Békés Zoltán, a MrSale Öltönyüzlet ügyvezetője és a JAKkendő-díj alapító támogatója tavaly nyáron figyelt fel arra, hogy a csökkenő állami támogatások miatt a kiadók csak ritkán foglalkoznak a kötet nélküli szerzőkkel, hiszen a kevesebb pénz miatt sokszor nagy kockázatot jelent az elsőkötetes szerző felkarolása, művének kiadása. Éppen ezért jelentett tavaly nagy áttörést a JAKkendő-díj megalapítása, ami évről-évre megjelenési lehetőséget biztosít egy pályakezdő magyar prózaíró számára. Eredetileg úgy tervezték, hogy a JAKkendő egy idő után önfenntartó lesz, tehát mindig az előző évi kötet eladásaiból befolyt összegből adják ki a következő könyvet. Ezt a célkitűzést már félig sikerült is megvalósítaniuk: a tavalyi nyertes, Szil Ágnes Tangram című kötetének eladásai részben fedezik az új könyv kiadását.

Gaborják Ádám hozzátette, hogy nemcsak az első kötet kiadásában támogatják a JAKkendő-díjas szerzőt, hanem a pályáját is egyengetik. Szil Ágnes a tavalyi évben tucatnyi meghívást kapott különféle felolvasóestekre, irodalmi fesztiválokra, illetve a Tangramból egy osztrák kiadó kért is mintát, így valószínű, hogy a kötet német nyelven is megjelenik a közeljövőben. Ezenfelül több folyóirat is írt a könyvről kritikát, tehát a JAKkendő-díjnak köszönhetően Szil Ágnes neve bekerült az irodalmi kánonba.
 

A díj alapítói fontosnak tartják, hogy a JAKkendő megőrizze frissességét és demokratikus maradjon, így idén a szakmai kuratórium tagjai is lecserélődtek. Ebben az évben a beérkezett pályaműveket Csordás Gábor, a Jelenkor Kiadó főszerkesztője, Németh Gábor író, Turi Tímea költő, a Magvető Kiadó szerkesztője, valamint a JAK-füzetek újonnan megválasztott sorozatszerkesztői, Balajthy Ágnes és Borsik Miklós értékelték. A legjobbnak ítélt 10 szöveg került a kuratórium elé, amit több körben tovább szűkítettek. A legjobbnak ítélt tíz közé Mán-Várhegyi Réka, Bartha Eszter, Bonczidai Éva, Falussy Móric, Harag Anita, Jassó Judit, Juhász Kristóf, Nagy Balázs, Papp-Zakor Ilka és Szabó Imola Julianna pályamunkája került.
 

Az idei JAKkendő-díjat Németh Gábor adta át, aki elsőként Korniss Mihályt idézte: “Ma mindenki tud írni, aki ráér". Az író úgy látja, hogy a kortárs irodalomban már nem olyan erős a szelekció, mint régen, amikor egyértelműen el lehetett választani egymástól a dilettáns és az értékes műveket. A prózafordulattal az írás anyanyelvvé vált. Ennek ellenére kiemelte, hogy a kuratóriumhoz eljutott tíz szöveg mindegyike értékes, kiadásra érdemes pályamunka volt, melyek “megérnek néhány kivágott fát". Németh elmondta, hogy a tízes listát elsőként leszűkítették, majd a legjobbakat helyezési sorszámokkal látták el, így kialakult egy “hűvös sorrend", ami “attól vált forróvá, hogy ötből négyen ugyanannak a műnek" adták az egyes számot, a Mandarin álnevet viselő Mán-Várhegyi Réka Boldogtalanság az Auróra-telepen című novelláskötetének.

Németh Gábor különlegesnek ítélte meg ezt a novelláskötetet, mivel szerinte az elmúlt húsz évben túlnyomórészt olyan szövegek keletkeztek, amik “úgy próbálnak beszámolni arról a nehezen elviselhető folyamatról, amit életnek hívunk, hogy valamiféle konstrukciót hoznak létre, ami viszonylag messze van a hétköznapi tapasztalattól." Ezzel szemben Mán-Várhegyi Réka novelláiban “a közvetlenül ismert életvilág jelenik meg". Hozzátette, hogy az írások mégsem ragadnak bele a dokumentarizmusba, hiszen van bennük némi fanyarság - olvasásuk olyan, mint a gumicukorevés: nem lehet abbahagyni. Kiemelte még azt is, hogy a novellák írásával általában az a baj, hogy be kell őket fejezni, azonban Mán-Várhegyi nem zárja le ezeket az írásokat, így marad bennük egyfajta “kidolgozatlan szabadság".

Turi Tímea értékelésében is ezt emeli ki: “Szeretnék úgy a többi emberhez és magamhoz is visszanyúlni, ahogy Mandarin elbeszélői tekintenek a történetek elbeszélőire - elfogulatlanul, megértően, el nem fogadva, de bemutatva élethazugságaikat. Mert honnan is ítélhető meg a különbség az élethazugság és maga az élet között? Mandarin pontosan tudja, mennyit kell ezekről a férfiakról és nőkről elmondani, de fontosabb, hogy pontosan tudja, mennyit kell róluk elhallgatni. Tudja, hol kell befejezni egy történetet, hibátlan arányérzéke megkímél a tragédiáktól és a boldog végtől egyaránt, ám mire e történetek végére érünk, semmi kétségünk nincs afelől, hogy mindkettő épp olyan könnyen bekövetkezhetett volna."

Majd Németh Gábor Borsik Miklós értékeléséből is felolvasott: “A fantáziája korántsem a szürreáliák felé sorolja, ugyanakkor attól sem kell tartania, hogy szociográfiát ír, noha annak vonzáskörében is alkot. A csatárnő ballába életveszélyes című elbeszélés például úgy őrzi meg realista karakterét, hogy közben meglehetősen nagy amplitúdóval mozog, az olvasót kisebb-nagyobb meglepetésekkel árasztva el. Kalandozás a valószínűtlen, de még reális tartományában. A keresetlen humor erős sodrást ad a szövegnek, mely semmi kétséget nem hagy afelől, hogy a szerzőt az elsősorban nem a szövegformálásra irányuló önreflexivitás jellemzi."

A méltatások után a Borsik Miklós által is említett novellából olvasott fel a szerző egy részletet.

A II. JAKkendő-díj átadása, Írók Boltja, 2013. 12. 13.

Fotó: JAK