" alapon ugrik neki Peternek, de az Olvasztár és Liz Allen indíttatása is kifejezetten gyenge lábakon áll, ők ennél sokkal lelkiismeretesebb karakterek – de legalább a Kaméleonnak jut elég panel a jellemábrázolásra.
Sacasa töréneteinek másik aspektusa már nem a gonoszokról, hanem a rokonokról és barátokról szól. Sacasa kapta a feladatot, hogy foglalkozzon kicsit Mary Jane, May és Felicia szerepével, amit tisztességesen el is végez. MJ élete kifejezetten következetes irányt vesz (nem kap szerepeket, mert mindenki fél, hogy a férje egyik ellensége rátámad), miközben egy rövid időre az elbizonytalanodás is megkörnyékezi, May pedig továbbra is az egyik legjópofább karakter, amióta tisztában van Peter kettős életével. A feleség és az anyuka szerep, ha kissé talán hatásvadász módon is, de kellőképpen körül van járva, az exbarátnő, Felicia egyrészese pedig ugyan csak a Polgárháború 2. kötetében kapott helyet, de tematikailag az is ide tartozik.

Barátságos és közkedvelt – Peter David (Jean DeWolff halála, Amazon) saját sorozata alapjáraton véve a könnyedebb hangvételt hivatott megütni, karikaturisztikus rajzokkal. Az első négy rész nálunk is megjelent a már említett Pókember: A másik című kétkötetesben (ez egy 12 részes crossover, amibe mindegyik akkori Pók-cím bekapcsolódott), majd az 5–10. számok kimaradtak (ezek még a polgárháború előtt játszódtak, a Vadállattal közel párhuzamosan), most pedig itt vannak a 11–16. számok is.
A feladat ugyanaz, csak amíg Sacasa a női mellékszereplőket kapta meg, addig Peter David a Hírharsonára és az iskolai közegre fókuszál – jóval nagyobb sikerrel. Kifinomultabb érzékkel nyúl a karakterekhez, mint Sacasa, miközben folytatja azt a jó szokását is, hogy korábban elvarratlan szálakat visz tovább. Egyrészt ott van Peter volt barátnőjének a visszatérése, aki egy botránykönyvben számol be a Pókemberrel való közös életéről, amit aztán az író természetesen ügyesen tovább árnyal, és ezzel olyan témákba tenyerel bele, mint a szenzációhajhászás vagy a szociális kiszolgáltatottság – mindezt szájbarágás nélkül. Másrészt ott van a Pókember: A Másik tán egyetlen elvarratlan cselekményszála, az új iskolanővér személyében, aki sötét titkokat rejteget, de ezeknek a felfedését Peter David meghagyja későbbre, most még csak felvezeti őket (ahogy egyébként is szokta). Szóba kerül Peter volt és jelenlegi munkatársainak (Flash, Betty) reakciója, illetve a Marvel Könyvek: Pókember után a Keselyű karaktere is újabb tónussal gazdagodik. Végül pedig a Fekete Macskás különszám utolsó cliffhangere is itt folytatódik, végre megtudjuk mihez kezdett a teleportáló Klum az eddig halottnak hitt Mysterio kosztümjével, miközben a háttérben egy újabb cselszövés kezd körvonalazódni.
Hogy kik a Mysterio(k), a Keselyű vagy éppen Arrow megbízói, azt még nem tudhatjuk, mint ahogy azt sem, hogy a Vadállatban már felbukkant Madame Neccnek milyen szerep jut majd a közeljövőben, ezekre azonban minden bizonnyal – vagy inkább remélhetőleg – megkapjuk a választ a következő nagy történetciklusban (Újra feketében), aminek az első része már olvasható is a 12. számban. Miután a Hihetetlen Pókember 3. számában lelőtték May nénit, és most a Sensational, illetve a Friendly Neighborhood is utolérte ezt az eseményt, már egymással párhuzamosan követhetjük az összes Pókember-sorozatot!

Lábjegyzet: a képregények mellett a füzetekben hasznos kis összeállítások is helyet kaptak, amelye  a teljesség igényével a következők: Pókember képregények értéke; más országok Pókemberei; jelentősebb Pókember történetek; különleges Pókember-borítók; Pókember címek megjelenési sorrendje.


A Hihetetlen Pókember #7–11 (2013)
Írta: Roberto Aguirre-Sacasa & Peter David
Rajzolta: Angel Medina, Sean Chen, Todd Nauck & Scott Eaton
The Sensational Spider-Man #29–33 (2007)
The Friendly Neighborhood Spider-Man #11–16 (2007)