1962 első hónapjai, Budapest. Az Újévi táncalbum nagy slágere a Tűzpiros virág, előadja Kovács Erzsi. Az énekesnő élete éppen pokol és vándorút között, fenn a siker csúcsain. Nyolc éve csak, hogy szabadult a börtönből: szerelmével, a futballsztár Szűcs Sándorral disszidálni próbáltak, de egy tégla, egy köreikbe beépült spion feljelentette őket. 1951-ben ítélték el őket zárt tárgyaláson. Szűcs Sándor nem kért kegyelmet. A világhíres Puskás Öcsi közbenjárása sem menthette meg a haláltól. Az énekesnő 1954-ben szabadult, miután végigszenvedte a diktatúra börtönében a rá kiszabott négy évet, és már szabadlábon tudta meg, hogy a férfit, akit szeretett, kivégezték. A börtönviselt Kovács Erzsi hamar visszatért a színpadra: szabadulása után alig egy évvel, '55-ben már platinalemezes lett –  ez több mint két és fél millió példány eladott lemezt jelent. Hallgatósága is rögtön  újból rátalált, és töretlenül rajong érte. Sorra jelennek meg a lemezei, Németh Lehellel együtt járják az országot a híres Holéczy együttes énekeseiként. De nem sokáig marad meg itthon: még egy-két év, és nekimegy a hosszú-hosszú külföldi vándorlásnak, hogy  az érzelmes ódivatú slágereket csaknem másfél évtizeden át tengerjáró luxushajók és nyugati bárok színpadán búgja búsan a mikrofonba, "míg kinn a Szigeten halkan búcsúzik a nyár".
 

TŰZPIROS VIRÁG
Zene és szöveg: Berente Imre
Előadó: Kovács Erzsi

Tűzpiros virág volt minden csókod, kedvesem!
Emlékszel talán, akkor kinn a Szigeten...
Zúgó fák alatt most magam járok csendesen,
S lépteid nyomát mindhiába keresem.

Egy régen elfelejtett dal a romok közt bú s árván bolyong,
Tűnő álmokból csendben fátyolt sző a néma múlt.
Régi szerelem még néha-néha visszajár,
Ha kinn a Szigeten halkan búcsúzik a nyár.

Messzeszálló őszi szellő, vidd el az én bús dalom!
Súgd meg neki halkan, titkon ma is róla álmodom.
Messzeszálló kósza szellő, vidd el az én bánatom
Súgd meg néki lágyan, csendben: feledni sosem fogom!

Tűzpiros virág volt minden csókod, kedvesem!
Emlékszel talán, akkor kinn a Szigeten....
Zúgó fák alatt most magam járok csendesen,
S lépteid nyomát mindhiába keresem.

Egy régen elfelejtett dal a romok közt bú s árván bolyong,
Tűnő álmokból csendben fátyolt sző a néma múlt.
Régi szerelem még néha-néha visszajár,
Míg kinn a Szigeten halkan búcsúzik a nyár...

 

______________________________________________________

1962. október 5, Livverpool. Paul 16 éves, vagy még kevesebb, amikor a dal alapszerkezetét kottára veti, mint John meséli majd évtizedekkel később, amikor már az ilyen részletekért is lihegnek a monográfiaszerzők, amikor a Beatles már sokkal-sokkal több a korszakmeghatározó hülyegyerekfrizutás srácbandánál - amikor a Beatles már történelemalkotó fogalom, és a sztori minden eleme mitológiai toposz. A még élő, de máris ikonná vált John e retrospektív históriateremtéskor kivallja Az Első Beatles Nóta Hiteles Genealógiáját: "Azt hiszem, nekem csak a közepével kellett valamit csinálnom... a Love Me Do Paul dala. Tinédzserkorában írta. Hadd higgyem azt, hogy ott a közepében talán besegítettem, de még erre se esküdnék meg. Pontosan tudom, hogy Hamburgban már megvolt a nóta nála, sokkal-sokkal korábban, mintsem mi ketten dalszerzők lettünk volna."

Ezzel szemben Paul szerint a Love Me Do teljes egészében közösen íródott, mint mondja majd évtizedekkel később ugyanerre a kérdésre, és ő is kivallja a keletkezéstörténet általa hitelesnek tartott verzióját: "Lehet, hogy az eredeti ötlet az enyém volt, de egy csomó dalt fele-fele írtunk, és én azt hiszem, ez is azok közé tartozik. Ez is úgy született, hogy Lennon és McCartney leült dalt írni anélkül, hogy egyikünknek is lett volna valami alapvető elképzelése. Szerettük ezt csinálni: nagyon érdekes volt próbálkozni, tanulni a dalírást. Azt hiszem, épp ezért lettünk végül annyira erősek: mert a formálódásunk időszakában rengeteget írtunk. A Love Me Do lett az első slágerünk."



De az is lehet, hogy mindketten csak játszanak velünk. Mert azt nagyon szerettek: játszani! Amikor John a riporterekkel... "– Hogy jutott el Amerikába? –  Balra fordultam Grönlandnál." Vagy amikor Paul minden kérdésre csak azt, hogy "Nem, csak barátok vagyunk..." Hát még együtt játszani! John azt mondja,  több képen van együtt Paullal, mint az apjával, és ebben a keserű humorú mondatban túl sok minden van benne. Mert nem volt még egy ilyen szerelem, mint az övék. Már a kezdetektől... A legendás ősidőkben, valahol az én korosztályom születésének homályos hajnalán, amikor a mi húsunkban még csak tapogatóztak a sejtek a saját mivoltunk felé, bőven a rockon innen, de bőven a táncdalon túl, oly naivan és magabiztosan vágyva az eksztatikus élményt, mintha bérletünk lett volna rá, mintha tudhattuk volna, hogy menetrendszerűen eljő – nos, ezekben az idők előtti időkben, valahol Liverpoolban ez a két csőgatyós-bőrdzsekis impertinens taknyos elhatározta, hogy ők márpedig dalszerzők lesznek. A kezdet kezdetén ez annyiból állt, hogy a két felnyalt hajú Elvis-utánzat leült a suli hátsó udvarán, és egy füzetbe dalokat skríboltak, míg a dallam helyett mindkettejük agyában csak az járt, hogyan is lesz majdan őbelőlük világhíres sztár, mert abban biztosak voltak mind a ketten, hogy ez a hátsó udvari kottaskríbolás csakis oda vezethet, és ebben egyetértve mindig úgy kezdték a dalszerzést, hogy felírták a lap tetejére: "Egy újabb Lennon-McCartney eredeti".

 

LOVE ME DO
Szöveg és zene: Lennon–McCartney
Előadó: The Beatles

Love, love me do
You know I love you
I'll always be true
So please, love me do
Whoa, love me do

Love, love me do
You know I love you
I'll always be true
So please, love me do
Oh, love me do

Someone to love
Somebody new
Someone to love
Someone like you

Love, love me do
You know I love you
I'll always be true
So please, love me do
Oh, love me do

Love, love me do
You know I love you
I'll always be true
So please, love me do
Whoa, love me do
Yeah, love me do
Whoa, love me do