PRAE.HU: Összefoglalnátok, mi történt veletek a legutóbbi beszélgetésünk óta, és milyen érzésekkel nyúltatok legújabb témátokhoz? Voltak-e különösen jó vagy rossz élményeitek? Változott-e az ars poeticátok vagy vélekedésetek magáról a művészetről?

Antony: Nos, mikor a remixet csináltuk, otthagytam a munkámat, hogy szabadúszóként dolgozzak, és több időm legyen a zenére. Szóval elkezdtünk dolgozni az új lemezen, több időt töltöttünk egymás számainak kidolgozásával, mint valaha, és nagyjából fél év alatt befejeztük. Már egy ideje dolgoztunk néhány anyagon, de miután otthagytam a munkámat, történt egyfajta mentális újjáalakulás velem a tekintetben, ahogy megközelítem a zenét. Szóval mindketten folyamatosan alakítottuk a hozzáállásunkat, és ennek az eredménye a Plans Drawn In Pencil.

Robin: Véletlenül mindketten eltávolodtunk attól, amiért eredetileg elkezdtük az ISAN-t. Sosem vitattuk meg ezt, de most mind a ketten olyan ügyekkel foglalkoztunk, amelyek nem különösebben érdekelték a másikat, így muszáj volt leülnünk (életünkben először!), hogy megbeszéljük a dolgokat azért, hogy emlékeztessük magunkat arra, mit is akarunk igazából. Azóta minden jobb, mint korábban.


PRAE.HU: Milyen volt a Shanghai koncert?

Antony: Király volt! Egy múzeumban játszottunk, ahol workshopot tartottunk arról, hogyan készíthető olyan zene, mint az ISAN. Kicsit fura volt, de szórakoztató is. Játszottunk egy helyi bárban, és nagyszerű volt találkozni a kínai elektronikus szcéna élvonalával, valamint néhány ott élő barátunkkal.

Robin: Elragadó hely, túl sok minden van ott, hogy pár nap alatt be tudd fogadni. Még a madarak is mások a parkban.


PRAE.HU: Mielőtt elkezdtük ezt az interjút, azt mondtátok, örömet okoz, hogy látom, különbözik az új album az előzőktől. Hogyan jellemeznétek ezt a különbséget?


Antony: Egyszerűen a – már említett – mentális megújulás miatt másmilyennek érezzük. Olyan, mintha letértünk volna arról az útról, amit más helyzetekben követtünk. Megpróbáltunk – megint – egyenként koncentrálni a hangzásokra, és arra, hogyan szélesíthetnénk ki a kellemes hangok határát.

Robin: Valamiért mélyebbre ástunk, mégpedig a hangzásvilágunk sötétebb oldalán. Gyakran előfordul velünk, hogy létrehozunk valamit, amiről azt gondoljuk, hogy radikális elmozdulás, de úgy tűnik, hogy senki sem veszi észre – szóval nagyon elégedettek vagyunk, hogy ezúttal sikerült valamilyen benyomást keltenünk. ;-)


PRAE.HU: Beszéljetek az album címéről! Valójában mit értetek „tervek” alatt, melyeket ceruzával rajzoltatok meg? Ugyanis a minimalizmus az elektronikus zenében egy teljesen relatív dolog.


Antony: Ezt inkább Robin mondja el!

Robin: Amikor bedobtuk mint címötletet, nem volt nagy jelentősége. Ez csak egy frázis volt, amit valahonnan vettem. Ahogy múlt az idő és összekapcsolódott az albummal a fejünkben, már jelentőséget kapott. Szerintem a kollaboratív megközelítésre utal leginkább, amit az album készítésekor felvállaltunk. Az utolsó, mastering-fázisig sokkal alakíthatóbbak voltak a számok, és kevésbé permanensek. Rengeteg skiccet csináltunk ekkor.


PRAE.HU: Antony, miért volt fura a workshop, és milyen volt a prezentáció?:)


Antony: Talán, mert szokatlan volt a helyzet. Mivel a fellépésünk egy kormányhoz tartozó múzeumban volt, muszáj volt megtartanunk a workshopot, hogy elmagyarázzuk, hogyan csinálunk zenét. Másképpen a hatóságok leállítottak volna minket, amikor játszunk, mert túl kísérletezőek vagyunk! Nem érezzük úgy, mintha „forradalmi zenét” játszanánk, szóval fura volt. A workshop azért szórakoztató volt, ahogy véletlenszerűen alakított zenét írtunk egy szoftver segítségével, amit később élő produkcióvá alakítottunk. Az is nagyon vicces volt, hogy olyan fordítóval dolgoztunk, akinek fogalma sem volt arról, hogy mi a szintetizátor olyankor, amikor kizárólag programokkal dolgozunk. ;-)


PRAE.HU: Említettétek a kellemes hangokat. Glitch-eket és fura zajokat hallok a lemezen (habár mindnek 'handled with care' hangulata van), és nem zavarnak. Mit gondoltok, mik a legfontosabb elvek egy hang kellemessé tételekor?


