A Winter Exhibition nevet viselő egynapos képzőművészeti kiállítást Egyiptom legnagyobb kortárs gyűjteményével rendelkező online galériája, az Arts-Mart szervezte meg – a nyári sikerek után – idén másodszor. Többnyire absztrakt formákkal, domború női idomokkal és társadalmi problémákat érintő témákkal találkozhattunk újonnan felfedezett művészek munkáin, de feltűntek a pálya régi motorosainak – mint Omar Al-Nagdi vagy Ibrahim Al-Tanbouli-nak – a festményei is. 
​PRAE.HU: Miért kezdtél el festeni?

Kiskorom óta szeretek rajzolni, illetve festeni. Édesapám, aki egyébként építész, sokat festett régen, és ő volt az, aki engem is mindig alkotásra ösztönzött. Gimnázium után így nem volt kérdéses, hogy a képzőművészeti karon szeretném tovább folytatni tanulmányaimat, amit sikeresen el is végeztem. Eddig több mint ötszáz képet festettem, amiből közel kétszáz talált már gazdára. 2007 óta eddig nyolc önálló és számos csoportos kiállításom volt Egyiptomban, illetve Európa-szerte. A festményeimmel jártam már Ausztriában, Svájcban, Franciaországban, Olaszországban, Angliában, de Szaúd Arábiában is. 

PRAE.HU: Van valami meghatározó élményed, ami miatt a képeid egy-egy életképet mutatnak be és valami oka, hogy mindig az élénk színek használatát preferálod?

Hat évvel ezelőtt egy vidéki piacon jártam, ahol egy középkorú asszonyt pillantottam meg a szamarával. Az állaton mindenféle színes dísz lógott. Annyira megtetszett a látvány, hogy azonnal lefényképeztem, majd otthon meg is festettem őket. Azt hiszem, innen jött az inspiráció, hogy életképeket fessek, amelyek az igazi Egyiptomot, az egyiptomi emberek életét mutatják be. Nem tudom miért, de azóta is nagyon szeretek például szamarakat festeni. A stílus, az élénk színek használata pedig adott, hisz az egyiptomi emberek is nagyon sokszínűek mind belsőleg mind külsőleg. Az utcán is, ha körbenézel Kairóban, színes ruhák, különböző társadalmi rétegből jövő emberek kavalkádjának látványa fogad. 
PRAE.HU: Mit tudnak a laikusok az egyiptomi kortárs művészetről, művészeti életről? 

A művészet itt még igen gyerekcipőben jár, az átlagember nem sokat tud róla, így nem is igazán érdeklődik iránta. Nem vagy csak ritkán látni újságcikkeket, utcai plakátokat egy-egy művészeti eseményről. Ezekről is általában csak az internetről, a különböző közösségi oldalakról értesülnek az emberek. De a 2011-es forradalom óta nagyobb érdeklődés mutatkozik a művészetek iránt. Az ott történtek (és általánosságban a politikai események) meghatározó témái a kortárs képeknek. Én ezzel nem mindig értek egyet, ugyanis sokszor semmi művészi nincs egy-egy műben, ám politikai témája miatt mégis kelendő. A forradalom előtt ez másként volt – akkor fontosabbnak számított a stílus, a technika, az alkotás művészisége. 
 
A legtöbb kiállítást állami és privát galériák szervezik, ahol természetesen a fő cél, hogy megvásárolják a képeket. Egy kezdő képzőművész általában az állami galériákban kap lehetőséget bemutatóra – ahol nem kérnek jutalékot. Ilyen például a kairói Operaház vagy a Gezira Art Center. A privát galériák kizárólag a nevesebb művészekkel foglalkoznak, akik egy szerződés aláírásával elköteleződnek az intézmény felé, vagyis onnantól kezdve sehol máshol nem állíthatják ki alkotásaikat. A privát galériák nem igen adnak lehetőséget az újaknak, hiszen egy idősebb művész, mint például az absztrakt motívumokat kedvelő Omar al-Nagdi képeit több tízezer egyiptomi fontért is el lehet adni.
PRAE.HU: Az Arts-Mart legutóbbi kiállításán Al-Nagdi nem egy festményét kétmillió forintnak megfelelő összegért árulták. De kik az érdeklődők általában egy ilyen kiállításon? Egyiptomiak vagy itt élő külföldiek? 

Többségben Egyiptomiak, de tőlük is igazán a felsőbb osztály béliek – orvosok, ügyvédek, egyetemi tanárok, jelennek meg és vásárolnak. Nyilván, aki megteheti. Én úgy érzem, a jelenlegi egyiptomi művészet inkább a nevekről szól, mint a művészetről. Egy absztrakt kép sokak számára érthetetlen, kusza vonalak egyvelege, mégis, mivel egy nagynevű, szponzorált festő alkotása, többen is érdeklődnek iránta. Pedig jóllehet, hogy vannak nála fiatalabb, tehetségesebb művészek is. 

PRAE.HU: Kik a kedvenc kortárs festőid?

A kortársak közül Mohamed Abla képeit szeretem nagyon – a színvilága és a technikája miatt. De az abszolút kedvencem egy 20. századi festőnő, Margo Veillion, aki Kairóban született svájci édesapa és ausztriai édesanya gyermekeként, ám szinte egész életét itt élte le. Az ő képei is egyszerűen értelmezhetőek, színesek és Egyiptom valódi világát mutatják be. 
PRAE.HU: Hogyan próbálsz érvényesülni? Egyáltalán nőként hogy fogadnak a művészvilágban? 

Soha semmiféle hátrányos megkülönböztetés nem ért azért, mert nő vagyok. Van egy boltom Kairóban, a House & Garden, amit egy éve nyitottam. Édesapám tervezte, voltaképpen egy európai stílusú házikó egy kis kerttel. A festészet mellett különféle otthoni kiegészítőket, dekorációkat, lámpákat és ékszereket is tervezek, amik szintén megvásárolhatóak itt. Emellett festményeim rendszeresen szerepelnek különböző közel-keleti és nemzetközi kiállításokon.

PRAE.HU: Mik a terveid a jövő évre?

Két kiállításom már biztosan lesz, ahová mindenkit szeretettel várok. Az egyik áprilisban Londonban az egyiptomi Kulturális Központban, a másik júniusban az ausztriai egyiptomi Kulturális Központban.

Miriam Hathout képei itt tekinthetőek meg!