E két meghatározó, folyamatosan egymás rekordjait döntögető árverező ház közül a Sotheby’s tartja magát régebbinek. 1744. március 11-én tartotta első könyvárverését az alapító Samuel Baker, majd akkora hírnévre sikerült szert tennie, hogy őt bízták meg Napóleon Szent Ilona-szigetekre vitt könyvtárának aukcionálásával. Csak 1913-ban kezdett a ház festményekkel is foglalkozni, ezért nem nevezném a legrégebbinek. Nevét Baker partnerének unokaöccse után kapta 1778-ban, amikor az alapító meghalt. A Sotheby’s felvirágzása Peter Cecil Wilson nevéhez köthető, aki felismerte, hogy a művészetben hatalmas üzleti lehetőségek rejlenek, majd 1955-ben fiókot nyitott New Yorkban. 2006-ban a világ eddigi legdrágább aukción eladott képe, Jackson Pollock Nr. 5. című alkotása 140 millió dollárért (nagyjából 26 milliárd forint) itt talált gazdára. 1983-ban Alfred Taubman felvásárolta a Sotheby’s-t, ma is az igazgató tanács tagja.

A ténylegesen nagyobb múltra visszatekintő, művészeti alkotásokkal foglalkozó árverező ház a Christie’s, amely 1766. december 5-én tartotta első festményaukcióját. Alapítója, James Christie úgy határozott, hogy csak hírességeknek tart árverést. Ezek közül a legismertebb Nagy Katalin cárnővel kötött üzlete. Egy francia milliárdos, Francois Pinot nemrégiben 7 milliárd francia frankért felvásárolta a Christie’s-t. Van Gogh Gachet doktor arcképe című képe náluk kelt el 82 500 000 dolláros rekordáron 1990-ben (kicsit több, mint 15 milliárd forint). Ez volt a művész legdrágább festménye, egyben a világ hetedik legdrágább képe egy internetes oldal szerint. A világon a legdrágább bútort, kéziratot, szobrot és hegedűt szintén ők adták el.

Számos hasonlóság is megfigyelhető a vetélytársak stratégiájában. Mindkét aukciós háznál lehetséges az internetes licitálás, nagyjából egyforma mennyiségű kihelyezett fiókkal rendelkeznek szerte a világban, ugyanolyan témákban folynak árverések az év minden napján egyszerre több helyszínen, galériaként, kiállítóhelyként és aukciós házként is funkcionálnak.

Ezen a héten zajlanak, többek között, a rekordokat produkáló impresszionista, modern és háború utáni kortárs képek és szobrok árverései a két vetélytársnál. A Christie’s június 18-án este bonyolította az impresszionista árverést Londonban, 19-én este pedig a Sotheby’s ugyanebben a témában, ugyanazon a helyszínen.

A kínálat nagyjából hasonló volt a két aukción: Monet, Picasso, Miró, Magritte, Léger, Renoir, Chagall, Pissarro; a szerencse 18-án este a Christie’s mellé szegődött, ugyanis három világrekord született aznap az aukciós ház sajtóközleménye szerint. Az első, Monet 1904-ben készült Waterloo-hídja 17 940 000 fonttal (az árak nagyjából 12%-os jutalékkal együtt értendők a továbbiakban), mely a művész eddig a világon aukción eladott második legdrágább képe. Ezzel az árral jóval meghaladta a 6-8 millió fontos becsült értéket. Másnap este viszont a Sotheby’s-nél megdőlt ezt a rekord: Monet gyönyörű Vízililiomok című képe végül egymillió fonttal többért kelt el a Waterloo-hídnál. A végeredmény 18 480 000 font (6,821 milliárd forint), ami világrekord a Sotheby’s-nél. Joan Miró Le coq című képe a Christie’s-nél túlszárnyalta a Sotheby’s Miró-képét: az előbbinél 6 628 000 fontért (közel 2,5milliárd forint) kelt el, míg az utóbbinál csak 2 128 000-ért. A hatmilliós összeg Miró eddigi legmagasabb aukción elért ára. Natalia Goncharova Almaszedés című képe szintén a festő „egyéni rekordját” érte el aukción, ára 4 948 000 font (majdnem 2 milliárd forint) a Christie’s-nél. A Sotheby’s válaszul Jawlensky Gondolkodó nő című képét árverezte el kevesebb sikerrel, 2 128 000 fontért. A két aukciós ház három azonos témájú Picasso képet is kalapács alá küldött. A Christie’s-nél Muskétás szeretőjével című kép 6 740 000 fontért kelt el, míg a Sotheby’s-nél az egyik muskétás 2 240 000-ért, a másik pedig 3 136 000 fontért. Igen magas ára lett aznap este Matisse Fotelben ülő táncosnő című képének: boldog tulajdonosa összesen 10 976 000 fontért vihette haza. Modigliani egyik női portréja kicsit több mint 4 millió fontért, Renoir Réflexion című női portréja pedig 3 248 000-ért kelt el.

