Egy képregényhősnő harca a szexuális zaklatás és a hamis sztereotípiák ellen / PRAE.HU

"Az online képregény eredetileg csupán a magam és a barátaim szórakoztatására indult. Nem gondoltam volna, hogy ennyire népszerűvé válik" – meséli Dina a BBC híroldalnak. "Az ötletet alapvetően a frusztrációm adta, amit a nőkkel szembeni szexuális zaklatás és az iszlámellenesség váltott ki. Képregényem a magam módján egyfajta válasz mindezekre."

Dina hősnőjét Qaherának nevezte el, ami egyrészt Egyiptom fővárosának, Kairónak a neve arabul, lokalizálva is ezzel a történetet. Másrészt az arab 'qahera' szót magyarra úgy is fordíthatnánk, hogy ' a hódító', 'a győztes', ami pedig a hősnő bátorságára és hivatására utal. Habár Qahera számos, az általunk is ismert szuperhősökkel megegyező képességgel rendelkezik, már ránézésre is feltűnik valami, amiben viszont merőben különbözik a többitől: Qahera egy muszlim, kendős nő.

"Az elejétől fogva tudtam, hogy a szuperhősnő hidzsábot (fejkendőt) fog viselni, ugyanis Qahera többek között a nyugati világban elterjedt iszlámofóbia és a muszlim nőkkel kapcsolatos sztereotip nézetek ellen is felveszi a harcot a képregény egyes részeiben. Hidzsábot viselő nők nap mint nap szembesülnek az őket ért bántalmazásokkal, különösen Nyugaton, csupán azért, mert az öltözetükkel vallásukat reprezentálják. Azt akarom, hogy ez a kép megváltozzon az emberek fejében, és ne az elnyomás szimbólumaként tekintsenek a muszlim kendőre. Ezért visel Qahera is kendőt" – magyarázza az alkotó.

"Nézd, ott egy muszlim nő! Meg kell mentenünk őt!" - kiáltja az egyik részben Qaherát meglátva egy európai feminista tüntető. (Az epizód egyébként megtörtént eseményeken alapul, mikor is magukat feminista tüntetőknek nevező nők egy kisebb csoportja 'Topless Dzsihád' néven félpucérra vetkőzve Európa számos mecsete előtt – vagy a mecsetben – tüntetett olyan feliratokkal testükön, mint " Szabadok vagyunk, ez a mi testünk!" vagy "semmilyen vallás nem nyomhat el minket." Dina az epizódban ezekre a megmozdulásokra válaszol egy a vallását tisztelő muszlim nő szempontjából.)

"Vetkőzd le az elnyomást és csatlakozz hozzánk!" – szól a feminista. A szuperhősnő azonban mérgesen válaszol a kérésre: "Semmibe veszed a nőket. Úgy látszik, nem érted: nincs szükségünk a segítségedre!"

A képregény-sorozat, mely eddig négy epizódból áll, szeptemberben került fel az internetre, de már több, mint ötszázezren látták. A legtöbben Egyiptomból, másodikként pedig az Egyesült Államokból klikkelnek az oldalra. Dina ötlete betalált: több kiadó is felajánlotta neki, hogy Qahera az internet helyett igazi magazin lapjain folytassa tovább küldetését. Habár a képregény nagy sikerrel indult útnak, természetesen vannak olyanok, akik kritikusan fogadták az új szuperhősnő felbukkanását. "A kritika és a zavarodottság számomra teljesen érthető, hiszen nehéz egyszerre megfelelni a globális és a helyi közönségnek is, különösen azért, mert a Nyugat elképzelése egy szuperhősről merőben más, de dolgozom rajta" – mondja Dina Mohamed.

A szuperhősnő a sztereotípiák ellen harcol, de a nőket ért szexuális zaklatással szemben is keményen fellép, ami az utóbbi években egyre gyakoribbá váló jelenség. Egyiptomban ugyanis nap mint nap sok nő válik áldozatául tömegközlekedési eszközökön, közterületeken a férfiak verbális vagy fizikai zaklatásának, ami leginkább az iskolázatlansággal és a neveltetés hiányával függ össze. Vidéken az erőszakevőket előállítják, ám - nagyváros lévén - Kairó elidegenitő hatása, illetve rendkívül magas népsűrűsége miatt a büntetés a legtöbb esetben sajnálatos módon elmarad. Számos női aktivista csoport küzd a fővárosban azért, hogy felhívja a figyelmet a problémára és hogy valós változást idézzen elő a kérdésben.

