A szóban forgó mozidarab főszereplői, Katniss Everdeen (Jennifer Lawrence) és Peeta Mellark (Josh Hutcherson) Az éhezők viadala-trilógia első részében megnyerték azt a címadó túlélőshow-t, melyben a versenyzők csak egymás levadászásával és a természet erőinek kicselezésével kerekedhetnek felül ellenfeleiken. Panem országának véresen zsarnoki központja, a Kapitólium bábjai ők ketten, hol óvatosan, hol óvatlanul lázadnak ugyan a színpompás médiahajcihőbe burkolt önkényuralom ellen, a gépezetből való kilépés csak távoli álomnak tűnik.

A sivár körülmények között élő, elnyomott és éhező tömegeknek sugárzott adás célja, hogy a hatalom által vezérelt népbutítást, népfegyelmezést vigyen véghez, egyszerre ébressze fel a félelem és a csodálat érzését, és véres-verejtékes vagy épp műromantikus szálaival tartsa kordában a lázadó hajlamokat. Az első rész azon pontján, amikor Katniss kezdene végleg belefáradni az öldöklésbe, a nagy játéktestvérek kiötlik, hogy új lendületet adna a műsornak az egy körzetből jövő két fiatal összeboronálása, ezért a verseny a (szerelmes)páros győzelmével zárul.

Az éhezők viadala: Futótűz elbeszélése a 74. Éhezők Viadala után fél évvel veszi fel a megkezdett történet fonalát. Nincs szünet, nincs megnyugvás, Katnissnek és Peetának, a nép számára kreált "szerelmespárnak" Győzelmi Körútra kell indulnia, ahol szembesülnek a viadal után bekövetkezett gyásszal és pusztulással, valamint a 12 körzet mérhetetlen elnyomottságával. A szegények elátkozott vidékén minden lázadó gesztust nyilvános testi fenyítéssel vagy kivégzéssel büntet a hatalom, ez a gyökere az Éhezők Viadala rémes szokásának is.

Nincs vége a bizarr ünneplési ceremóniáknak, hiszen nem árt folyamatosan emlékeztetni a tengernyi éhezőt a történelmi lázadásokra és az azokat követő vérontásokra, így kis idő elteltével megrendezésre kerül a jubileumi 75. Éhezők Viadala, mely a 25 évenként megült, Nagy Mészárlásnak keresztelt fesztivál is egyben. Az évfordulós rendezvényen a körzetek által küldött eddigi bajnokok mérkőznek meg egymással, így kerül most ismét Katniss és Peeta az arénába. A mostani viadalt és az előzményeket hasonló szerkezeti felosztással tálalja a folytatás, avagy az elnyomott falanszterlét után a csillogó felső tízezer, a harsány média, a propagandisztikus nagyhatalom, a versenyzők hipermodern felkészítése és maga a virtuális vezérlésű reality kerül bemutatásra.

Suzanne Collins amerikai írónő könyvtrilógiájának (Az Éhezők Viadala, Futótűz, A kiválasztott) első két filmes átirata magas szakmai színvonalon készült el, az alkotói profizmus pedig magában foglalja a szerencsés színészválogatást is. Főszereplőként az őszinte játékával, egyszerű szépségével meg- és elragadó Jennifer Lawrence hurcolja sejtelmesen Katniss szerepének attribútumait, íját és nyilait, melyeknek használatával valódi amazonná válik, valamint fecsegőposzátát formázó kitűzőjét, amely karaktere szimbólumává alakul a filmek során. Nem mellékesen a hölgy idén Golden Globe- és Oscar-díjat nyert a Napos oldal című vígjátékkal, ami alátámasztja, hogy nem nyúltak mellé a készítők.
 
