Nevesebb filmművészek (Gus van Sant: Psycho) kísérleti játéknak szánják azt, amit Ken Scott biztonságinak: nevezetesen egy film képkockáról képkockára forgatott remake-jét. Scott esetében persze adódnak apró eltérések, de ez a lényegen nem változtat: a kanadai humorfilmesnek hiába adták az újrázás lehetőségét, lényegében hozzá se nyúlt az eredetihez. Talán úgy gondolta, hogy a spermakomédia élből működik Amerikában, a high concept pedig úgy is viszi a filmet. Az Elpuskázva ráérősen követi le a Starbuck cselekményét, szinte ugyanazok a dialógusok, ugyanazok a poénok és ugyanazok a hibák sorakoznak fel Scott dramédiájában. Csak most nem a leharcolt külsejű Patrick Huard, hanem a szájtépő hollywoodi komikus, Vince Vaughn játssza David Wozniakot, az éretlen negyvenes hússzállítót, aki fiatalkorában 533 gyereket nemzett a spermabank bürokratikus malőrje okán. Az a soktucat gyerek pedig tudni szeretné, ki az apja, a Starbuck fedőnevű donor (a remake a névválasztást sem magyarázza meg) viszont inkább eltitkolná kilétét. Közben Wozniak terhes barátnőjének (Emma – Cobie Smulders) is bebizonyítaná, hogy érett az apaságra, de pénz is kéne, mert a maffia szorongatja tartozása miatt – ezért beleegyezik, hogy a perből szerezzen magának némi bevételt. Itt slisszol be a képbe Wozniak sokgyerekes ügyvédhaverja, aki szerencsére a humort is hozza: a Városfejlesztési osztály mamlasz Andyje, alias Chris Pratt rengeteg kilót magára szedett, hogy eljátssza Seth Rogen és Charlie Chaplin bumfordi keverékét. Pratt közben ki is léphet a melák, síkidóta Andy karakteréből, szeretreméltó családapaként és inkompetens ügyvédként is lecsap annyi poént, hogy azzal ki lehessen bekkelni a filmet.
A szereposztás viszont minden más fronton balul sül el. Vaughn például egyenesen hiteltelen a főszerepben, mert nincs meg benne az a tétova szomorúság, az a leéltség, ami kéne ehhez az alakításhoz. Ha nem fecskendeznek bele némi sutaságot, akkor Wozniak is csak egy lesz a hollywoodi öregfiúk sorából, akiknek a párkapcsolati boldogságért a fűtermesztés és a fingós poénok örömeit kell feladniuk. A Starbuckot és az Elpuskázvát csak az határolja el mondjuk a Felkoppintvától, hogy drámaibb hangvételt üt meg – de Vaughn nem képes bágyadt jófiúkat játszani, ő a hadaró szövegű, hiperaktív komikusok bőrében érzi jól magát. A magyar szinkronban egyenesen kínos, ahogy elnyújtja, tagolja, megrágja a mondatait. Hasonlóan gyenge a zenehasználat is: Scott, ha felpörgeti a cselekményt, akkor az AC/DC Thunderstruckját halássza elő a "Best of 90s" kazijáról, ha pedig szomorkás hangra vált, akkor csak rákoppint egyet a zongorájára. De a két hangnem között úgy botladozik, mint főhőse a flaszteren, és Scott most már az eredeti egyik legkomorabb jelenetéből, David tinédzserlányának herointúladagolásából is viccet farag.
Habár a csípőből tüzelt ondó- és apasági humor mellett igyekszik egy sort komolykodni is, valójában csak elkeni a problémákat: Scottnál a heroinista kislány csettintésre szokik le a drogról, a kávézókban robotoló színész megkapja élete szerepét, a szülésen éppen túlesett anyuka pedig nem csak rögtön beveszi, de rögtön meg is bocsájtja Starbucknak, hogy 533 gyerek apukája. Mindez persze működne, ha humorral hintenék be a fordulatokat, vagyis ha végig komikus fénytörésben láttatnák Wozniak kalandjait, csakhogy Ken Scott megtartotta az eredetit is túlédesítő, elcukrozott drámaiságot. Scott "a maszturbálás vicces, az apaság szent dolog" gondolatkörén belül maradva eszkábálta össze mindkét filmjét, így a szolidan poéndús felütés után rendre komoly hangú, meghatott monológokkal kíséri történetét. Miközben rokonai "bátor maszturbátornak" csúfolják Starbuckot, addig David összebarátkozik a többszáz vadidegen gyerekkel, akik országimázsfilmbe illő barátságmontázsban melegednek össze a tengerparton. A haverkodás finom kínosságát, az első beszélgetés kanyargóit a rendező nem skicceli fel a filmvászonra, az egészet letudja egy negédes képsorban.
Úgy látszik, Ken Scott filmjén a szkriptdoktorok sem tudtak segíteni: csak néhány szituációt kerekítettek ki, a legtöbbet beállításról beállításra újraforgatták. A főhőst leleplező és üldöző emós srác karakteréből viszont jelentősen visszavettek: a David kanapéjára beköltöző, és a sofőrrel Nietzschéről meg Kirkegaardról diskuráló, amúgy kétbalkezes Viggo nem ijesztő, és így nem is vicces már. Igaz, helyette az amerikai vígjáték-casting legújabb felfedezettjét köszönhetjük a filmnek. Ahogy Chris Pratt Rogen és Chaplin keverékét alakítja, egy Starbuck gyerekeinek sűrűjében megbújó srác remek mimikával játssza Zsákos Bilbó és John Lennon utódját. Habár dialógus nem jutott neki, Bilbó Lennon hobbitmosolyában több humor rejlik, mint az Elpuskázva legtöbb jelenetében.

Elpuskázva (Delivery Man)
Színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 103 perc, 2013
Rendező és forgatókönyvíró: Ken Scott
Szereplők: Vince Vaughn (David Wozniak), Chris Pratt (Brett), Cobie Smulders (Emma), Britt Robertson (Kristen), Jack Reynor (Josh), Bobby Moynihan (Aleksy), Adam Chanler-Berat (Viggo)
Forgalmazó: Pro Video Film & Distribution Kft.
Bemutató dátuma: 2013. december 19.
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott