Gandolfininek egyik utolsó, Nicole Holofcenernek az ötödik filmje az Exek és szeretők, amiből mind az öt nagyjából ugyanarra a srófra jár. Főszereplői jólszituált nagyvárosi nők, káeurópából szemlézve apró pénzügyi gondokkal és cseprő ügyekkel – de az író- és rendezőnő iróniával hintett humora és a vele együtt korosodó hősnői érzelmi életére vetett őszinte pillantása feledtetni tudja azokat az idealizált életkörülményeket, amik nem is tanyáznak olyan messze a fősodorbeli romkomok fantáziavilágától. A Lovely & Amazingtől az Oscarra-jelölt Adni jóig a korosztályába tartozó nők tipikus problémái köszönnek vissza: elszabott, de azért megjavítható anya-lánya kapcsolatok, félrelépések okozta házastársi súrlódások, vagy olyan különcségek, mint a felső-középosztálybeliek adakozáskényszere.
Az Exek és szeretők képletébe sem rejtettek ismeretlen összetevőt, a Post-it fecnire felfirkálható cselekmény a negyvenes éveiket magányosan taposó Eva és Albert életszagú párkapcsolatára fókuszál. Mindketten épp egyetemre menő lányuk elbúcsúztatására készülnek, ez a téma hozza őket össze egy partin. Találkozgatnak, randizgatnak, de ironikusan, humorosan kezelik azokat az élethelyzeteket, amik két idegen ember ismerkedésénél kötelező mód előbukkannak. Ha rossz az étterem vagy hangos a zene, a kínt elcsapják egy poénnal. Ha ügyetlenebb a szex, nagyobb a pocak, vagy rendetlenebb a lakás, a csalódást elcsapják egy poénnal. Csakhogy ebben így nincs bonyodalom. Az egy kicsit mesterkélten, vígjátéki furfanggal érkezik a filmbe: Eva ugyanis azon a bizonyos partin egy bizonyos Marienne-nel is megismerkedett, akinek egy bizonyos nagyhasú, irritáló szokásokkal bíró Albert az exférje. A masszőrként dolgozó, és ezért Marienne-nel is gyakran találkozó Eva persze hamar összerakja a képet, de nem tud ellenállni a csábításnak, hogy az exfeleség tudásának birtokában kikerülhesse azokat a buktatókat, amikkel egy hosszútávú párkapcsolatban szembesülne.
A film persze arról szól, hogy ha nem más szemével nézné a férfit, akkor nem is botlana meg ezekben a buktatókban. Mert ami Marienne-nek válóok, az Eva szemében aranyos. Ami Marienne-éknél pancser, az Eváéknál fenomenális szex. Holofcener szimpatikus karakterszemléletében nincsenek jó vagy rossz emberek, csak összeillő és inkompatibilis párok. A hollywoodi mozik bebetonozott értékítélete helyett Holofcener relativizmusa arra sarkall, hogy elfogadjuk a másik berögzült tikkjeit, és felfedezzük a fanyar iróniát a megváltoztathatlan karaktervonásokban. A kérdés csak annyi, hogy a két egymás mellé sodródott ember nevet vagy veszekszik-e ezeken.
A rendezőnő kedélyes és természetes poénokkal tűzdelt jelenetekben, apró motívumokba (éjjeliszekrény, édességvásárlás) csomagolva bontja ki nem világreformáló, de tanulságos mondanivalóját. Az Exek és szeretők más problémákat is megpendít (úgymint az otthonról kirepülő gyerekek és régimódi szüleik elhidegült kapcsolatát), de nem foglalkozik velük árnyaltabban. Ennél nagyobb probléma, hogy Eva (Julia Louis-Dreyfus) karaktere sincs túlrészletezve: hősnőnk a dialógokban, élethelyzetekben általában a bólogató, hallgató harmadik, aki nincs olyan markáns jellemvonásokkal vászonra festve, mint a bumfordi, esetlen, de jóindulatú és humoros Albert (James Gandolfini) vagy a nárcisztikus, sznob Marienne (Catherine Keener) alakja. A háttérbe húzódó s folyton tépelődő Louis-Dreyfus helyett így Gandolfini sármja viszi el a filmet, az egykori maffiózó fecskendezi a keresetlen humort és a hétköznapi bájt is a sztoriba.
Az viszont erős túlzás, hogy Gandolfini játéka szembemegy típusszerepeivel. Már Tony Sopranoként is azért nőhetett ikonikus figurává, mert a foglalkozásából és hirtelenharagú habitusából fakadó agresszivitást sérülékeny, érző oldalával ellensúlyozta. Kevésbé ismert szerepvállalásaiban pedig többször kibújt már a szadista mosolyú bérgyilkos kategóriájából: legutóbb például a Mallory szerint a világban adta teljes természetességgel a lánya tragikus halála miatt kisiklott életű családapát. Most szakállasan, borostásan, pocakosan, szabadidőgatyában teng-leng a filmben, de megszokott gesztusainak, félelmetes termetét ellenpontozó rajzfilmszerű mosolyának olyan ereje van, hogy már ezért megéri mustrára bocsájtani ezt a korántsem tökéletes, de könnyen megszerethető filmet.
 
Exek és szeretők (Enough Said)
Színes, feliratos, amerikai vígjáték, 93 perc, 2013
Rendező és forgatókönyvíró: Nicole Holofcener
Szereplők: James Gandolfini (Albert), Julia Louis-Dreyfus (Eva), Catherine Keener (Marianne), Toni Collette (Sarah), Ben Falcone (Will)
Forgalmazó: InterCom
Bemutató dátuma: 2013. december 5.
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott!