A születésnapi est századfordulós (a 19-20. század fordulója - a szerk.) kávéházi zenével veszi kezdetét, majd Sárközi Mátyás anekdotáiból kiderül, hogy a szövevényes családfa bővelkedik irodalmi személyekben, az üknagyapával, Vészi Józseffel kezdődően, akit a Bánk bán német fordítójaként ismerünk.. Az ő lánya volt Vészi Margit, újságíró, akinek a szívéért Ady Endre és Molnár Ferenc is versengett, kettejük közül Molnár került ki győztesként, Ady a Margita élni akar című verssel köszönt el Vészitől. Molnár és Vészi négy évig tartó házasságából született meg Márta, Sárközi Mátyás édesanyja. Mi még bogozzuk a családi kapcsolatokat, amikor Sárközi arról kezd mesélni, hogy számára elég nyomasztó volt felnőni egy olyan közegben, ahol a felmenők nagy része az irodalomnak él és élt, így ő eldöntötte, hogy csakazértse lesz író, ezért inkább kezdetben a képzőművészeti pálya felé húzott, de végül csak megmaradt a kaptafánál.

Úgy tűnik, hogy Sárközi a végtelenségig tudna mesélni a családi kapcsolatokról, azonban Juhász Anna moderátorként igyekszik a beszélgetést 1946. októbere és 1949. júniusa közé terelni, amikor a Válasz folyóirat “másodvirágzását" élte. Lator László elmeséli, hogy a lap hivatalosan Illyés Gyula főszerkesztésében indult újra, valójában azonban Sárközi Márta volt az, aki egybefogta és igazgatta a folyóiratot. Sárközi, amellett, hogy a népi írók szellemiségével és képviselőivel különösen akarta az eleven kapcsolatot, kereste és támogatta a máshonnan jövőket, az egyáltalán nem "népi"-eket is. Latornak is itt publikálták elsőként a verseit, 1947-től kezdve, de a Válasz karolta fel Pilinszky Jánost is.  
Sárközi visszaveszi a szót, és elmeséli, hogy a lap szerkesztősége abban a Nyúl utcai házban rendezkedett be, amit Molnár Ferenc vásárolt 1936 táján, hogy budapesti otthont teremtsen magának és második feleségének, Darvas Lilinek, de azután mégsem költöztek be. A következő évben járt Molnár életében utoljára Magyarországon Darvassal, a Delila hazai bemutatója alkalmából, majd többé nem tette be a lábát az országba. A villát Márta lányára íratta, aki ezzel fedezte a Válasz matériáját, így amikor a lap sorsa 1949-ben megpecsételődött, akkor a házból is menniük kellett. Zugligetbe költöztek, az ottani lakás attól kezdve irodalmi szalonként működött. Sárközi erről így mesél: “Zugligeti házában gyűlt össze minden vasárnap az ötvenes években, a "régi szép" Rákosi-időkben az a társaság – Bibó köre, Illyés Gyula köre, az Eötvös-kollégisták köre –, amely anyámat körülvette, és amelyben anyám tartotta a lelket."

Piros Ildikó néhány levélrészlettel hangsúlyozza Sárközi Márta szarkasztikus humorát, a Pilinszkyvel folytatott levelezésekből pedig kiderül a szerkesztő és a költö közötti bensőséges viszony is. Lator is arról beszél, hogy Pilinszky több volt, mint a lap állandó munkatársa, hiszen anyjaként tekintett Sárközi Mártára, a levelekben mindig beszámolt legbensőbb érzéseiről is. Ráadásul a költő mindig ott volt a Sárközi szervezte “csapatépítő" kirándulásokon is, ahol Lator szerint legtöbbször úgy festett, mint egy “kolduló szerzetes". Piros Ildikó Németh László és Illyés Gyula leveleit is idézi, majd Sárközi Márta és Mátyás különös viszonyára terelődik a beszélgetés. Anya és fia két párhuzamos világban létezett, Mátyás az '56-os forradalom után Londonba emigrált. Kettejük között a kapcsolatot a virágnyelven íródott levelek jelentették, ezeket a szellemes írásokat később Sárközi Mátyás két regényben is feldolgozta.

Az est zenével folytatódik, majd a továbbiakban Molnár Ferenc alakja kerül a középpontba. Juhász Anna arról beszél, hogy az íróhoz rengeteg anekdota fűződik, többek között az is, hogy a régi New York kulcsát egykor Molnár Ferenc hajította a Dunába – mondják – azért, hogy a kávéház sose zárjon be. Sárközy közbevág, hogy ez bizonyára nem a New York első megnyitásakor lehetett, mert akkor Molnár még fiatal volt, viszont amikor újságíró barátja átveszi a kávéház tulajdonjogát, akkor az író már a harmincat tapossa, így a legenda akár igaz is lehet. A beszélgetés során felidézik a korabeli kávéházi hangulatot, hogy Molnár Ferenc itt írta meg első zsengéit, majd Juhász Anna Piros Ildikót kérdezi, hogy számára mit jelent Molnárt játszani. A színésznőtől megtudjuk, hogy az író négy drámájában szerepelt (Az ördög, Liliom, Az üvegcipő, A Testőr), szerinte Molnár humora igazán félelmetes, különösen a nőalakjai miatt, akik állandóan pengeélen táncolnak, így nem véletlen, hogy a színházak újra előveszik ezeket a darabokat.

A születésnapi est befejezéseként az említett négy darabból vetítenek egy rövid részletet, majd Simkó-Várnagy Mihály csellista és édesanyja, Várnagyné Czettner Vera hegedűművész, valamint édesapja, Várnagy Mihály brácsaművész zenéivel zárul a Hadik Irodalmi Szalon harmadik születésnapi rendezvénye.

Hadik Irodalmi Szalon 3. születésnapi est, 2013. 11. 27.

Fotó: Bach Máté