Dina saját tapasztalatai ihlették a képregény legelső epizódját, ahol is egy göndör hajú, fiatal lány hosszú ujjú felsőben és hosszúnadrágban sétál az utcán, sarkában egy sötét alakkal. "Szép loknik, csinibaba!" – szól be neki a férfi, majd jól belemarkol a fenekébe. A lány meglepődik, majd ugyan méregbe gurul és elkiáltja magát: 'Állítsák meg!', ám a férfi büntetlenül, mint aki jól végezte dolgát, továbbáll. A rendőrőrsön a hivatalnok lekezelően kritizálja az ifjú hölgyet, hogy tulajdonképpen ő a felelős a történtekért "lenge" öltözéke miatt. Közben Qahera is megjelenik a színen a maga hosszú, bő, fekete ruházatával, hozzá illő kendővel a fején, ám ennek ellenére ő is kap néhány "kedveskedő" megjegyzést egy járókelő idegentől. Dina ezzel tökéletesen érzékelteti, hogy hiába a zártabb öltözet, sokszor az sem jelent feltétlen biztonságot a molesztáló alakokkal szemben.

A göndör hajú lány magára hagyva távozik az őrsről. Szomorú, mert senki sem áll ki mellette és az esetnek sincs következménye. Rögtön bele is fut egy újabb bandába, akik kötözködni kezdenek vele. A hangulat egyre forróbbá válik, ám szerencsére még időben feltűnik Qahera, aki botját előkapva ellátja a zaklatók baját. A hősnő egyetlen részben sem alkalmaz túlzott erőszakot a támadók ellen, inkább a megszégyenítés fegyverét választja. Ennek a történetnek a legutolsó képkockáján Qahera a négy ájult férfit a rendőrőrs drótkerítésére aggatja fel kabátjuknál fogva, alattuk egy felirattal: 'Ezek az emberek perverzek.'

Természetesen a 2011 januárja óta zajló eseményeken sem tudott – és valószínűleg nem is szándékozott – átnézni az alkotó (hiszen a mai kortárs egyiptomi művészet egyik meghatározó témája a forradalom és az azt követő viharos események), így Dina egy komplett epizódot szentelt a három évvel ezelőtti eseményeknek, természetesen női szemszögből. Úgy nyilatkozott, hogy ezzel a résszel kívánta leróni tiszteletét az igazi hősnők előtt, akik a veszélyek ellenére lementek az utcára hangot adni véleményüknek. Hiszen ők is a társadalom szerves részét képezik, az ő hangjuk is ugyanúgy számít. Qahera, mint mindig, most is próbálja megvédelmezni azokat a tüntető nőket, akik a hatalmas tömegben könnyen erőszakos farkasok prédájává válhatnak. Szeretné megakadályozni, hogy megfosszák az egyiptomi nőket jogaiktól és az utca helyett a tv képernyője elé kényszerítsék őket. Dina ezt igen érzékletesen ábrázolja a képsorokon, mellette röviden, de annál hatásosabban megfogalmazva üzenetét. Qahera néha sajnos elkésik, hiszen a sokaságban túl sok nőt kellene megmenteni egyszerre. Ám van, hogy nem is szükséges a jelenléte, mert akadnak a tömegben segítőtársai is: egy-egy tisztelettudó férfi személyében, akik molesztálás helyett körülállják és védelmezik a tüntető hölgyeket. Az alkotó így akarja tudatni az olvasóval, hogy minden negatívum ellenére mégse sztereotipizáljuk az egyiptomi férfiakat: a sok perverz között azért akad jónéhány illedelmes is.

A képregény figurái, rajzai, habár egyelőre csak fekete-fehér kiadásban láthatók, igényesen kidolgozottak, az épületek falain néha fel-fel bukkanó arab feliratok, az utca képe, a Tahrir tér sátrai és a lobogó zászlók, az emberek sokszínűsége: mind Kairó hangulatát idézik.

Dina alkotása valószínűleg azért vált ennyire népszerűvé, mert pont azokat a problémákat veti fel, melyek valójában minden Egyiptomban élő nőt, illetve muszlim nőt rendkívül frusztrálnak legbelül, és amelyek ellen nap mint nap megvívják a maguk harcait. Qahera pontosan azt a személyt testesíti meg, akire minden itteni nő hasonlítani akar: egy nő, aki bátor és erős, szembe mer szállni az őt zaklatni merészelő férfiakkal, büszke arra, aki, amiben hisz és amit viseletével képvisel. Képes arra, hogy változtasson a sztereotípiákon és jobbá tegyen egy szeletet a világból.

irodalom

Szerzők

További írások a rovatból

Más művészeti ágakról