Robin: Úgy vélem, hogy – mint mindenhol – a különbség a kellemes és a nem kellemes hangok között szubjektív. Mindig is hatottak ránk az olyan együttesek, mint a My Bloody Valentine, ők képesek voltak létrehozni a szépséget a legerőszakosabb hangzásokból is, de mi féltünk ennyire beleásni magunkat a dologba. Az új albumnak – számunkra – van egy sötétebb hangulata is, de úgy tűnik, hogy neked nagyobb a toleranciaküszöböd, mint nekünk. ;-)

Antony: Szerintem igazad van abban, hogy próbáltunk a trükkös zajokkal óvatosan bánni. Néhány olyan hangzást akartunk felfedezni, ami másmilyen, ami sajátságosabb és nehezebb az ezelőtt létrehozott hangzásoknál, belekeverve ezeket valami olyanba, ami még mindig ISAN, és nem random-wonk-fest. Nem mintha nem értékelnénk a jó random-wonk-fest-et. ;-)


PRAE.HU: Nem túl hosszúak a számok, és ennek is pozitív, valamint skicc-hangulata van. Sok szinuszhang-szintézist hallok a lemezen. Mondjátok, miért szeretitek az ilyen hangokat?


Robin: Mindig is szerettem a szinuszhang-szintézist, mert valóban alapszinten tudod formálni a hangzásokat: a keresztmoduláció minden billentyűn más eredményt ad, és szeretem az előre meg nem jósolható billentyűhangokat. Ez a lehetséges legalapvetőbb hang, ami... szóval azért dolgoznod kell vele egy kicsit, hogy érdekesebb legyen. Szeretem ezt.


PRAE.HU: A lemezetek a következő formátumokban érhető el: bakelit, CD és MP3. Látom, megengedtétek, hogy egy munkátok szabadon letölthető formában is megjelenjen (egy koncertszámotok a Sutemos netlabelnél). Sokan aggódnak, hogy nemsokára eltűnnek a fizikai formátumok, és a kiadványok döntő többsége csak digitális letöltéssel lesz elérhető. Mi a véleményetek erről? Mit gondoltok a formátumokról egyáltalán? Sok művész nem gondol rájuk. Hadd idézek egy interjút Sean Booth-al az Autechréből, amit Marc Weidenbaum készített vele:


Weudenbaum: A Cichlisuite albumot két különböző kiadványnak, vagy egyetlen albumnak tartod?

Booth: Ezek csak lemezek. Úgy értem nem igazán. Nem úgy gondolunk rájuk, mint egy formátumra. Csak ebbe esik bele, mert köt minket a szerződés. Le kell adnunk (a kiadónak a szerk.) egy LP-t és néhány maxit, szóval így teszünk. A számok csak szemezgetések abból, amin mostanában dolgozunk. Nem gondolok erre másként. Csak kiadom őket, és – értelemszerűen – jól csomagolom be őket.

Robin: Úgy gondolom, hogy a különböző formátumoknak vannak erősségeik és gyengéik, de nem aggódom amiatt, hogy eltűnnének. Bakeliten kezdtem el zenét vásárolni, később CD-k is bekerültek a gyűjteményembe, és most MP3 formátumban hallgatok zenét, de még mindig játszom a lemezeimet is. Az egyetlen szomorú dolog a jelenlegi – számonkénti – zenevásárlási módban az, hogy magában hordozza az album mint koncepció halálának a lehetőségét, a művész által diktált 45-perces zenei utazás halálának a lehetőségét – de talán ez is csak egy egoista nézőpont. A legjobb dolog az MP3 formátumban az, hogy a vándorénekesek óta ez a legkörnyezetbarátabb módja a zeneeladásnak. A mi elképzeléseink kicsit ódivatúbbak, mint Sean-é, de ez aligha meglepő, hiszen az Autechre duó egy olyan, technológiailag fejlett jövő rezidense, ahol a számítógépek és az emberek tökéletes (disz)harmóniában dolgoznak együtt.

Antony: Lehet, hogy a még mindig bennem élő tinédzser miatt, de – éppen ezen a héten – még mindig izgulok a Thom Yorke album megjelenésének a reggelére várva, amikor kirohanok majd a boltba, hogy megvegyem. Utána hazamegyek, és kiveszem a borítót, amikor az első szám megy... De a zenehallgatás számít igazán, tehát ha a sávszélesség beéri a CD-minőséget, akkor már nincs baj. Szerintem lehet, hogy az Autechre minden anyagát közzéteszi CD-minőségű FLAC-ként is.


PRAE.HU: Változott a koncepciótok, mint mondtátok. A fellépéseitek koncepciója is változni fog? Mi a legújabb tervetek?


Robin: A koncertjeink sokkal rugalmasabbak, mint régen, komoly változtatásokat tehetünk, hogy illeszkedjünk a környezetünkbe, szóval úgy vélem, hogy sokkal fellépési-helyszín-specifikussabbá válunk. Gyakrabban ütközünk meg egymás játékával is manapság. Egy újabb bizonyíték az új keletű zsémbességünkre. :-)

Antony: Továbbá, mivel tudjuk élőben, és véletlenszerűen is manipulálni egymás hangjait, ez a stúdióbeli ötletekre is ad visszajelzést. Szóval a kettő hatással lehet egymásra, és egyszerűen kiszélesíti azt, ahogyan hozzáállunk a stúdióbeli zenealkotáshoz.

ISAN weboldal: [a]http://www.isan.co.uk[text]http://www.isan.co.uk[/a]
ISAN szerződéses kiadójának weboldala: [a]http://www.morrmusic.com[text]http://www.morrmusic.com[/a]
ISAN a Discogs.com-on: [a]http://www.discogs.com/artist/ISAN[text]http://www.discogs.com/artist/ISAN[/a]
Az idézett Autechre interjú weboldala: [a]http://disquiet.com/autechre.html[text]http://disquiet.com/autechre.html[/a]