Minden mesébe kell egy jó főgonosz, így van ezzel e korunk talajából sarjadt science fiction is, ezért Snow elnök szerepét a filmtörténeti nagyágyúra, Donald Sutherlandre bízták, aki jóságos télapó ábrázattal, ám metsző kegyetlenséggel és nevéhez méltó hidegséggel irányítja a Kapitóliumot. A második részhez csatlakozott a Plutarch Heavensbee játékmester kiismerhetetlenségét kisujjából kirázó Philip Seymour Hoffman, az első részből pedig két nagynevű színészkedvenc,  az idegesítő médiamajmot, Caesar Flickermant megformáló Stanley Tucci, és a részeges mentort, Haymitch Abernathyt alakító Woody Harrelson köszön vissza ismét.

A Futótűz küllemében elhozza azt a csillogást, amit Az éhezők viadala még nem tudott megvalósítani, jelenetei szebben, profibban, technikásabban ismétlik ugyanazokat a sémákat, amiket az első film már felépített. A lángra lobbant ruha fényűzése és mágikus átváltozása lenyűgöző (a filmbéli stylist Lenny Kravitz), a hologram-ellenségek lenyilazása hátborzongató, az égboltot megtestesítő vetítővászon jelképes széttörése felemelően esztétikus élmény, és ezt még lehetne sorolni.
 
Amellett azonban, hogy tematikájában és az általa használt motívumokban túl sok újat nem hoz a Futótűz, hiányérzetet okoz az is, hogy a film önmagában nehezebben értelmezhető, mentálisan kevésbé formálható kerek egésszé, mint a dramaturgiai tekintetben kidolgozottabb, nézőbarát módon felépített, számtalan információval körülbástyázott nyitódarab. A film színvonalából mit sem von le a szájbarágás mellőzése, a készítők joggal apellálnak a néző előismereteire a második darab elkészítésekor, valamint a következő rész iránti feszült várakozására, mint ahogy azt a Futótűz elvarratlan, előkészítő jellegű vége is tükrözi. Nem is baj talán, ha egy mainstream produkció is felvillant némi szerkezeti szabálytalanságot, és kilép a lekerekítettség illúziójából. Sajnálatos viszont, hogy a folytatás mellőzi a csoportpszichológiában rejlő lehetőségeket, és elveszi a verseny emberi tétjét a sok szövetséges összekapcsolásával, bár tény, hogy ezt némileg okkal teszi, na de erre majd a történet ad magyarázatot.

A rendezői stafétabotot Gary Ross Francis Lawrence-nek adta át, aki a Futótűz készítésekor bölcsen tartotta a széria nívóját. Egy jól kibélelt első rész után se nem könnyű, se nem nehéz átvenni a következő produkciót, tény viszont, hogy annyi magyarázatra már nem szorul a regény, mint korábban, ez indokolhatja a második rész szövetén keletkezett hiátusokat. Az éhezők viadala mesél és feszültséget ébreszt, a Futótűz finom pszichikai előkészítéssel újrateremti, kibontja, kiteljesíti végül lángra lobbantja a történetet Katniss lázadó nyílvesszőjével.
 
A trilógia vízióinak tényleges megvalósulását nem szívesen hiszi el a mozinéző, holott az ókori és modern kori önkényuralmi rendszerek politikai és kulturális példáival jól-rosszul dobálózó filmet azért hasznos komolyan venni, mert célközönsége a 20 év alattiak között keresendő. Számukra tanmesével szolgálhat ez az önmagából erkölcsileg kifordult birodalmat ábrázoló kultúrtermék, és lángokba borult fecsegőposzátája.


Az éhezők viadala: Futótűz (The Hunger Games: Catching Fire)
Színes, feliratos, amerikai sci-fi akciófilm, 146 perc, 2013

Rendező: Francis Lawrence
Író: Suzanne Collins
Forgatókönyvíró: Simon Beaufoy, Michael Arndt
Szereplők: Jennifer Lawrence, Josh Hutcherson, Donald Sutherland, Philip Seymour Hoffman, Stanley Tucci, Woody Harrelson, Elizabeth Banks, Liam Hemsworth, Sam Claflin

Bemutató dátuma: 2013. november 21.
Forgalmazó: Fórum Hungary