Azért említem ezeket a műveket, mert kiemelt képei voltak az aukcióknak. Ez azt jelenti, hogy az árverés legdrágábban kínált és általában igen magas áron eladott képei, melyek biztos sikert hoznak a háznak. A kiemelt képeket az aukciót megelőzően promóciós videóban mutatja be az adott művészettörténeti korszakkal foglalkozó részleg vezetője, munkatársa. Az árverési kiállításon ezek a képek a főfalon foglalnak helyet, a katalógus címlapjára kerülnek, benne pedig egy művészettörténész tollából származó, rövid magasztaló írást találunk az alkotóról és a képről, amely sokkal nagyobb információértékkel bír, mint a promóciós videó. Az utóbbi népszerűsítő fogás hazánkban még nem terjedt el. A kiemelt képek nem méltatlanul kapják ezt az elnevezést: az alkotó fő korszakából származó, vagy sokáig lappangó alkotások válhatnak egy aukció igazi „sztárjaivá”. (A hazai példa: Csontváry Szerelmesek találkozása című képét évtizedeken át csak fekete-fehér reprodukcióban ismerte – jobbára csak – a szakma, majd előkerülésével a Kieselbach Galéria kiemelt, végül a legdrágábban eladott festménye lett).

A kiemelt képek leggyakrabban tükrözik a vásárlók ízlését. Még mindig tart az impresszionizmus és a korai modern képek iránti óriási kereslet, divat, sőt kötelező impresszionistákat vásárolnia annak, aki egyszer úgy döntött a pénzét képekbe fekteti. Mivel rendkívül dekoratívak, akár ki is lehet tenni a falra, nem kell rejtegetni a páncélszekrényben. Itthon azt mondják, nem árverés az árverés Rippl-Rónai valamelyik alkotása nélkül. Londonban és New Yorkban ugyanez lehetne igaz Renoirra vagy Picassóra. Divatos a háború utáni és a kortárs művészet is. (Magyarországon nem alkalmazzák ezt a megkülönböztetést: a háború után alkotó, de már elhunyt művész is kortárs.) Azért merem biztosan állítani, mert a világ első és második legdrágább képe is kortárs: a már említetett Jackson Pollock-kép és de Kooning Woman 3. című műve, majd őket követi nem sokkal Jasper Johns, Mark Rothko és Francis Bacon egy-egy képe. Kortársakat gyűjteni sikk, mert megérteni őket komoly szellemi kihívás, a művészet befogadásának konvencióitól eltérő vagy azokat meghaladó, újraformálni képes gondolkodást igényel, ezért aki kortársakat vesz, arról hajlamosak vagyunk mindezt feltételezni – holott ez nem minden esetben igaz. Hátránya a kortárs képek vásárlásának, hogy nincs garancia az időtállóságára: lehet, hogy ebben az évtizedben divatos valami, de három-négy évtized múlva esetleg már nem lesz az.

A Sotheby’s és a Christie’s kínálata igen hasonló, hiszen a fent említett összes alkotó képeinek esetében biztos a jó eladás, és a vevő is biztos lehet a dolgában. A rekordok minden szezonban változnak, ám ez nem jelenti azt, hogy az alkotó romlott volna, vagy egy másik festőről kiderült, hogy jobban festett. Úgy gondolom, ez annak is függvénye, kit mennyire és milyen eszközökkel „reklámozott” a szakma, vagy valamelyik aukciós ház. Betörni a piacra éppen ezért csak hosszú és fáradtságos munkával lehet.